Kirándulás szlovén és horvát tájakra

Kirándulás szlovén és horvát tájakra

Ezúttal délnyugati irányba indult el a KMDSZ csapata. Kató Ferenc vezetésével látogattak el szlovén és horvátországi városokba, várkastélyokba.

Útibeszámoló Szlovénia-Horvátország

2022. május 27-én, a KMDSZ Természetjáró Bizottságának szervezésében háromnapos útra indultunk közel egy autóbusznyian.

Néhány órás utazást követően, amely alatt ismertetőt hallgattunk meg a mai Szlovéniában élő magyarokról, illetve a Magyarországon élő szlovénokról, akiket vendeknek hívunk, a lendvai magyar főkonzulátus épületénél álltunk meg, ahol Máthé László főkonzul kedvesen, barátságosan fogadott bennünket. Elmondta, melyek a fő feladataik, illetve tájékoztatást kaptunk tőle a főkonzulátus szép, nemrégiben felújított épületéről is.

A tájékoztató után egy rövid sétát tettünk ebben a magyar határ közelében fekvő kisvárosban, megtekintettük a Makovecz Imre által tervezett kultúrpalotát, kívülről. A várba bemenni nem volt mód, de később, amint látni fogjuk, kárpótoltuk magunkat.

Lendva után mintegy háromnegyed órás utazás után egy szép városba, Ptujba értünk. A hatalmas vár szinte város és a várost kettészelő folyó, a Dráva fölé magasodik. Igen gazdag bemutatót tekinthettünk meg itt, amelyet festmény-kiállítás, fegyvertár és hangszer-gyűjtemény egészít ki. Előtte Arday Lajos túravezető bőséges ismertetést olvasott fel a szép vár történetéből.

A hosszabb ott-tartózkodás után egy közeli faluba, Ptujska Gorába utaztunk, ahol nevezetes turistalátványosság fogadott bennünket, a Mária Segíts Bazilika. A templomot 1389-1410 között gótikus stílusban építtették a walseei és ptuji főurak, köztük a Cillei család. (A Cillei név a mai szlovéniai városra, Celjére utal.) A szépen faragott faszobrok és a freskók számomra lenyűgözőek voltak, mint ahogy a lélegzet-elállító körkilátás is, amely a magas dombon fekvő templom mellől nyílik.

A buszhoz lemenve már a szálloda felé vettük az utat. Az autópályáról odáig az út mintegy 800 métert emelkedik, és 18 (!) hajtűkanyarral tarkított. A Hotel Zarja viszonylag olcsó, de nagyon szép, tiszta, rendezett és barátságos szálláshely, ahol finom vacsora várt bennünket. A szép időben vacsora után kisebb sétára is vállalkoztunk néhányan a szálloda gyönyörű környékén.

Másnap a bőséges és ízletes reggeli után kissé elkedvetlenített bennünket, hogy esős időjárás köszöntött ránk. Azért túra-ruhát öltve és túracipőt felvéve elindultunk a programunkra. Esős időben értük el Velenjét, ahol egy szép vár fogadott bennünket. A pénztáros fiatalasszonytól megtudtuk, bútor- és műtárgy-kiállításuk nincs, ugyanis a Vörös Hadsereg, illetve a partizánok mindent elvittek. A várban ma terjedelmes modern képzőművészeti kiállítás, illetve óriási, egy cseh vadász által a várnak ajándékozott „Afrika művészete” című gyűjtemény látható.

A szemerkélő esőben visszamentünk a buszhoz, s onnan a Slovenj Gradec nevű városba mentünk. A város neve németül Windisch Grätz, a név a magyar történelemből jól ismert. Itt borús, hűvös időben sietős, rövid városnézést tartottunk, a sétálóutcán több híresség szülőházán emléktábla van. A templom nagyon szép, gazdagon díszített barokk templombelsővel, be lehetett menni és fotózni még szombat délután is. (Eltérés a hazai gyakorlattól, ahol szigorúan zárják a templomokat.)

Ezt követően a Dráva szép völgyében haladt buszunk és hosszabb utazás után eljutottunk egy nagyon szép és érdekes helyre, a Sedelnik-vízesés közelébe. Dzsungel-szerűen burjánzó növényzet, 99 %-os páratartalom várt bennünket. Csoportunk egyes tagjai felmentek a vízeséshez, mások visszafordultak a csúszós, vizes, keskeny, meredek gyalogösvényről.

Kissé csalódottan visszaszálltunk a buszba, hiszen a tervezett egy-másfél órás erdei sétából negyedórás próbálkozás lett csupán.

Aztán a Muta nevű városkában rövid időre megálltunk, hogy megnézzük a nagyon régi Keresztelő Szent János templomot, amelyet a 11. században építettek. A közeli kávézóba-étterembe nem sikerült bejutni, mert ki volt írva (szlovénül): Belépés csak a lakodalom meghívottjainak! Hiába, szombat délután volt és május, a lagzik ideje.

Kb. egyórás buszozás után beértünk a térség legnagyobb városába, Mariborba (114 ezer lakos). Itt kedvező helyen tudtunk megállni, s körülbelül két órát tartózkodtunk Jutott idő fotózásra, templom- és múzeum-nézésre, sőt egy pohár bor, és/vagy egy tölcsér fagylalt elfogyasztására is. A Monarchia korabeli épületek ugyanolyanok, mint Pécsett, Kaposváron, Zágrábban vagy Szabadkán.

Ezután ismét a szállásra hajtottunk, jött a 18 hajtűkanyar, de épségben felértünk. A vacsora ezúttal is finom volt. Aztán – már aki – megnéztük még a Bajnokok Ligája döntőjét, s fáradtan nyugovóra tértünk.

Kirándulásunk befejező napján a reggeli és az összepakolás után Horvátország felé vettük az irányt. Sajnos a határon jó pár percet vesztegeltünk, mert kiléptünk a schengeni térségből. Bő negyedóra utazás után álomszép helyre vetődtünk, a Draskovicsok trakostyáni várkastélyához. A csodálatos épület magas sziklaszirtről néz le gőgösen. Némi lihegéssel járt, míg felértünk, miután lefizettük a tekintélyes belépődíjat. De megérte! Óriási, gyönyörű vármúzeum fogadott bennünket, hosszan bolyongtunk a gazdagon bútorozott termekben. Tudni lehet, a tizenkilencedik század végén épült kastélyt semmiféle támadás, harci cselekmény nem érte az idők során. Ez a vár volt a kirándulás csúcspontja! Leereszkedve az autóbuszhoz, tovább mentünk Lepoglavára. Ez kicsiny település, de híres a pálos kolostora és temploma. A templomba alig tudtunk bejutni, épp véget ért a bérmálás. Felmentünk a kórusba, ahol több szép fényképet sikerült készíteni a pazar, barokk templombelsőről.

Tovább indultunk ezurán a közeli Varasdinba (magyarul Varasd). Itt már nagyon kevés élettel találkoztunk, a város eléggé kihalt volt, sőt egy templomot pont az orrunk előtt zártak be. Így – rövid séta után - tovább álltunk a közeli Csáktornyára (horvátul Čakovec), a Muraköz legnagyobb városába. Itt megnéztük kívülről a szépen helyreállított várat, az eső szemerkélt. Tudtunk kávét inni. Sajnos a vármúzeum pont bezárt, amikor odaértünk, ez bosszúságot okozott. Csáktornya a Zrínyiek birtoka volt, Zrínyi Miklós (a felirat szerint Nikola Zrinjski) szép emlékműve a főtéren látható.

Némi falatozás és sétálgatás után hazaindultunk. A Goričan-Letenye határátkelésnél kellemetlen meglepetésként hatott a hosszú sor. Háromnegyed órás várakozás után engedtek vissza bennünket Magyarországra.

Néhány óra utazást követően, az eső végig esett, Budapestre értünk.

A kirándulás gondos megtervezéséért, megszervezéséért és a tartalmas, részletes háttér-tájékoztatásért mindenképpen nagy köszönet illeti tiszteletbeli elnökünket, dr. Arday Lajost.

Köszönjük a szakszervezet hozzájárulását is a kirándulás sikeréhez.

Kecskemét, 2022. május 30.

A beszámolót és a fényképeket készítette: Kató Ferenc

Fényképmellékletek

A Makovecz Imre tervezte kultúrotthon Lendván

 

Kilátás a ptuji várból

 

A Ptujska Gora-i bazilika, részlet

 

Hegyi patak Muta közelében

 

Maribori utcakép, a főtér

 

Buszunk a trakostyáni vár parkolójában

 

Csoportunk tagjai haladnak a csáktornyai vár felé

 

 

2 Kommentek

  1. Furka Anna
    június 11, 2022 at 06:47
    Reply

    Köszönöm ,a szakszervezetnek a hozzá járulását ,és a szervezőknek a magas színvonalú részletes tájékoztatását .Nagyon jól éreztem magam .Jó társaság .Igazi élményekben volt részünk .Köszönjük szépen !F. A.

  2. Gárdos Veneta
    június 13, 2022 at 17:51
    Reply

    Képeslapokon látott szép helyek.

Hozzászólás a(z) Furka Anna bejegyzéshez - Cancel reply

Close