Hogyan lett az Egyesült Államokból világhatalom? Eheti írásában Dérer Miklós Alaszka megszerzésének körülményeit vizsgálja, amely tulajdonképpen az első lépés volt Amerika nagyhatalommá válásának útján.

Alaszka és egy világhatalom születése

Orosz-Alaszka 1860-as térképe

Alaszkát az orosz szolgálatban álló dán hajós, az amerikai kontinenst az eurázsiai szárazföldtől elválasztő Bering-szoros névadója, Vitus Bering fedezte fel az európaiak számára 1741-ben. Orosz prémvadászok ezt követően a parti szigeteken kolóniákat igyekeztek alapítani, ahonnan a szárazföld belsejébe is behatoltak. A cári birodalom formálisan 1799-ben annektálta Alaszkát. Az orosz kormányzat a század végén a frissen megalakult Orosz-Amerikai Társaságnak monopol-jogokat adott a területre, amelyet az orosz telepesek megpróbáltak a part mentén egészen Kaliforniáig kiterjeszteni. A kanadai britek és az amerikaiak fokozatosan kiszorították a prémkereskedőket ezekről a területekről. A tizenkilencedik század folyamán a cári kormányzat számára világossá vált, hogy a távolság hatalmas úr, és amerikai gyarmatához fűződő jogainak érvényesítése, az orosz jelenlét megszilárdítása, a terület fölötti uralom finanszírozása meghaladja az erejét. Az utolsó csepp a pohárban az elvesztett krími háború (1853-55) utáni gazdasági válság és pénzügyi összeomlás volt, aminek következményeképpen végképp igyekeztek megszabadulni Alaszkától. Mivel a brit kormányt aktuálisan nem érdekelte a terület, az Egyesült Államokhoz fordultak. A polgárháború előtti Buchanan-adminisztrációval kötendő megállapodást a bekövetkező amerikai polgárháború (1861-1865) még elodázta, de utána, az Abraham Lincoln halálát követő Johnson-kormány megkötötte az alkut, és 7,2 millió dollárért (mai értékben 140 millió dollár) megvásárolta Oroszországtól az 1,7 millió négyzetkilométer kiterjedésű, gyéren lakott hatalmas területet, amely egyötödével megnövelte a kontinentális Egyesült Államok kiterjedését.

Mi volt az oka, a magyarázat, hogy az Amerikai Egyesült Államok - nem kis viták után – megvásárolta Alaszkát, ezt a fagyos pusztaságot? A magyarázatért majd egy évszázadot vissza kell mennünk az időben.

Az Egyesült Államok területének növekedése 1860-ig

A terjeszkedés, az elfoglalandó és benépesítendő, gyéren lakott „szabad” területek vonzereje a kezdetektől alapja volt az alakuló amerikai identitásnak. A hatalmas prérik a gyorsan szaporodó európai bevándorlók számára a új lehetőségeket kínálták, a nehézségek, az indián őslakosság heves ellenállása dacára. A Nyugat, a „határ” (frontier) meghódítása együtt járt a Csendes-óceánig terjedő vidékek jó részét inkább csak névlegesen uraló európai gyarmatosítók (franciák, spanyolok) kiszorításával. Vásárlásokkal (Florida, Louisiana) vagy fegyveres erővel a frissen függetlenné vált Mexikó ellenében (Kalifornia, Texas), valamint az indiánokkal kötött egyenlőtlen szerződésekkel és furfanggal az 1860-as évekre a dinamikusan terjeszkedő Unió eljutott a nyugati partig: a kontinentális Egyesült Államok összefüggő, óceántól-óceánig terjedő állammá vált. Ezzel Amerika teljesítette a nehezen lefordítható „manifest destiny”-nek (sorsszerű, eleve elrendeltség) nevezett küldetését.

A hatalmas víz Nyugaton azonban nem állította meg a fiatal köztársaság expanzióját: az ázsiai (kereskedelmi) lehetőségek ígérete további lépésekre, újabb területek elfoglalására ösztönözte a döntéshozókat. A kontinentális terjeszkedés lezárulása után a tengerentúli expanzió lehetősége nyílt meg. Ebben a történelmi helyzetben érkezett a szentpétervári cári kormányzat eladási ajánlata, amelynek hátterében nem csupán a távoli terület fenntartásával járó költségektől és nehézségektől való megszabadulás, hanem a hagyományos (!) orosz-amerikai jóviszony erősítése, és a kanadai területei kiterjesztésére irányuló brit törekvések megtorpedózása is szerepet játszott.

A vásárlás legnagyobb támogatója – James Buchanan elnök és William H. Seward külügyminiszer mellett – Charles Sumner szenátor volt, aki kiemelkedő szerepet játszott az ötlet kongresszusi elfogadtatásának nem is olyan egyszerű folyamatában – bár az ügylet erős támogatást élvezett mind a törvényhozásban, mind pedig a sajtóban és a közvéleményben. Sumner 1867 áprilisában a szenátusban elmondott háromórás beszédében indokolta meg az ügylet fontosságát. Öt indokot sorakoztatott fel.

Úgy vélte, hogy a terület megvásárlása nem csupán a kaliforniai és oregoni partmenti városok kereskedelmét lendítheti fel, nem csupán Alaszka természeti erőforrásait lesznek képesek hasznosítani, hanem kereskedelmi bázisokat teremt a Kínával és Japánnal folytatott gazdasági ügyletek számára. Vagyis jobb lehetőségeket teremt az ázsiai piacra jutásra.

Sumner következő érve – mai terminusokban összefoglalva - egyszerűen a nagyobb állami terület fontosságát hangsúlyozta a globális versengés szempontjából. Egy nemzet csak akkor tekinthető „nagy”-nak, ha túlterjeszkedik hagyományos nemzeti körein. Csupán így fogadják el az Egyesült Államokat egyenrangúnak a világ vezető hatalmai.

Harmadikként a szenátor a republikánus intézmények terjesztésének amerikai misszióját hozta fel indokul. Ezzel a lépéssel egy újabb monarchiát (Oroszországot) szorítanak ki a féltekéről. „A szerződés az egész észak-amerikai kontinens elfoglalásának látható jele lesz”, tette hozzá. (Manapság a történészek a Sumner érvelés mögötti ideológiát „republikánus imperializmus”-nak nevezik.)

Azt is hangsúlyozta beszédében, hogy amennyiben az Egyesült Államok nem vásárolja meg Alaszkát, Nagy-Britannia meg fogja tenni. Vagyis ez az amerikai lépés is elősegíti a brit ambíciók korlátozását, és az északi félkontinens, valamint a csendes-óceáni partszakasz amerikai ellenőrzésének célját.

Végül utolsó érveként – ez furcsa lehet nekünk, a régi és új hidegháborúban élt és élő utódoknak - kiemelte a hagyományos orosz-amerikai barátságot, osztozást a közös emancipációs dicsőségben (oroszoknál a jobbágyság, Amerikában a rabszolgaság eltörlését értve ezen), valamint a hagyományos, régi nagyhatalmak iránti ellenszenvben, és az általuk előszeretettel gyakorolt kiközösítésben. „Semmikor sem akadályozta elhidegülés vagy ellenszenv jó viszonyunkat”.

Egy évvel később, a szerződés költségvetési vitájában Nathaniel P. Banks képviselő, miközben erős brit-ellenes húrokat pengetett, megelőzve korát felhívta a figyelmet arra, ami csak mostanában, a huszonegyedik század legelején tudatosul bennünk. Nevezetesen hogy az atlanti térség már nem a világhatalom alapja, a jövő nem az európai hatalmaké. A csendes-óceáni térség lesz a civilizáció győzelmének színtere a jövőben, ez a térség fogja meghatározni a jövőt. Ezért a Pacifik térség feletti ellenőrzés nem egyszerűen nemzeti, hanem civilizációs projekt. ”Ha ez az ügylet létrejön, nem az európai civilizáció vagy az európai szándékok fognak bennünket ellenőrizni, hanem egy magasabb civilizáció, egy nemesebb elképzelés. Lehetséges, hogy egy amerikai civilizáció, egy amerikai elképzelés.”

A vitában ellenvélemények is elhangzottak a „Seward ostobaságá”-nak (Seward’s folly) és „Seward jégszekrényé”-nek (Seward’s icebox) elkeresztelt tranzakcióval kapcsolatban. Az elszigetelődés hívei és a nagyhatalmi (birodalmi) szerep ellenzői a köztársasági értékekre hivatkoztak, és kifogásolták az amerikai birodalom világméretű exportjának szándékát. Voltak, akik úgy látták, hogy az új amerikai birodalom nem igazán lesz köztársasági jellegű, mivel a dolog természetéből adódóan a hatalmat az elnök és a szenátus kezébe teszi majd le. Mások a területi folytonosság hiányát vetették fel. Voltak, akik a „másfajú” inuitok (eszkimók), az őslakók miatt berzenkedtek, és ellenezték a gyarmatinak nevezett szerepvállalást.

Az ellenző hangok a Hawaii-szigetek és Szamoa birtokba vétele, majd spanyol-amerikai háború után kezdtek csendesedni, amikor is az Egyesült Államok egy egész sor csendes-óceáni szigettel és idegen fajú és ajkú népek garmadával gyarapodott. (Ld. alább.)

Az Egyesült Államok és tengerentúli területei 1900 körül

Az alaszkai terület viszonylagos benépesítése és fejlődése az 1898-as év után, az aranylelőhelyek felfedezésekor indult be. Azonban még sokáig megőrizte különállását, különleges státusát az USA intézményrendszerében. Még hosszú idő telt el addig, amíg Alaszka Minisztérium (1867-1884), Alaszka Körzet (1884-1912), majd az Alaszka Terület (1912-1959) Dwight D. Eisenhower elnöksége idején, 1959-ben az Amerikai Egyesült Államok 49. államává válhatott.