Dérer Miklós: Védelmi költségek és fegyverkezés

Védelmi költségek és fegyverkezés

Data: SIPRI; Chart: Axios Visuals

2022-ben a világ országai összesen 2 240 milliárd, vagyis 2,24 billió dollárt költöttek fegyveres erőikre, ami 3,7 százalékos emelkedést jelent a megelőző 2021-es évhez viszonyítva, a stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet – Stockholm International Peace Research Institute (SIPRI) – inflációval kiigazított éves jelentése szerint.

A növekedés jelentős mértékben azoknak a válaszlépéseknek (is) köszönhetőek, amelyekkel a magukat fenyegetettnek érző európai országok reagáltak az ukrajnai orosz invázióra. Jelentősen emelte katonai kiadásait Lengyelország (11 százalékkal), valamint Svédország és Hollandia (12 -12 százalékkal). A szembetűnő európai katonai kiadás-növekedések mindazonáltal egyenlőtlenül oszlottak meg a kontinens országai között. Franciaország egyáltalán nem növelte kiadásait, Olaszország esetében pedig – amennyiben az inflációt is figyelembe vesszük – csökkenésről beszélhetünk. A NATO szövetségesek többsége – a fogadkozások ellenére – alatta maradt a 2 százalékos GDP arányos kiadásoknak.

Oroszország 9 százalékkal növelte katonai kiadásait, amelyek így 86 milliárd dollárt tettek ki az elmúlt évben. Ukrajna 44 milliárdos védelmi költségvetése viszont egy mellbevágó méretű 640(!) százalékos növekménynek felel meg az előző évihez képest, amivel a megtámadott ország a 36. helyről a 11.-re ugrott a legmagasabb katonai kiadást produkáló államok negyvenes SIPRI listáján.

Az Amerikai Egyesült Államok vezet továbbra is a kiadásokban a tavalyi 877 milliárd dolláros védelmi költségvetéssel. Ez több, mint az utána következő tíz ország együttes kiadása azzal együtt, hogy csak kevéssel haladta meg az előző évit, és tartalmazza az Ukrajnának nyújtott 20 milliárdos közvetlen katonai támogatást is.

A 40 legnagyobb katonai kiadást felmutató ország között GDP arányosan magyasan Ukrajna áll az első helyen a maga 34 százalékával, őt messze lemaradva követi Szaud Arábia (7.4 százalék) és Katar (7 százalék). Egyébként a többiek közül Amerikánál (GDP arányosan 3.5 százalék) csupán Oroszország (4.1 százalék), Algéria (4.8 százalék) és Görögország (3.7 százalék) költött nagyobb arányban költségvetéséből a védelmi területre.

Történelmi távlatban valószínűleg Kínavédelmi kiadásai és fegyverkezése  lehet igazán érdekes.

A pekingi kormány még március elején bejelentette, hogy a bár az ország gazdasági növekedése elmaradt a várakozásoktól, ennek ellenére a katonai költségvetést 7,2 százalékkal növeli. Mindez azt mutatja – írta a The Washington Post egy véleménycikkében -, hogy komolyak Hszi Csin-ping elnök tervei, amelyek szerint Kínát a világ vezető katonai hatalmává akarja tenni.

Az idei katonai költségvetés a hivatalos adatok szerint 224 milliárd dollárra rúg, , már ha valaki hisz a hivatalos adatoknak. (A SIPRI kiegészített és valószínűleg a valóságnak inkább megfelelő adata 292 milliárd dollár.) Azonban már a hivatalos adat is igen jelentős, ha figyelembe vesszük, hogy szokatlanul lassult a gazdasági növekedés, és Kína éppen csak felépülőben van a covid miatti lezárásokból, és nagy bajok vannak az ingatlanpiacon. A The Wall Street Journal részletesen ismertette a hozzáférhető adatokat, valamint a különböző hírszerzési csatornák információit, valamint azt, hogy a kormány a magáncégek innovációitól kezdve a mesterséges intelligenciáig és a műholdakig minden erőforrást és teljesítményt a hadiiparba kíván integrálni, és erre, valamint az eredményekre példákat is sorol.

Kína haditengerészete a hajók számát tekintve tehát már ma is a legnagyobb a világon, és ehhez még hozzá jön a válsághelyzetben szintén bevethető parti őrség, valamint a halászhajók hatalmas flottája. A cél az, hogy a bevethető katonai erő kiterjedjen a saját felségvizeken, és versenyre keljen az Egyesült Államokkal, amely jelenleg a meghatározó katonai tényező a térségben. Mintegy a tajvani kérdés esetleges kínai katonai „megoldásával” fenyegetve , a népköztársaság nyugtalanító mértékben fejleszti kétéltű és partraszálló képességeit is. Harry Harris nyugállományú tengernagy februárban az amerikai képviselőházban kifejtette: Kína célja, hogy Peking határozza meg a szabályokat Ázsia, és „valójában az egész világ” számára. Ennek a törekvésnek a jele, hogy 2040-re az amerikai előrejelzések szerint a kínai haditengerészet hajóállománya 40 százalékos növekedést fog produkálni.

Ez azonban még odébb van. Jelenleg a kínai haditengerészetnek csak három repülőgép hordozója (anyahajója, közkeletű néven) van, szemben az Egyesült Államok tizenegy hasonló gigantikus vízijárművével, amelyek egyúttal több hadihajóból álló harccsoportot (battlegroup) is vezetnek. A probléma inkább az, hogy hogy amerikai elemzők véleménye szerint ez a csak hosszabb távon behozható előny bizonyos önelégültségnek is teret ad a Pentagon berkeiben.

A Pentagon tavalyi figyelmeztetése szerint a kínai légierő és gyorsan fejlődik, és azon van, hogy mielőbb behozza a nyugati légierők történelmileg kialakult előnyét.

Peking a hagyományos erők mellett egyre gyorsuló tempóban fejleszti nukleáris erejét is. A Pentagon becslése szerint Kína 2022-ben mintegy 400 nukleáris robbanótöltettel rendelkezett, és ez a 2020-as szám kétszerese. Ezt pedig Peking előbb-utóbb a putyini forgatókönyv szerint használhatja fel: nukleáris fegyverekkel fenyegetődzhet, ha kihívás éri a fegyveres erőit, például egy esetleges tajvani konfliktus kapcsán. Ez az esetleges fenyegetés azonban még a putyininál is kevésbé lenne hiteles: az Egyesült Államok 5 550 nukleáris robbanófejjel rendelkezik (ezzel Oroszország 6000 darabos készlete mögött a második, de ennek a ténynek ennél a mennyiségnél nincs különösebb jelentősége).

Ettől függetlenül a kínai nukleáris fegyvereknek az a növekedési potenciálja, amit az alábbi grafikon is mutat, nyugtalansággal tölti el a nyugati katonai szakértőket. Veerle Nouwens, a neves londoni katonai elemző intézet, a Royal United Services Institute (RUSI) vezető munkatársa figyelmeztet arra, hogy ez a fejlesztés akár rövidebb távon is a legfontosabb fejlemény a globális (nukleáris) erőviszonyok alakulását tekintve, és a legnagyobb fenyegetések egyike, amely a jelenlegi létező nyugati katonai szupremáciát érheti. „Nagyon jelentős a bizalomhiány mindkét oldalon, és a párbeszéd színvonala a közelében sem van a szükségesnek. Nagyok a veszélyek, és nehéz látni kivezető utakat.”

Kína korábban óvatos volt a katonai terveivel, és időt hagyott ereje fejlesztésére, és nem verte nagydobra globális (katonai) ambícióit. Mostanra azonban, Hszi Csin-ping vezetése alatt az utóbbi másfél évtizedben sok minden megváltozott. A szuperhatalmi szerepre törő Peking kihasználta a globalizálódását, világpiaci szerepvállalását és integrációját együttműködésével segítő nyugati támogatást és veszélyeket alig érzékelő önelégültséget. Miközben a szakértők hada kritizálta a nyilvánosság és átláthatóság hiányát, a védelmi költségvetés adatainak zavartkeltő ellentmondásosságát. Peking ugyan publikált hivatalos adatokat, azonban a nyugati elemzők mindig úgy tartották, hogy a valóságban ezeknél sokkal magasabbak voltak a katonai költségvetés számai. jelenleg pedig a hivatalos adatokból is nyilvánvaló, hogy Kína az Egyesült Államok mögött a második a világon a védelmi (katonai) költségek nagyságát illetően.

Dérer Miklós