Magyarországon a harmadik legalacsonyabb a medián órabér az európai unióban

De jó lenne tudni, hogyan alakulnak Magyarországon a mediánbérek! Ezt az adatot azonban évek óta nem hozzák nyilvánosságra az illetékes állami hivatalok, a Qubit is hiába küldött az elmúlt hónapokban több közérdekű adatigénylést ez ügyben az adatokat állítólag birtokló Innovációs és Technológiai Minisztériumnak. A Qubit cikke.

Hogy miért lenne fontos a mediánbér ismerete, arról részletesen is írtunk: míg az átlagbér (amiről pedig már csak bruttó adatokat közöl a KSH a korábban megszokott nettó helyett, ráadásul jelentős lehet az adatsorból hiányzó keresetek száma) egyszerű átlagot számol a keresetekből és a keresők számából, addig a mediánbér azt mutatja meg, hogy ha százan kapnak fizetést, abból mennyit keres az az ember, aki épp középen, az ötvenedik helyen áll. A mediánbér tehát reálisabb képet ad(na) a jövedelmek alakulásáról, hiszen nem fordulhat elő, hogy egy szűk, de busásan fizetett réteg keresete jelentősen felhúzza a középértéket, miközben az emberek zöme jóval az alatti összeget visz haza. Sőt a mediánbér és az átlagbér közötti olló sokat elárul az egyenlőtlenségről is: minél nagyobb, annál több a rosszul fizetett munkavállaló az országban, illetve annál magasabb a szűk jövedelmi elit keresete; tehát annál nagyobb az egyenlőtlenség.

Utoljára 2018 első felében írhattuk le az OECD adataira hivatkozva, hogy a bruttó mediánbér 240 ezer forint Magyarországon, tehát a bérből és fizetésből élők fele, mintegy kétmillió ember ennél kevesebbet vagy többet keresett havonta. Eközben az átlagbér bruttó 324 ezer forint volt ugyanebben az időszakban – ezt az összeget azonban a magyar munkavállalók 70 százalékának a fizetése nem érte el a Policy Agenda és a Magyar Szakszervezeti Szövetség számításai szerint.

Medián órabérek: hátulról a harmadik

Ezért jó hír, hogy az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat hétfőn medián órabérekről szóló információkat tett közzé, még ha ezek is csak 2018-as adatok: a rózsaszín oszlopok nominálisan, euróban mutatják a medián órabéreket, míg a kék oszlopok a jobb összehasonlítás kedvéért vásárlóerő-paritáson (PPS) ábrázolják azt.

Akármelyiket is nézzük, Magyarország nem áll túl jól: a nominális medián órabéreket tekintve Bulgária (2,4 euró) és Románia (3,7 euró) után Litvániával holtversenyben hátulról a harmadik (4,4 euró – mai árfolyamon 1555 forint). Lettországban (4,9 euró), Lengyelországban (5 euró), Horvátországban és Portugáliában (5,4 euró) is jobbak az órabérek, Szlovákiában (5,6 euró) meg pláne.

A lista élén Dánia (27,2 euró), Luxemburg (19,6 euró) és Svédország (18,2 euró) található, utánuk Belgium és Írország (18 euró), majd Finnország (17,5 euró) és Németország (17,2 euró) következik. Látható, hogy az unióban több mint tizenegyszeres különbség is előfordulhat, ha az egyes országokban kínált medián órabéreket vizsgáljuk. Ha EU-tagok lennének, Norvégia és Izland is igen előkelő helyen szerepelnének a listán (Görögország pedig, bár EU-tag, azért nem szerepel, mert nincs 2018-as adat a mediánbérekről).

Ha az árakat is figyelembe vevő vásárlóerő-paritáson vizsgálják a medián órabéreket, már nem ilyen ordító a különbség, ott az első Dánia (19,2 PPS) és az utolsó Bulgária (4,6 PPS) között valamivel több mint négyszeres a szorzó. Ezen a listán jobban áll Magyarország, hátulról az ötödik (6,8 PPS), megelőzve Bulgáriát, Portugáliát (6 PPS), Lettországot (6,4 PPS) és Litvániát is (6,5 PPS), lemaradva viszont Romániától (6,9 PPS). Több korábbi adat is arra utalt egyébként, hogy keleti szomszédunknál már nagyobb a fizetések vásárlóereje, mint nálunk.

Forrás: Qubit