Minden az új rezsiszabályokról

Kisfeszültségen vételező, egyetemes szolgáltatás, fogyasztási jelleggörbe, HUPX, végső menedékes jogintézmény és társaik – az új rezsikorszakkal ráadásul most új energetikai szakkifejezésekkel is birkózhatunk. Az Index most abban segít, hogy egyszerűbben is megértsük az új rezsiszabályokat, azt, hogy egyszeri fogyasztóként mi vonatkozik ránk a rendelet, a kormányzati nyilatkozatok, illetve az energiacégek tájékoztatói alapján.

Augusztus 1-től már csak a kormány által megadott átlagfogyasztási értékig jár a rezsicsökkentett kedvezményes áram- és gázár, felette a lakossági fogyasztók, és az igénylést benyújtó mikrovállalkozások már a lakossági piaci árra keresztelt díjat fizetik. Eddig tiszta sor, hogy ideje elkezdeni a nagy spórolást, azonban eligazodni az új rezsiszabályokban, és a hozzájuk kötődő kifejezésekben: már egy másik történet.

A rezsicsökkentés csökkentésének bejelentése óta annyi energetikai szakkifejezés szabadult ránk, többek között az erről szóló kormányrendelet által, hogy csak kapkodjuk a fejünket. Konkrétan már magyar-magyar szótárra van szükségünk ahhoz, hogy megértsük az új számlákat, az új rendszert, és egyáltalán azt, hogy pontosan mi is történik velünk, illetve mi alapján fogunk remélhetőleg nem sokkal többet fizetni az energiáért.

HOGY SEGÍTSÜNK ELIGAZODNI AZ ÚJ SZABÁLYOK VILÁGÁBAN, ILLETVE ABBAN, HOGY MI ALAPJÁN SZABJÁK MOSTANTÓL SZÁMUNKRA AZ ENERGIAÁRAKAT, HOLODA ATTILA ENERGETIKAI SZAKÉRTŐT KÉRDEZTE AZ INDEX.

Kisfeszültségen vételező, egyetemes szolgáltatás, fogyasztási jelleggörbe alapú kedvezmény, HUPX, végső menedékes jogintézmény és társaik: most mindent is elmagyarázunk, ami energetikailag érint bennünket, remélhetőleg a lehető legközérthetőbben.

De kik vagy mik azok a kisfeszültségen vételezők?

A kisfeszültségen vételező fogalma leegyszerűsítve a hétköznapi fogyasztó.

A kifeszültségű vételező mindeközben azt is jelenti, hogy ő legfeljebb háromszor 63 amperrel veszi az áramot. Ugyanez más megfogalmazásban úgy hangzik: ők a 3×63 ampernél nem nagyobb csatlakozási teljesítményű elektromos áram felhasználók. (Ez azért 3×63, mert különbséget teszünk a között, hogy például egy vagy legfeljebb három fázis jön le a házba/a lakásba.)

E fölött már megérkezünk a céges világba, amikor saját üzemeltetésű és karbantartású trafót kell létesíteni, amely átalakítja az áramot, ami már egy egészen más sztori, mint a mi kis lakossági rezsicsökkentésünk.

És kinek jár az egyetemes szolgáltatás?

Az egyetemes szolgáltatói körbe alapvetően megint a lakosság tartozik. Az egyetemes szolgáltatás maga a rezsicsökkentés. Az egyetemes szolgáltató pedig a vállalat, amelyik a rezsicsökkentett áron szolgáltatja a gázt és az áramot.

Ezt bővebben kifejtve azt mondhatjuk, hogy az egyetemes szolgáltatói körbe tartozik minden, az előbb említett kisfeszültségen vételező, 3×63 ampernél nem nagyobb csatlakozási teljesítményű fogyasztó. Ők lehetnek jogosultak továbbra is a rezsicsökkentett energiaárakra ameddig nem lépik túl a kormány által átlagfogyasztásként kijelölt limitet.

Tehát például akik az egyetemes szolgáltatói kör tagjai:

• a lakossági fogyasztók;
• a lakásszövetkezetek;
• a társasházak;
• a társasházaknál viszont csak azok tartoznak bele, ahol több a lakáscélú helyiségek száma, mint a nem lakáscélú;
• a jogi személyiséggel rendelkező vallási közösségek, vagyis a bevett hazai egyházak.

Mit takar a háztartási méretű kiserőmű?

Ez lényegében nem más, mint a napelem, amit például a tetőre szerel a család, és úgynevezett szaldóelszámolással működik. Nyilván egy cég is vehet magának napelemet, ez azonban már nem minősül háztartási méretű kiserőműnek.

Mit jelent és kinek jár a fogyasztási jelleggörbe alapú kedvezmény?

Itt egy teljesen új intézményről van szó, amikor a fogyasztási jelleggörbe alapú kedvezményről beszélünk.

Ez azt jelenti, hogy a szolgáltatók megnézték, egy év alatt arányosan hogyan, mennyi energiát fogyaszt a magyar lakosság havonta. Ha most a gáz példáján megyünk végig, az éves szinten 1728 köbméter, havi szinten pedig 144 köbméter gázt alapul véve a szolgáltatók megállapították, hogy az éves fogyasztás például egy százaléka esik augusztusra, míg januárra annak 19 százaléka.

Ha csak az augusztusi 1 százalékot nézzük, akkor a havi fogyasztás csak 15,3 köbméter, és a szolgáltatók itt meg is húzták a vonalat. Ha tehát valaki augusztusban 15,3 köbméter felett fogyaszt, akkor feljebb lép a fizetési kategóriában. Vagyis nem arról van szó, hogy augusztusra is van egy 144 köbméteres kvótája a fogyasztónak, amit elhasználhat.

MAGYARUL HAVONTA VÁLTOZIK, HOGY HOL HÚZZÁK MEG AZ ÁTLAGFOGYASZTÁSI LIMITET.

Miközben lehetett volna olyan opció is, hogy mindenkinek minden hónapban megadatik a maga 144 köbmétere, augusztusban is. Ám ha csak 10 köbmétert használ el ebből, a fönnmaradó, el nem használt különbséget át lehet venni egy másik hónapra. Na, erről most az új magyar rezsirendszerben szó sincs.

Amit pedig szintén meg kell jegyezni, hogy ezt a fogyasztási jelleggörbét az átalánydíjasoknál is fogják alkalmazni.

Miről beszélnek, amikor az adott hónapra vonatkozó átlagos HUPX-et emlegetik?

A rövid válaszunk, hogy a HUPIX nem más, mint a villamosenergia-tőzsde Magyarországon.

Kire vonatkozik a végső menedékes jogintézménye? A menekültek rezsijére?

Nem. Amikor a végső menedékes jogintézményéről beszélünk, egy alapvetően lakosságvédelmi intézkedés kedvezményezettjei vagyunk. Ha például abba a helyzetbe kerülnénk, hogy a szolgáltatónk valami okból egyszer csak felmondja a szerződésünket, akkor sem kerülünk bajba. Vagyis akkor se maradjunk energiaellátás nélkül, amennyiben a szolgáltató például tönkremegy, kivonul a piacról, vagy egyszerűen úgy dönt, hogy már nem forgalmaz tovább.

A végső menedékes jogintézménye mindeközben azt is jelenti, hogy az egyetemes szolgáltatói körbe tartozó, vagyis az egyszerű hétköznapi fogyasztó bármikor kimehet a szabad piacra energiát vásárolni, ha kedve tartja. Minden lehetősége adott erre. Ugyanakkor a szabadpiaci opció megszűnésével, amennyiben van egyetemes szolgáltató az országban, akkor ő köteles visszafogadni a fogyasztót, mert törvény kötelezi rá. Ez így van egyébként Magyarországon is.

Tehát a végső menedékes jogintézmény egyértelműen a fogyasztót védi, hogy ne maradjon szolgáltatás nélkül.

Átalányfogyasztás vs diktálás?

Egy biztos: a diktálással sokkal követhetőbb a fogyasztás – mondja Holoda Attila, aki szerint a diktálás analóg arra, amikor tűzifát vásároltunk, hogy azzal fűtsünk, majd amikor látjuk, hogy fogynak a készleteink, elkezdünk kevesebbet felhasználni. Tehát a diktálás azt is feltételezi, hogy folyamatosan figyeljük, majd a hónap végén nem felejtjük el bediktálni az aktuális mérőóra-állásainkat. Sokan eddig azért is választották inkább az átalányt, amikor a fogyasztó havonta ugyanannyit fizet, mert úgy gondolták, úgyis elfelejtik, sok nyűggel jár a hó végi diktálás, nem fognak ők az ügyfélszolgálatra telefonálgatni vagy bejárogatni. „Ha szépen akarok fogalmazni, a magyar lakossági fogyasztók digitalizációs képessége, jellemzően az idősebb korosztályban nem elegendő ahhoz, hogy az interneten diktálják be az aktuális fogyasztási adatokat” – állítja az energetikai szakértő. Ezért választotta inkább a magyarok többsége jellemzően az átalányt, amely jóval egyszerűbbé tette a szolgáltatók életét is. Hiszen évente egyszer jött a leolvasás, majd az éves fogyasztás alapján megbecsülték az átlagfogyasztást, és küldték havonta ugyanazt a számlát. Kérdés, hogy az augusztus 15-ig kitolt határidő után, mit látunk: hányan tértek át az átalányosból a diktálós módszerre. Valószínűleg jelentősen át fognak rendeződni az eddigi arányok.

Forrás: Index