Dérer Miklós: Amerikai anzix

Dérer Miklós vigyázó szemét ezúttal Észak-Amerikára veti, és számos érdekes, az amerikai életre vonatkozó demográfiai, kábítószerügyi és egyéb elemzést oszt meg olvasóinkkal.

Engedve a lakossági nyomásnak – legutoljára 166 érdekelt és a támadásokban érintett polgár fordult petícióban Joe Biden elnökhöz – az amerikai igazságügyi minisztérium feloldotta egyes anyagok titkosítását és nyilvánosságra hozza az eddig visszatartott dokumentumok egy részét. Biden elnök dicsérte a döntést, hangsúlyozva, hogy ezzel egyik kampányígérete teljesül. Az említett polgárok egyébként előzőleg felszólították az elnököt, hogy ne is vegyen részt az évfordulós megemlékezésen, ha nem kerül sor a titkosítás feloldására.

XXX

A legutóbbi demográfiai adatok azt bizonyítják, hogy az Egyesült Államokban a népesség növekedését egyértelműen a kisebbségek biztosítják. Az európai származásúak (fehérek) száma csökken (jelenleg kevesebb, mint 60 százalékos az arányuk a népességben), a születő gyermekek többsége nem a fehérek köréből kerül ki, és a kertvárosok, a fehér középosztály egykori bástyái, vegyes lakosságúvá váltak. A fehér népesség arányának ilyen mértékű csökkenése nyolc évvel a prognosztizált időpont előtt következett be. Az európai származásúak arányának csökkenése agyúttal generációs és kulturális változást is jelent. Az ország drámaian változik tehát, ennek minden szociális, gazdasági és politikai következményével.

Az elemzők más érdekességeket is kinyertek az adatokból. Az elmúlt egy évtized népesség gyarapodása (7,4 százalék) a második legalacsonyabb volt azóta, hogy 1790-től tízévente cenzust tartottak. Az ázsiai származásúak aránya az utóbbi harminc évben megduplázódott (háromról hat százalékra), miközben a külső utánpótlással nem rendelkező fekete népesség aránya nem változott (12,5 százalék). A fehérek száma 26 államban csökkent, hat államban - valamint a fővárosban, Washingtonban - a színesbőrűek többségben vannak. A trend a várakozások szerint folytatódik, és 2045-re a fehérek aránya 50 százalék alá esik, miközben nem lesz domináns többségi etnikai csoport (fehérek, afrikai amerikaiak, „született” amerikaiak (indiánok), ázsiaiak, latinók) az Államokban. Az ország multietnikus (multi-racial) társadalommá változik, minden bizonnyal a latin amerikaiak (latinos) különösen megnövekedett súlyával, és nem csupán a déli, valamikor Mexikóhoz tartozó államokban. Ez pedig a politikacsinálókat a források elosztásában, az iskolapolitikában, a nyelvhasználatban és a kulturális megközelítésekben – egyszóval a társadalom és gazdaságpolitikában - minden bizonnyal eddig nem létező megoldásokra fogja késztetni. A demográfiai változásoknak a külpolitikára, annak irányaira és elköteleződéseire gyakorolt hatásairól nem is beszélve.

Hadd álljon itt elgondolkoztató érdekességképpen egy 2015-ös kimutatás az Egyesült Államok lakosságának etnikai-nemzeti eredetéről-származásáról, az első tíz kibocsátó nemzet sorrendjével. (A táblázat alatti angol nyelvű magyarázatot ajánlom figyelembe.) A németek első helye talán egyeseknek meglepetés, azonban figyelembe kell venni, hogy a „brit” megnevezés nem szerepel a nomenklatúrában, az angolok, skótokat, írek, velsziek külön (és büszkén!) tartják magukat számon.

Egyébként Eisenhower elnök is német ősökkel dicsekedhetett, svájci német származású volt a család.

Ancestry of US Population by Rank

Note: 2015 Census figures. Ancestry is a broad concept that can mean different things to different people. The ancestry groups listed on this table were self-identified. The Census Bureau defines ancestry as a person's ethnic origin, heritage, descent, or "roots," which may reflect their place of birth, place of birth of parents or ancestors, and ethnic identities that have evolved within the United States. Many respondents listed more than one area of ancestry; the sum of the persons reporting the ancestry is greater than the total.

Source: U.S. Census Bureau, 2015American Community Survey.

XXX

Nem véletlen, hiszen a szeptember 11-i terrortámadás tapasztalata a kiindulópont, hogy az amerikaiak a terrorizmust eminens fenyegetésnek tekintik. Valami olyasminek, mint egy idegen hatalom inváziója, vagy a tömeggyilkosok tevékenysége. A legutóbbi Gallup felmérésbe is 72 százalékuk tartotta „kritikus fenyegetés” -nek. Jellemzően ez a szám az 2004-es év óta, amióta a közvéleménykutató intézet a témában felméréseit végzi, sohasem esett 70 százalék alá. Egyébként ugyanennek a poll-nak az adatai azt is mutatják, hogy az amerikaiak többsége helyesli a külföldi szélsőségesek és terroristák elleni dróntámadásokat. Ez annak fényében érdekes, hogy Biden elnök engedélyezte ezeket az Afganisztánban tevékenykedő Iszlám Állam tagjai ellen a múlt hónap végi, a kabuli repülőtéren elkövetett, és kétszáz körüli halálos áldozatottal járó öngyilkos terrortámadás után.

XXX

1973 januárjában, az azóta is Roe versus Wade határozatként emlegetett precedens határozatában az amerikai Legfelsőbb Bíróság elismerte a nők jogát a születés előtti maximum 24 hónappal eldöntött terhességmegszakításra. A nőjogi szervezetek által azóta is nagy győzelemnek és határkőnek tekintett döntést most, negyvennyolc évvel a határozat után Texas állam törvényhozása megvétózta, illetve olyan törvéynt fogadott el, amelynek értelmében a magzat első szíbvdobbanása – általában a hatodik hét – után tilos az abortusz. Miután a majd ötven évvel ezelőtti összetételénél jelenleg sokkal konzervatívabb Legfelsőbb Bíróság visszautasította az az intervenciót, a törvény életbe lépett. Az egyetlen kivétel, ha egy orvos egészségügyi szükséghelyzetet állapít meg („if a physician believes that a medical emergency exists”). A Heartbeat Act-nek, szívdobbanás törvény-nek nevezett határozat betartatását a polgárok ellenőrzik, és amennyiben a jogsértés a tudomásokra jut, pert indíthatnak az elkövető ellen, akitől 10 ezer dollárt kapnak a vád bizonyítása esetén.

Az ügy valószínűleg nem jut nyugvópontra, mivel befolyásos nőszervezetek tiltakoznak, és a szülészeti klinikák is megkérdőjelezik a döntés alkotmányosságát.

Érdekes egybeesés, hogy miután Texas állam gyakorlatilag illegálisnak minősítette az abortuszt, Mexikó Legfelsőbb Bírósága egyhangú határozatával úgy döntött, hogy az abortusz bűncselekménynek minősítése alkotmányellenes. A bíróság döntése Coahuila állam ellen irányult, ahol három évig terjedő börtönnel és pénzbüntetéssel fenyegető törvényt kívántak elfogadni. A tizenegy tagú legfelső bírói testület – amelynek egyébként csak három tagja nő – morális és szociális indokokkal magyarázta döntését.

XXX

A Georgia-i Atlanta Oglethorpe Egyetemén a Civilizáció Kriptájának elnevezett földalatti kamrában egy nagyon szofisztikált időkapszulát helyeztek el. A kriptát még az egyetem akkori rektora álmodta meg 1935-ben- és öt évet töltött azzal a munkával, hogy kifundálja és beszerezze a kapszulába kerülő tárgyakat, leírásokat és hang-, valamint képi anyagokat. Úgy döntött ugyanis, hogy az egykori és mai civilizációk életének a kései utódok számára történő lehető legteljesebb bemutatása legyen a cél. A történelemnek valószínűleg a legelső időkapszuláját 1940-ben pecsételték le és helyezték el a kriptában azzal a kikötéssel, hogy csak 8113-ban(!) lehet felnyitni.

XXX

A nagy tech cégeket, az úgynevezett tech giants vállalatokat manapság már nem az alapítók vezeti. Az új vezetők, a CEO-k (Chief Executive Officers) azonban ugyanazon elvek és vállaltpolitika alapján, az eredeti misszióhoz ragaszkodva hajszolják a növekedést.

A Szilikon-Völgy cégei sokáig ragaszkodtak az „alapító tudja” vezetési filozófiához, az az eredeti sikeres egyéniségek mára megöregedtek, elfáradtak... és pokolian gazdagok lettek. Elvesztették érdeklődésüket a mindennapi ülésezések, az igazgatás ügyes-bajos dolgai, és a vállaltirányítás nehézségei iránt. Jeff Bezos (Amazon) idén júliusban atta át a tényleges irányítást, lett elnök és inkább az űr civil meghódítása és az örök fiatalság biotech lehetőségei érdeklik. Larry Page és Sergey Brin (Google) megtartottak egy ellenőrző hányadot a cégben, de még 2019-ben visszaléptek a napi robottól. Steve Jobs (Apple) meghalt 2011-ben, azóta Tim Cook vezeti a céget egyre újabb magaslatokra. Bill Gates (Microsoft) még 2000-ben megkezdte az elszakadást, majd fokozatosan visszavonult az elnökségtől, a testületi tagságtól is. Így Mark Zuckerberg (Facebook) az egyetlen ötezer milliárd dolláros értéket képviselő nagy tech cég alapítói közül, aki még a fedélzeten van, igaz, ő még fiatal, 39 éves, és nem látszik elfáradni. Viszont a fenti trendet erősíti, hogy a viszonylag kisebb tech óriások vezetői közül is többen távoztak a topról: Larry Ellison (Oracle) és John Warnock (Adobe) példának okáért.

XXX

Az afganisztáni kivonulással összefüggésben sokat olvashattunk-hallhatunk arról, hogy az a misszió volt az Egyesült Államok leghosszabb, húszéves háborúja. Azonban nem feledkezhetünk el arról, hogy Nixon elnök 1971 júniusában, tehát most ötven éve hirdette meg az államok ezek szerint tényleg leghosszabb – és legköltségesebb – háborúját, a kábítószer illegális fogyasztása, forgalmazása és behozatala elleni, mai napig tartó küzdelmet. Az elnök, akit a korabeli hippi-kultúra megengedő, sőt, bátorító hozzáállása a drogfogyasztáshoz megrémített, háborút hirdetett (war on drugs), és megszigorította az erőszakszervezetek hozzáállását, katonai akciókat rendelt el a tengeri és légi szállítóvonalak felszámolására és a dél-amerikai termesztő területek felégetésére. Egyúttal nem csupán agresszív kampány indított a fogyasztás visszaszorítására, hanem egyúttal kriminalizálta is azt. Kérdés, milyen eredménnyel.

A drogháborúnak napjainkban is három fő színtere van.

A termesztés fő színtere Kolumbia, amely a globális kokain kereskedelem központja is egyben.  Az évtizedek óta itt zajló fegyveres konfliktusban résztvevők -a szélsőbaloldali FARC gerillák, a drogkartellek, a paramilitáris csoportok, a kolumbiai hadsereg és az amerikai drogellenes ügynökség, a DEA emberei – mind érintettek. Vannak sikerek - például a legnagyobb kartell vezetősének, Pablo Escobar-nak a kiiktatása -, de a véget még nem látni. Sőt. A cocacserje termesztése ma minden előzőnél nagyobb volumenű. Az alapprobléma egyértelműen politikai: ahogyan az afganisztáni rezsimek sem voltak képesek a mezőgazdasági lakosság számára az ópiumtermelés alapjául szolgáló mák helyett más kultúrnövényt biztosítani, a kolumbiai hatóságok is képtelenek a kokacserjét kiváltó megoldásokhoz hozzásegíteni a farmereket. A hivatalos irtások és égetések csak az ellentéteket növelik a kormányzat és a vidék között.

A szállítás-csempészet mexikói útvonalakon történik. Az FBI számításai szerint a teljes forgalom 93 százaléka. A fegyveres itteni kartellek egész északi országrészeket ellenőriznek, ahol élet halál urai. És egyre hatalmasabbak és könyörtelenebbek. Mexikó a gyilkosságok globális statisztikájában élenjár. Az Egyesült Államok segítsége sem elég arra, hogy letörje a kartellek uralmát. Az ellátó útvonalakon sikeresen folyik a csempészet.

A fogyasztás oldalán ott van az Államok, ahol minden erőfeszítés ellenére a kábítószer fogyasztása továbbra is magas és emelkedő tendenciájú. Pedig a büntetés komoly, hozzájárul ahhoz, hogy Amerikában legyen a legmagasabb a bebörtönzöttek aránya a világon. A feketék és a latínók ebben felülreprezentáltak, ami ráerősít a létező faji ellentétekre és vádakra. A felmérések azt igazolják, hogy a lakosságnak egyértelműen az a véleménye, hogy a kábítószer elleni háború kudarcos (80 százalék), kétharmaduk szerint be kellene fejezni. A többség a dekriminalizálás mellett van. (Az államok többségében már engedélyezték a marihuánát kis mennyiségben és saját fogyasztásra.

Mindazonáltal a mai napig a kábítószer ellenes rendőri és más hivatalos fellépés dollármilliárdokat emészt fel. Minden 23 másodpercben történik egy letartóztatás fogyasztása vagy birtoklása, esetleg terjesztése miatt. A túladagolás okozta halálesetek száma az elmúlt húsz évben megháromszorozódott. Újabban a szintetikus kábítószerek elterjedése, az opioid válság növeli a problémát. 2019-ben közel ötvenezer ember halt meg oipid túladagolás következtében. Vagyis az opioidok – a fájdalomcsillapítók, a heroin, szintetikus drogok, mint a fentanil – nemcsak tetézik a bajt, hanem évente több, mint 78 milliárd dollárral növelik az egészségügyi és egyéb társadalmi, gazdasági és bűnüldözési stb.) kiadásokat.

Egyszóval a háború a hatalmas erőfeszítések és költségek ellenére nincs megnyerve. A harc tovább folyik, miközben a szakemberek más, békésebb megoldásokon törik a fejüket.