Dérer Miklós: Ezt olvastam…

Dérer Miklós ezen a héten az ukrajnai háborúra adott reakciókat és értelmezéseket gyűjtötte csokorba.

Ezt olvastam…

Az alábbiakban hétvégi világhálós barangolásom egyes eredményeit szeretném megosztani. Három témát vezetnék elő. Az első és a második az orosz politikával és magával az agresszióval kapcsolatos hazai és nemzetközi véleményeket mutatja be, és érzékeltetni próbálja azt a vitát, amelyik Zelenszkij ukrán elnök és a nyugati vezetők között zajlik a megfelelő és elégséges-szükséges segítségről. A harmadik a német politika számunkra is tanulságos igyekezetét kívánja megismertetni, már ami az egyoldalú orosz energiafüggés megszüntetését illeti. Ez utóbbi mini-blokkba becsempésztem egy érdekes információt a német nyugdíjhelyzetről.

∞∞∞

Indítsunk a legutóbbi moszkvai viccel:

Az űrhajós több hónap űrutazás után visszatér a Földre, és a parancsnoka tájékoztatja a legújabb eseményekről:

 - Putyin elnök utasítására rendkívüli katonai műveleteket folytatunk Ukrajnában, mivel a NATO megtámadott minket.

 - És most mi a helyzet?

- Elvesztettünk 15 ezer katonát, 6 tábornokot, 500 tankot, három hadihajót, 100 repülőgépet és 1000 kamiont, valamint páncélkocsit.

Az űrhajós megdöbben: - És a NATO?

- A NATO még nem ért ide.

∞∞∞

„Az az expanzív orosz politika, amely most Ukrajnában háborúval akar érdeket érvényesíteni, az elmúlt években más eszközökkel, de aktívan tevékenykedett annak érdekében, hogy a közép-európai országok közötti szolidaritást és kapcsolatokat megbontsa. Ennek egyik iránya éppen a magyar–lengyel kapcsolatrendszer volt. A Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetsége székháza ellen 2018 februárjában Molotov-koktéllal elkövetett támadás mögött három olyan lengyel állampolgárságú férfi volt, akiket – vallomásuk szerint – egy orosz kapcsolatokkal rendelkező német finanszírozott. A külső bomlasztást felvető, arra utaló egyik legutóbbi példa annak a Roman Giertych-nek a magyar sajtóban is visszhangot kapott fantazmagóriája Ukrajna lengyel-magyar felosztásáról, mely „érdekes módon” Vlagyimir Zsirinovszkij orosz populista politikus egyes gondolataihoz áll közel. Az orosz politika destabilizációra törekvő logikájából következik: csak azt érdemes megbontani, amiben érték van – mert ez az érték veszélyt jelent számukra és arra a rendszerre, melyet a mostani orosz politikai elit fenntart. Ha ők értéket látnak a magyar–lengyel barátságban, higgyünk magunkban (és a másikban is) annyira, hogy ugyanúgy értékként kezeljük a köztünk meglévő kapcsolatrendszert, s tegyünk érte, hogy ne külső, bomlasztó törekvéseknek megfelelően alakuljanak kétoldalú kapcsolataink.” (Zeold Zsombor, Azonnali)

∞∞∞

„…az emberek döntő többsége csak az orosz állami médiából tájékozódik, ezért a legtöbben valóban azt gondolják, hogy a Nyugat a felelős a kialakult helyzetért, amelyik ellenük manipulálta a testvérnépüket, és ezért az Ukrajna ellen indított katonai akció jó célokat szolgál. Éppen ezért az év vége előtt nem várok olyan kedvező fejleményeket, amelyeket az orosz társadalom kezdeményezne. De még az is lehet, hogy erre akár jó pár évet is várhatunk.

Pár évet? Nem lesz addig elviselhetetlen áruhiány, akár éhínség Oroszországban?

Én inkább abban bízom, hogy ezek a szankciók valóban képesek lesznek olyan fájdalmat okozni az orosz gazdaságnak, amely finanszírozhatatlanná teszi a háború folytatását Putyin számára már rövidebb távon is, aminek eredményeképpen aztán rákényszerül a valós béketárgyalásokra, és aztán a csapatainak a kivonására.

Meddig lehet az orosz szankciókat úgy fokozni, hogy azok jobban fájjanak Oroszországnak, mint a világ többi részének? Amerika meg tudta lépni az olaj és a gáz importtilalmát, Európa nagy részén ez azért sokkal kényesebb kérdés.

Én erre a problémára teljesen másként tekintek. Nem az a kérdés számomra, hogy mi az a szankció, ami még nekünk nem fáj, hanem az, hogy mi az, ami a háború lezárására kényszeríti az oroszokat. Abból indulok ki, hogy a béke nem adottság Európában, főleg nem február 24-e óta. Természetesen a legjobb az lenne, ha létezne olyan szankcionálási megoldás, ami csak és kizárólag az oroszoknak fáj, de sajnos ilyen nem létezik. A békének ára van. Tehát a kérdés számomra úgy közelítendő meg, hogy mennyit ér meg nekünk a béke fenntartása. Nem hiszem, hogy nagy döntést igényelne választani, hogy inkább nagyon drágán tankolnánk, ezért ritkábban autóznánk, vagy inkább egy bőrönddel menekülnénk a lerombolt hazánkból.” (Szalay-Berzeviczy Attila interjúja, Forbes)

∞∞∞

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök az Egyesült Államoktól és szövetségeseitől több vegyvert és az követeli, hogy tovább szigorítsák a szankciós politikát. Több nyugati vezetőt az orosz agresszióval kapcsolatban gyávának minősített. Felerősödött kritikája egy nappal Biden elnök ominózus, Putyin hivatalban maradását illető („nem maradhat hatalmon”) megjegyzése után hangzott el, nyilván felbátorodva a nyugati partnerek által is megütközéssel fogadott, a kapcsolatokat megszakadással fenyegető elhamarkodott (bár igaz) amerikai elnöki kifakadáson. Dicsérte az ostromlott Mariupol hős védőit, hozzátéve: ”Bárcsak azok, akik 31 napja azon töprengenek, hogy hogyan juttassanak el hozzánk repülőgépek és tankok tucatjait, egyetlen százalékával rendelkeznének a védők bátorságának.”

A The Economistnak adott interjújában azt állította, hogy néhány ország nem hajlandó támadó fegyvereket szállítani Ukrajnának, „mert félnek Oroszországtól.” Azt is kifejtette, hogy a Nyugat ugyan történelmi szankciókat vetett ki Oroszországra, ám ezek nem mentek elég messzire, nem igazán célozták az orosz gazdaság megbénítását, mert „nem fejezték be az orosz pénzügyi rendszer teljes leválasztását a SWIFT-ről”, a nemzetközi bankutalási konzorciumtól. Teljes olaj- és földgázvásárlási embargót követelt, nem pedig tökéletlent és részlegest. „Nem kísérleti nyulak vagyunk, hogy rajtunk próbálják ki a hatást.” (We are not guinea pigs to be experimented on.)

Az ukrán vezető – ügyesen és hatásosan használva rendszeres videomegjelenéseit globális platformján - már korábbi nyilatkozataiban is élesen bírálta a nyugati politikusokat, igyekezve nyomást gyakorolni rájuk, hogy több és hatásosabb direkt lépéssel segítsék országa önvédelmi harcát. A légtérzárlat (no-fly zone ) ötlete nem kapott támogatást a NATO országok vezetőitől, és a szövetségi fegyverszállítások ötlete is elutasítást váltott ki. Az atlanti szövetség viszont lehetővé tette, hogy egyes tagországai támogatást nyújtsanak Kjivnek. Julianne Smith, az Egyesült Államok NATO nagykövete hangsúlyozta a hét végén adott nyilatkozatában, hogy a szövetség tagjainak kétharmada már eddig is jelentős katonai és pénzügyi segítséget adott. 2001 januártól az egyesült Államok kétmilliárd dollár értékben szállított fegyverzetet, légicélok elleni Stinger és tankelhárításra igencsak hatékony Javelin rakétákat is beleértve. „Valamennyi szövetséges tett hozzájárulást. Van, aki humanitárius segítség formájában, van, aki fegyverszállításokkal. A legtöbben mindkettővel” - nyilatkozta a CNN-nek”.

Volodimir Zelenszkij még március 17-én, a Bundestaghoz intézett élő videóbeszédében is, több támogatást kért a német szövetségi kormánytól az országában dúló háború megállításához. Megszólalásában az elnök itt is kiemelte az Ukrajna fölötti repüléstilalmi övezetre vonatkozó felhívását, hogy a humanitárius konvojok elérhessék az ostromlott és körbekerített Mariupol lakosságát. Az ukrán elnök szerint az orosz invázió egyfajta új „berlini-falat” hozott létre Európa közepén, amely a „szabad és nem szabad” világokat választja el egymástól. Zelenszkij ezenfelül személyesen Olaf Scholz (SPD) kancellárt is megszólította és kérte: „Rombolja le ezt a falat. Adja meg Németországnak azt a vezetői szerepet, amelyet az megérdemel.” Az elnök továbbá azzal vádolta Németországot, hogy az részt vett Ukrajna orosz kézre játszásában, példaként említve itt az Északi Áramlat-2 gázvezeték megépítését és az ukrán NATO-tagság megtagadását. Ehhez kapcsolódva kérte, hogy Ukrajna csatlakozhasson az Európai Unióhoz és „ne rakjanak még egy téglát a falba.”

∞∞∞

„Március 25-én, pénteken Robert Habeck alkancellár és gazdasági miniszter Berlinben nyilatkozott arról, hogy Németország függetlenedni kíván az orosz olajtól és gáztól. Volker Wissing szövetségi közlekedési miniszter szerint ez időbe fog telni, vannak azonban, akik az azonnali embargót támogatják. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök felszólította az energiatermelő országokat, hogy növeljék termelésüket válaszul az országa elleni orosz invázióra, hogy Oroszország ne használhassa olaj- és gáztartalékait fegyverként a világ zsarolására. Robert Habeck az energiafüggőség csökkentésének üteméről úgy nyilatkozott, hogy az gyors tempóban fog bekövetkezni, és május közepére előreláthatóan az orosz olaj- és gázimport a felére fog csökkenni. Ezenfelül a miniszter hangsúlyozta, hogy év végéig Németország nagymértékben függetlenedni akar az orosz energiától, amely csak a megújuló energiaforrások erőteljes bővítésével lehetséges. Habeck arról is beszélt továbbá, hogy a széntől való függőség az elkövetkező hetekben szintén 50%-ról körülbelül 25%-ra csökkenhet. Az orosz széntől való függetlenedés őszre várható, mivel a vállalatok nem újítják meg az orosz beszállítókkal kötött szerződéseket, miután azok lejártak.” (Berlini Gyors, 2022.13.sz.)

∞∞∞

Németország hosszú távú energetikai partnerségi megállapodást kötött a világ legnagyobb földgázkitermelői közé tartozó Katarral. Robert Habeck szövetségi gazdasági és környezetvédelmi miniszter szerint a látogatás, amelyen a katari emír, Hamim bin Hamad Ál Száni mellett a külügyminiszterrel, a gazdasági miniszterrel és az energetikai tárca vezetőjével is tárgyalt, „nagyszerűen” sikerült és az elért megállapodás hozzájárul Németország „Putyinmentes” energiaellátásának kiépítéséhez.

A hosszú távú energetikai partnerség nemcsak LNG-szállításokról szól, hanem a megújuló energiaforrások használatának fejlesztéséről és az energiahatékonyságról is - emelte ki a Zöldek politikusa, megjegyezve, hogy Katar ugyan eddig főleg az országban nagy mennyiségben megtalálható földgázra támaszkodott, azonban nyitottnak mutatkozik a megújuló energiaforrások iránt. Robert Habeck az elmúlt héten ezenkívül norvég és kanadai illetékesekkel egyeztetett arról, hogy Németország miként helyettesítheti az energiamixében 55 százalékos részarányt kitevő orosz földgázt, majd Katarból az Egyesült Arab Emírségekbe utazott, ahol szintúgy Németország energiaellátással kapcsolatos kérdésekben tárgyal. Azon kritikákra reagálva, miszerint Katar nem tartozik a nyugati típusú liberális demokráciák közé és nem rendelkezik a nyugati elvárásoknak megfelelő munkavállalói jogokkal, a miniszter elmondta: nem lehet a demokráciákra korlátozni az energetikai együttműködést, ha Németország fedezni akarja energiaszükségletét. Véleménye szerint továbbá lehetetlen minden ilyen országot kizárni az energiaszállítók közül, és „van különbség egy emberi jogi szempontból problémás, nem demokratikus ország és egy autoriter állam között, amely a nemzetközi jogot megsértve támadó háborút folytat a küszöbünk előtt.” (Berlini Gyors, 2022. 12.sz.)

∞∞∞

„Nyugat-Németországban 5,35%-kal, míg Kelet-Németországban 6,12%-kal emelkednek a nyugdíjak 2022. július 1-jétől. Az emelés – mintegy 21 millió német nyugdíjast érint – keleten 1993 óta a legjelentősebb, nyugaton pedig a valaha volt legmagasabb pénzügyi kiigazítás. A jelentős emelés oka a nyugdíjbevételek pozitív alakulása. A Szövetségi Statisztikai Hivatal és a Német Nyugdíjbiztosítási Szövetség adatai szerint az emelés hatására a kelet-németországi nyugdíjak értéke az eddigi 97,9% helyett a nyugati nyugdíjérték 98,6%-ára emelkedik. A szövetségi munkaügyi és szociális miniszter, Hubertus Heil (SPD) pozitívan fogadta az öregségi nyugdíjak jelentős emelését, és megköszönte azoknak, akik évekig tartó kemény munkájukkal lehetővé tették azt. „Különösen a jelenlegi kihívásokra tekintettel – legyen szó akár az emelkedő árakról, akár a nemzetközi válsághelyzetről – fontos, hogy nyugdíjrendszerünk működőképes legyen. A nyugdíjak fejlesztését nem szabad elválasztani a bérek alakulásától” – mondta Heil.” (Berlini Gyors, 2022.13.sz.)