Munkajogi segítség a gyermeket nevelőknek – a gyermekek után járó pótszabadság szabályai

A gyermekek utáni pótszabadságra való jogosultság törvényi szabályait nem árt pontosan ismerni, különösen az olyan munkavállalóknak, akik nem a tradicionális kétszülős családmodellben nevelik gyermeküket, hiszen ilyenkor válhat kérdésessé, ki jogosult a gyermekek utáni pótszabadságra, és ki nem.

Sok dolgozó szülő életében az egyik legbonyolultabb logisztikai kérdés a kisgyermekek szünidei felügyeletének megoldása. Az Munka Törvénykönyvének a szabadságról rendelkező szabályai ugyanis távolról sem igazodnak az iskolai év munkarendjéhez, még két szülő szabadságnapjainak összeszámításával sem. Különösen igaz ez az digitális oktatási és rendkívüli szünidős időszakokkal tűzdelt tavalyi és az idei évben, amikor a gyermekek otthonoktatása jelentősen felemésztette a munkavállalók szabadságállományát. Ilyenkor minden szabadnap aranyat érhet, így különös jelentőséget kaphatnak a munkavállalókat az alapszabadságon felül – egyes különleges élethelyzeteikre tekintettel – megillető pótszabadságok. Mint közismert, néhány nap pótszabadság éppen szülői mivoltára tekintettel is jár a munkavállalóknak, ami, bár a vakációk megoldására nem elegendő, „sok kicsi sokra megy” alapon mégsem lebecsülendő.

1. Hány nap szabadság jár a gyermekek után?

A Munka törvénykönyvének egyik legközismertebb rendelkezéscsoportja, hogy a munkavállalóknak egy gyermek után kettő, két gyermek után négy, kettőnél több gyermek után összesen hét munkanap pótszabadság jár évente.

A fogyatékos gyermeket nevelő szülőknek köztudomásúlag több szabadidőre lehet szükségük a gyermek speciális szükségleteinek kielégítése végett. Ezt a jogalkotó fogyatékos gyermekenként évi két-két nap plusz pótszabadsággal méltányolja a fentieken túl.

A törvény életkori határokról is rendelkezik. Az adott gyermek után először a születésének évében, utoljára pedig abban az évben jár szabadság, amikor a 16. életévét betölti. Vagyis pl. ha valakinek az első gyermeke decemberben születik, teljes két munkanap pótszabadságra lesz jogosult arra az évre. Illetve ha a gyermek a 16. születésnapján januárban ünnepli, akkor is még jár arra az évre a teljes két munkanap. Arányosításra csak akkor kerül sor, ha a szülő munkaviszonya évközben kezdődik vagy szűnik meg: ilyenkor a teljes szabadságát (alap- plusz pótszabadságokat) időarányosan kaphatja meg úgy, hogy a félnapot elérő töredéknapot felfelé, azaz egész munkanappá kell kerekíteni. Tehát ez utóbbi esetben sem külön arányosítjuk a gyermekek után járó pótszabadságot és a szabadságot kiadó többi tételt, hanem mindezeket összeszámítva.

A gyermekek után járó pótszabadságot fontos elkülöníteni az apáknak gyermekük születésekor járó pótszabadságtól (amely egy gyermek születése esetén egyszeri öt munkanap, ikergyermekek esetén hét munkanap). Aki édesapává válik, az a tárgyévben, az az apasági pótszabadságra, és ezen felül a fent említett, az adott gyermek után járó pótszabadságra is jogosulttá válik.

2. Kinek jár a pótszabadság?

Hogy kiket illetnek meg pontosan a gyermekek utáni plusz szabadságnapok, annak megállapításához alaposabban kell tanulmányozni a Munka Törvénykönyve értelmező rendelkezéseit, sőt ezek egyes fordulatai a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXI. törvény (Cst.) szabályaira is utalnak.

A pótszabadság szempontjából az a gyermek vehető figyelembe, aki a Cst. rendelkezései szerint saját háztartásban nevelt illetve gondozott gyermeknek számít. A Cst. hivatkozott rendelkezései szerint az a gyermek tekintendő ilyennek, aki a Cst. más rendelkezései szerint (ld. alább) meghatározott személlyel életvitelszerűen együtt él, és annak gondozásából rendszeres jelleggel legfeljebb csak napközbeni időszakra kerül ki.

Vagyis, ha a gyermek pl. kollégiumban nevelkedik, vagy szülőjétől külön él, akkor pótszabadságra való jogosultság szempontjából nem vehető figyelembe. A Cst. az előbb hivatkozott, gyermeket saját háztartásában nevelő személyek lehetséges körét igen tágan vonja meg: ide tartozik a vér szerinti vagy örökbe fogadó szülő; a szülővel együtt élő házastárs; az a személy, aki a saját háztartásában nevelt gyermeket örökbe kívánja fogadni és az erre irányuló eljárás már folyamatban van; a szülővel együtt élő élettárs, ha az ellátással érintett gyermekkel életvitelszerűen együtt él és a szülővel élettársként legalább egy éve szerepel az Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartásában, vagy a szülővel fennálló élettársi kapcsolatát az ellátás megállapítására irányuló kérelmet legalább egy évvel megelőzően kiállított közokirattal igazolja (a továbbiakban együtt: szülő); a nevelőszülő; a gyám; továbbá az a személy, akihez a gyermekvédelmi törvény szerint a gyermeket ideiglenes hatállyal elhelyezték.

Az Mt. a „szülő” fogalmát egyébiránt szintén tágan értelmezi. A törvény hatálya alatt szülőnek – így pl. az apákra, anyákra vonatkozó rendelkezések alkalmazásakor – nemcsak a vérszerinti és az örökbefogadó szülő számít, hanem az együttélő házastárs, a gyám, a nevelőszülő és a helyettes szülő is. Továbbá az a személy is, aki a saját háztartásában élő gyermeket örökbe kívánja fogadni, és az erre irányuló eljárás már folyamatban van.

A fentiek alapján tehát, ha a szülők különváltan élnek, és a gyermek az édesanyjával lakik, akkor az anya és annak velük együtt élő, új férje (vagyis a gyermek „mostohaapja” vagy „nevelőapja”) is jogosult a gyermek utáni pótszabadságra, de a különélő vérszerinti édesapa nem. A törvény nyilvánvaló célja e konstrukcióval, hogy azok részesülhessenek a gyermek nevelésére tekintettel további szabadságban, akik napi szinten részt vesznek a gyermek körüli feladatokban.

A „fogyatékos gyermek” fogalmát szintén a Cst. rendelkezéseire hivatkozza határozza meg a Munka Törvénykönyve. Fogyatékos gyermeknek a magasabb mértékű pótszabadság szempontjából az a gyermek számít, akire tekintettel a Cst. szerinti magasabb összegű családi pótlékot állapítanak meg. Önmagában tehát nem a gyermek valamilyen fennálló betegsége, fogyatékossága, sajátos nevelési igénye illetve az ennek diagnózisáról szóló igazolás számít, hanem kifejezetten a magasabb összegű családi pótlékra való jogosultság, amely a Cst. és a kapcsolódó rendeleti szabályok alapján meghatározott tartósan beteg illetve súlyosan fogyatékos gyermekek után jár.

Érdemes tudni, hogy a gyermekek utáni pótszabadságot a korábban hatályos Munka Törvénykönyve 2012. január 1-től hatályba lépett módosítása előtt csak az egyik szülő vehette igénybe, mégpedig aki – a szülők döntése alapján – a gyermek nevelésében nagyobb szerepet vállalt, vagy a gyermeket egyedül nevelte. A szülők munkáltatói felé ilyenkor a munkavállalóknak nyilatkozniuk kellett arról, hogy melyikük veszi igénybe a családilag járó pótszabadságot.

Bár ez a rendszer már megszűnt, és az egyéb jogosultsági feltételek esetén mindkét szülőnek alanyi jogon jár a gyermekek utáni pótszabadság, régi beidegződések alapján még mindig előfordul, hogy a munkáltató ilyen nyilatkozatot kér a munkavállaló szülőtől. Ez a gyakorlat már kétségkívül minden jogi alapot nélkülöz, a munkavállaló illetve szülőtársa az ilyen nyilatkozattételt természetesen megtagadhatja.

Forrás: ado.hu