Lesz vagy nem lesz olajembargó, ez itt a kérdés. Dérer Miklós ezúttal azt vizsgálja, sikerülhet-e az Európai Uniónak azon törekvése, hogy elszakadjon az orosz kőolaj importtól.

Olaj és gázembargó, meg egyebek

A nyugati sajtóban – napilapokban, mint a Frankfurter Allgemeine Zeitung, valamint internetes oldalakon, mint a politico.eu - sokat írnak arról, hogy Brüsszelben tovább keresik a lehetőségeket azon EU-tagállamok szankciókhoz való csatlakozása számára, amelyek különösen erősen függő helyzetben vannak az orosz kőolajtól. Ennek – a mindenkit kielégítő kompromisszum megtalálásának - azért van nagy jelentősége, mert az Unió valódi egységes egészként kíván reagálni az orosz kihívás következményeire.

A francia soros elnökség és a Bizottság múlt vasárnapi közlése szerint az elmúlt napokban „igen nagy előre lépések történtek, de áttörésről még nem lehet beszélni”. A közlemény szerint még további munkára van szükség ahhoz, hogy a szolidaritás jegyében kidolgozzák a garanciákat, amelyek minden tagország számára lehetővé teszik a közös álláspont kialakítását és elfogadását. Mindez mindenekelőtt Magyarországra, Szlovákiára és Csehországra vonatkozik, mivel ezek az országok nem rendelkeznek tengeri kijárattal, tehát kizárólag szárazföldi úton (legfőképpen csővezetékeken) kapják az olajat, elsősorban Oroszországból. Sőt, diplomaták tájékoztatása szerint Bulgária és Horvátország is további támogatásokat követel. Mindenekelőtt a szankciókhoz csatlakozást – tehát az orosz kőolajról leválást – illető hosszabb átmeneti időszakokról és nem utolsó sorban pénzügyi támogatásokról van szó.

A Bizottság a múlt héten (május első hetében) azt javasolta, hogy a finomított kőolaj-termékek importját október végéig, a kőolajét év végéig állítsa le az Unió. A javaslat szerint Magyarország és Szlovákia, amelyek leginkább ki vannak szolgáltatva az orosz szállításoknak, egy évvel, Csehország pedig fél évvel hosszabb időt kapna az embargó megvalósításához. (Ezt később megtoldották egy évvel.) Az átmenet nem tűnik túlságosan nagyvonalúnak, de hát Brüsszel elsősorban politikai, és nem gazdasági-ellátási kérdésnek tekinti az orosz kitettségtől való megszabadulást. Budapest ezzel szemben egy ötéves átmeneti időszakot szeretne kieszközölni, valamint belengette a vétójának lehetőségét is, amennyiben nem a szája íze szerint alakulnak a tárgyalások. Ezért most a tárgyalások további konnektorokról (fogadóállomásokról) és a finomítóknak a nem orosz típusú kőolaj feldolgozásához szükséges műszaki-technológiai átállítása segítségéről folynak. Magyarországon és Bulgáriában nagy olajfinomítók vannak, amelyek orosz kőolajat dolgoznak fel, és amelyeket csak jelentős befektetésekkel lehet átállítani más olajra.

Görögország, Málta és Ciprus viszont garanciákat követel az orosz kőolaj szállítására vonatkozó embargóval kapcsolatban. Ezek az államok nagy tankhajó-flottákkal rendelkeznek, és meg akarják akadályozni, hogy a nyugati partnerek egyszerűen átvegyék ezt az igencsak jövedelmező üzletet. A tagállamok vasárnap (május 8-i) délutáni kétórás értekezlete utáni tájékoztató „nehéz technikai kérdésekről” beszélt, amelyeket csak e hét folyamán lehet tisztázni. Így az Uniónak egyelőre nem sikerült elérni azt a (nem hivatalosan) kitűzött célját, hogy hétfőn, május 9-én, az Oroszországban szervezett győzelmi ünnepségek napján, mintegy azok ellenpontjaként érvénybe léptesse a hatodik szankciós csomagot. Ugyanakkor a G7 államok állam- és kormányfői vasárnap este megegyeztek abban, hogy az összes orosz olajimportot megszüntetik, illetve kifuttatják. A Fehér Ház közleménye szerint „ez Putyin gazdaságának fő ütőerét találja el, és olyan bevételektől fosztja meg Moszkvát, amelyre szüksége van a háborúja finanszírozásához”.

A videokonferencián egyébként részt vett Volodimir Zelenszkj ukrán államfő is.

Az Európai Bizottság immár hatodik, Oroszországgal szembeni szankciós csomagjának keretében nemcsak a kőolajimport fokozatos embargójára tettek javaslatot, hanem több tévécsatorna betiltására is – ezt a tervet egyébként az északi országok és Hollandia a sajtó szabadságára hivatkozva megkérdőjelezi -, valamint a Sberbank régóta esedékes kizárására a SWIFT nemzetközi fizetési rendszerből. Ursula von der Leyen, a brüsszeli testület elnöke kijelentette: „Vlagyimir Putyinnak nagy árat kell fizetnie brutális agressziójáért. (…) Ma javaslatot teszünk az orosz kőolaj teljes európai betiltására” – közölte, hozzátéve, hogy megpróbálják minimálisra csökkenti a blokkra gyakorolt negatív hatásokat.

Az Európai Bizottság egyébként az orosz olajkitettség megoldásán túl a talán még ennél is súlyosabb és nehezebben megoldható gázkitettséggel (helyesebb talán gázkiszolgáltatottságnak nevezni) kapcsolatban is ambiciózus stratégiát vázolt fel. Azt tervezi, hogy még május közepén nyilvánosságra hozza azt a tervezetét, amely – Simson energiaügyekért felelős uniós biztos május 3-i tájékoztatása szerint –az évtized végére teljesen szakít az orosz gázzal. A tervezet egyébként arra az ambiciózus elképzelésre épít, amely az idei év végére már kétharmadával csökkenteni szándékozik az orosz gázimportot.

Az Európai Unió gázimportja országok szerinti megoszlásban

Forrás: Európai Bizottság

Egyes országoknak a tervekre adott reakciói érdemesek a figyelmünkre. Németországban a főbb ipari tényezők annak ellenére támogatásukról biztosították a Bizottság elképzeléseit az orosz olajembargó fokozatos bevezetésére, hogy egyúttal kihívásnak is tekintik a tervet; nem hallgatva el a nehézségeket, a pótlólagos költségeket sem. Siegfried Russwurm, a legnagyobb ipari egyesülés elnöke optimistán nyilatkozott az orosz kőolajimport fokozatos leépítésének lehetőségeiről, és készségét fejezte ki a további együttműködésre a kormánnyal ebben a kérdésben. Egyúttal felhívta a kormány figyelmét az ipar és a fogyasztók ártámogatásának szükségességére is. A Német Vegyipari Társaság úgy véli, hogy a kormányzat eddigi erőfeszítései lehetővé teszik az orosz olaj megfelelő helyettesítését más forrásokból. Egyúttal figyelmeztettek az olajár, és általában a nyersanyagárak további emelkedésének hatásaira is. A Német Szövetkezeti Bankok Szövetsége az infláció felgyorsulása mellett hangsúlyozta a tervbe vett EU bizottsági intézkedés pozitív hatásait is, nevezetesen, hogy a megújuló energiaforrásokra történő gyorsabb átmenetre ösztökélhet.

Lengyelország legnagyobb állami tulajdonú olajtársasága, a PKN Orlen bejelentette, hogy képes kiváltani Oroszországot(!), mint Közép- és Kelet-Európa fő olajellátóját, mivel megvan az ehhez szükséges infrastruktúrája, rendelkezik a megfelelő beszerzési forrásokkal, és elegendő fűtő- és üzemanyagot tud biztostani a régiónak. Mint az EURACTIV írja, a vállalat bejelentette, hogy „abban a pillanatban, hogy törlik a keleti beszerzési forrást, az Orlen biztosítani fogja az olajellátást nem csak Lengyelország, hanem egész Közép- és Kelet-Európa számára” (!). Bármely lehetséges forgatókönyvre felkészültek – hangoztatta a cég.

Brüsszeli diplomáciai és hivatalos berkekben egyébként azt feltételezik, hogy Magyarország és Szlovákia, valamint főleg a szintén fenntartásokat emlegető Csehország végül csatlakozni fog a bizottsági elképzeléshez, feltéve, amennyiben megfelelő türelmi időt kapnak az átállásra. Vannak olyan brüsszeli hangok is, amelyek megértőbbek a közép-európai országok nehézségei iránt. Egy diplomata szerint is olyan ponthoz értünk a szankciós és embargós politikánkban, ahol a korlátozások már nekünk fájnak gazdaságilag, esetleg a büntetendő célországnál, Oroszországnál is jobban. Érthető tehát, ha egyesek visszahőkölnek – mondta. Azonban ő is optimista volt a megoldást és a konszenzust illetően.

Hogy az óceán túlpartjának szankciós elképzeléseit is említsük, a The Nation nevű amerikai hetilap arról írt, hogy az amerikai kormány az oroszországi szénhidrogén behozatali tilalom mellett újabb szankciókat vezetett be a legnagyobb nézettségű elektronikus orosz állami médiumok, a Pervij Kanal, a Rosszija-1 és az NTV ellen. (Említettem, hogy ezeket a lépéseket Európa még csak tervezi.) Az amerikai fél kilátásba helyezte további ipari termékek - köztük a buldózerek - exportjának tilalmát is, és büntetéseket irányzott elő az orosz ügyfeleknek tanácsadási szolgáltatást nyújtó magánszemélyek számára is. Végül szankciókat vetett ki a Gazprombank 27 vezető személyiségére, azzal a könnyítéssel, hogy a bank folytathatja az energiahordozókkal kapcsolatos európai tranzakciók lebonyolítását.

XXX

Putyinnak a háborúval sikerült elérnie azt, ami Joe Biden elnöknek az előzmények ismeretében csak nehezen ment volna: összefogott a Nyugat, Amerika marad Európában, a NATO kelet felé terjeszti infrastruktúráját, az EU pedig nemcsak meglepő egységet mutat, hanem ráadásul felsorakozott Washington mellett. Ám az Egyesült Államok most két hidegháborúval néz farkasszemet: az egyik helyszíne az öreg kontinens, a másiké a Dél-kínai tenger. Az amerikai elnök – követve elődjei, Obama és Trump politikáját - eredetileg arra készült, hogy az Indiai- és a Csendes-óceán térségére helyezi át a washingtoni külpolitika súlypontját. Az Európai Unió Donald Trump után abban bízott, hogy Európa, a transzatlanti kapcsolatok visszazökkennek régebbi, kiemelt státusukba az amerikai külpolitikában. Jött viszont számára a keserű ébredés: az Egyesült Államok minden egyeztetés nélkül hagyta ott Afganisztánt, és ezt Biden csak tetézte azzal, hogy nem tájékoztatta Franciaországot arról, hogy Ausztrália nem Párizstól veszi meg az új tengeralattjárókat, hanem Washingtontól.

Ha valaha is akadt kedvező pillanat, hogy Oroszország kihasználja a másik fél csalódottságát és megosztottságát, akkor ez volt az – írta a The Financial Times. A gazdasági napilap úgy vélte, hogy most a Fehér Ház gazdájának két égető feladatot kell megoldania: az egyik, hogy Putyin arcvesztés nélkül ki tudjon hátrálni a jelenlegi kalamajkából. Különben olyan viszályt prognosztizál a lap, amihez képest a nyugat-balkáni háború kismiskának számít. Abba még Putyin is belesápadhat, de előfordulhat, hogy a megoldáshoz kevés lesz Biden külpolitikai kreativitása. A másik bökkenő az, hogy ha Washington továbbra is Kínát tekinti a fő stratégiai veszélynek, akkor ki kell szabadítania Moszkvát Peking öleléséből. Ha viszont továbbra is azt hangoztatja, hogy a világban az alapvető küzdelem a demokrácia és a tekintélyuralom között zajlik, akkor elidegeníti, és csak még inkább a kínaiak karjaiba löki az autokratikus jegyek garmadáját felmutató Oroszországot. Persze, nem mintha Ukrajna mintaszerű jogállam volna. (A Freedom House legutóbbi listáján a szervezetben nem túl népszerű Magyarország mögött szerepel.) Amennyiben Biden egyben akarja tartani a Nyugatot, akkor ki kell kecmeregnie ebből a saját maga által felállított retorikai csapdából és erre a háborús válság politikushoz méltó megoldása alkalmat is nyújthat.

Amerika és Európa egyébként az orosz agresszió bekövetkezte előtt nem egyformán ítélte meg az ukrán válság kilátásait. Míg az Egyesült Államok, a CIA többször és határozottan figyelmeztetett a bekövetkező támadásra, az európai vélemények többsége ezt nem tartotta valószínűnek, és úgy vélte, hogy egyébként sem a háború megindítása lett volna az orosz fél számára a legkedvezőbb, és ezért a legvalószínűbb alternatíva. Az ukrán elnök akkori véleménye szerint sem kellett egyelőre tartani az invázió megindításától. Úgy gondolták, hogy a kardcsörtetés csupán blöff, és az a magyarázata, hogy a Kreml valójában a Nyugat destabilizálására játszik. Európa számára ugyanis a háborús fenyegetés állandósulása sokkal rosszabb lehet, mintha kirobbanna egy hagyományos fegyveres konfliktus erőfölénnyel visszaélő nyílt agresszió. Az orosz fél véget akar vetni a hidegháború után kialakult európai rendnek, ideértve, hogy a világ ismerje el Moszkva érdekszféráját a volt szovjet térségben, egyben pedig ne kérje számon rajta a nyugati értékeket. Putyin szeme előtt a történelmi Oroszország geopolitikai státusza visszaállításának célja lebegett. A többségi európai vélemény az volt, hogy mindezt Moszkva nem a fegyverekkel, hanem nyomásgyakorlással és nem klasszikus háborúval, hanem hibrid stratégiával igyekszik elérni, azaz hagyja az egységeket az ukrán határon, fegyverként veti be az energiát, támadásokat hajt végre az interneten, mert az jobban szolgálja az érdekeit. Ha betörne a szomszédos országba, az konzerválná a jelenlegi rendet Európában. Ha viszont fenntartja a nyomást, az megosztja és megbénítja a NATO-t. Európa sorsát az dönti el, mennyire képes elviselni hosszabb távon a magas energiaárakat, a dezinformációt, a destabilizálást. A jelek akkoriban arra utaltak, hogy Európa nem volt felkészülve ilyesmire.

Sem az európai prognózis, sem a támadással elérni kívánt putyini orosz cél nem jött be. Lassan két és fél hónapja annak, hogy bekövetkezett az orosz támadás, amelynek egyik bevallott célja a Nyugat valamiféle veresége lenne. Ideje, hogy hogy Európa hozzákezdjen az ellenintézkedésekhez. Határozottan, kezdeményezően, az ellenfélnek-kihívónak politikája átgondolását eredményezve, nem pedig önmagának nehézségeket okozva. Egy orosz közmondás ugyanis úgy tartja: ha táncra kérsz egy medvét, akkor ő mondja meg, hogy meddig tart a tánc.

Dérer Miklós