Dérer Miklós: Meleg van

Az idei július - a World Meteorological Organization (WMO) jelentése szerint – az elmúlt százhúszezer év legmelegebb hónapja volt, és amint a szervezet megjegyzi, ez még csak “kóstoló a jövőből” (forestate of the future). Egyúttal mára “elértük” azt, hogy a globális átlaghőmérséklet immár másfél fokkal meghaladja az ipari korszak előtti szintet. Ami további problémát jelent, hogy az extrém időjárást követő extrém természeti események – erdőtüzek, monszunesők és áradások, földcsuszamlások, viharok, stb - szinte napi rendszerességgel, és az múltbelieknél erősebb pusztító hatásokkal jelentkeznek. Minden, mindenhol, azonnal és váratlanul.

Halljuk a vészcsengőt, de nem mindenki és mindenhol veszi komolyan a fegyelmeztető jeleket.

Kanadában az idén már több, mint ötmillió hektár erdő égett le, és az egyik legutóbbi helyi erdőtűzről – amelyik az Egyesült Államokból közeledik az ország határa felé – feljegyezték, hogy óránként négy(!) kilométeres óránkénti sebességgel, egy tempós gyaloglás értékével közeledik a lakott területek felé, amelyekről egyébként már több, mint százezer embert voltak kénytelenek kitelepíteni. Akiknek természetesen csupán legszükségesebb holmijaikat sikerült magukhoz venniük veszélyeztetett, vagy távozásuk után felégett otthonaikból. A kanadai erdőtüzek hatásai egészen New York alá értek, gyakorlatilag füsttel és egészségtelen levegővel borítva be a kontinentális Egyesült Államok északibb területeit. A hatóságok tehetetlenek voltak.

New York-i látkép 2023 júniusából

Az Egyesült Államokban egyébként 100 millió embert figyelmeztettek az időjárási események katasztrofális hatásaira. Az arizonai Phoenix-ben 19 egymást követő napon mértek 43,3 fok meleget; Miamiban a tenger – az Atlanti-óceán! - 32 fokos volt, hogy csak ezeket az egykor elképzelhetetlen anomáliákat említsem.

Görögországban idén eddig már több, mint 500 erdőtüzet regisztráltak, amire a miniszterelnök válaszai között egyetlen konkrétum a tűzoltóság reformjának elképzelése volt, egyébként csak ígéretek hangoztak el az egyébként elismert probléma kezeléséről. Az Akropoliszt a hőség miatt lezárták a látogatók elől.

Rodosz szigete,2023 július vége

Olaszországban, ahol a miniszterelnök, Giorgia Meloni klímaszkeptikus nézeteket hangoztat, az árvizek, földcsuszamlások megelőzését, és a tengerpartok eróziójának kezelését egyelőre a Covid utáni rekonstrukciós programok 1,3 milliárd eurós kereteibe sorolta a kormányzat.

Észak-Olaszországban…

A Földközi -tenger környéki kellemes mediterrán éghajlatot és az ottani országok nemzeti jövedelmének számottevő részét adó turizmust már rövid távon is súlyos fenyegetések és kihívások érik-érhetik, bár egyelőre az újabban szupermeleg tengerek mellé, a vízpartokra menekülnek Európa más régióiból is az emberek a saját országaikban is megjelenő extra-meleg újabb klimatikus viszonyok elől. Talán a városokat ellepő turisták áradatának csökkenése okozhat némi megkönnyebbülést a helyi lakosságnak – de nem a vendéglátóhelyeknek.

A megváltozó klíma az egyébként is forró éghajlatú közel-keleti folyóvölgyek életére is súlyosan fenyegető hatással van. A hagyományosan egykor termékeny félholdnak nevezett régió nagy kultúráinak múltbéli virágzását a viszonylagos helyi vízbőség, a Tigris és az Eufrátesz folyók rendszeres áradása, a lápok és mocsárvidékek léte tették lehetővé. A rendszeres hozzáférés a friss vízhez nem okozott problémát. Mára viszont pontosan ez ütközik nehézségekbe. Az iraki népesség például egyre komolyabb vízellátási nehézségekkel szembesül. A hőmérők higanyszálai a megszokott 30-34 fokos meleg helyett újabban 50 fok feletti hőmérsékleteket jeleznek, a csapadékhiány és a meleg, az intenzív párolgás (maga is a vízhiány jó egyhatoda) a talajvizet addig elképzelhetetlen mélységekbe szorította. A folyók vízhozama sohasem látott mértékűvé zsugorodott. A mezőgazdasági termelés kvázi ellehetetlenülése a migráció növekedéséhez, és biztonsági problémákhoz is vezethet, mivel a tehetős szomszédok – Törökország és Irán – intenzív víztároló és gátépítési programokkal igyekeznek a vizet tartalékolni. Így értelemszerűen kevesebb vizet kap Irak a környező hegyekből eredő folyamokból. Egyes elemzők már vízért kitörő háborúkat is prognosztizálnak.

Az iraki Baszra környéki lápvidék képe az idei évben

Az éghajlatváltozás hatásaival foglalkozó ENSZ-hátterű szervezet, az Intergovernmental Panel on Climate Change fegyelmeztet arra, hogy az éghajlattal összefüggő katasztrofális események összeadódása (compound events), amennyiben szimultán és gyors egymásutánban, egyúttal különböző régiókban történnek, „olyan hatásúak lehetnek, amelyeknek katasztrofális következményei nagyobbak az egyes részek összesített összegénél”. Így az egyre több és súlyosabb katasztrofális helyzetet egyre nehezebb lesz külön-külön kezelni.

Nyilvánvaló, hogy a klímaváltozás már nem a jövő fenyegetése, hanem a jelen valósága, és az extrém időjáráshoz hozzá kell szoknunk. Azt is tudatosítanunk kell, hogy – ahogyan az amerikai űrügynökség, a NASA 2021-es tanulmánya is megerősíti -, a klímaváltozás legfőbb oka az üvegházhatás növekedése, amit viszont az emberi tevékenység okoz. Az ipari forradalom óta évről évre egyre nagyobb mértékben juttatunk a légkörbe üvegházhatású gázokat, amelyek növelik a légkör alsó rétegének, a troposzférának a hőmérsékletét. A jelenséget természeti hatások is előidézhetik – vagyis lehetséges, hogy egy földtörténeti melegebb időszakba léptünk -, azonban dinamikus felgyorsulásáért legnagyobb mértékben az emberi tevékenységek felelősek. Azoknak az embereknek a tevékenysége, akik ez idáig többnyire nem voltak képesek megegyezni a követendő stratégiában, a válaszokban. Holott most kell cselekedni, nem pedig a jövőben.

Az időjárás változása hatásaiban is fokozottan érinti az emberi tevékenységeket. Csupán néhány példa. Megszaporodtak az ellátási láncok kikerülésére irányuló törekvések: Buy local! (végy hazait) – hangzik fel egyre többször, és többnyire kényszerből, nem bezárkózásból vagy nacionalizmusból (persze, abból is.) Az egymással egyre nagyobb faséban politizáló Egyesült Államok és Kína felújította a klímaváltozással kapcsolatos tárgyalásait. Heves viták folynak a zöld átmenet ügyében a gyorsítani akarók és a jelen megoldásaihoz ragaszkodók között, lévén az átállás költségei az eget verdesik. A tiszta, biztonságos, és megfizethető energia nem olcsó mulatság, és az egyébként magától értetődően felmerülő atomenergia-opció Hiroshima, Fukushima és Csernobil kontextusába kerülve egyelőre és többnyire az orthodox zöldek és a fosszilis energia további felhasználásában érdekelt hatalmasságok közötti vita martaléka. Az ILO, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet számításai szerint a szabadban dolgozók (építőmunkások, mezőgazdaságban foglalkoztatottak) termelékenysége évente két százalékkal csökken a hőség növekedése, a munkából kiesések miatt; és így tovább. Talán az egyik főcsapásirány lehet az egészségügy prioritásainak az átgondolása.

Az extrém meleg ugyanis egyes szakemberek szerint az emberiséget fenyegető legsúlyosabb egészségi és egészségügyi kihívás. Az egészségügyi szakemberek egyik – de talán fő – feladata, hogy megtalálják a kezelését a társadalmak és egyének egészségét egyre növekvő sebességgel és ütemben érintő, kialakuló válsághelyzeteknek. Mindenkit érintenek ezek a hatások, ám elsőként és legnagyobb mértékben éppen azokat a társadalmi rétegeket, amelyek legkevésbé felelősek a klímaváltozásért, és a legkevésbé képesek kivédeni annak negatív hatásait, nevezetesen a legszegényebb és leghátrányosabb rétegek és országok közösségei. Ugyan az utóbbi ötven évben komoly előrehaladás mutatkozott a globális egészségügyi helyzet és a szegénység visszaszorításában, azonban az éghajlatváltozás semmissé teheti ezeket az eredményeket, és növelheti a jövedelmi és egészségi állapotban még meglévő különbségeket, az alacsonyabb jövedelmű országok hátrányát.

Mire gondolok?

A klíma változása hatással van a környezet és az egészség színvonalára, értve ezen a tiszta levegőt, az egészséges ivóvizet, az elegendő táplálékot és a biztonságos lakhatási körülményeket. 2030 és 2050 között a klímaváltozás várhatóan 250 ezer halálesetért lesz évente felelős, alultápláltság, malária, gyomorfertőzések és hőguta következményeként. Ha számszerűsítjük az addicionális költségeket is, azokat 2-4 milliárd dollárra becsülik a szakértők, várhatóan 2030-tól. Ehhez még hozzá kell számítani azokat a plusz kiadásokat is, amelyek az elmaradottabb és fejlődő országok egészséggondozási szolgálatainak megsegítését, infrastruktúráiknak fejlesztésétcélozzák. Az üvegház-hatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése a szállításnak-közlekedésnek, az ételfogyasztás átalakításának, és a zöld és megújuló energiák gyorsabb elterjedésének „tiszta” megoldásait igényelnék, miáltal az egészségre gyakorolt káros hatások is jelentős mértékben csökkenthetőek lennének.

A megoldás ismert, a gyakorlat nem olyan egyszerű. Legutóbb is a G20-ak klímaügyekkel foglalkozó minisztereinek semem sikerült megegyezniük a fosszilis fűtőanyagok használatának a korlátozásában. Ugyan Európa ebben jól teljesít, folyamatban van a leválás és az újrahasznosíthatók alkalmazása is rekordsebességgel növekszik, azonban a többiek egy része miatt az indiai összejövetel alapvetően kudarcos volt. Bár a sokszor és esetenként jogosan apokaliptikus szcenáriókat emlegető António Guterres ENSz-főtitkár plasztikus kijelentése, miszerint a globális felmelegedés korszakának vége van, és jelenleg a „globális megfővés” (global boiling) korszakába érkeztünk, emlékezetes volt, a retorikai nyomás nem volt elegendő. Kína, Szaud Arábia és Oroszország megakadályozták a megegyezést. A megoldás újabb keresése így a G20 állam- és kormányfőinek kezében van, akik szeptember elején Új-Delhiben tartják találkozójukat, amelynek ez a jelenlegi értekezlet előkészítése volt. Úgyhogy nem sok okunk van a reménykedésre.

(Persze, az európai oldalon sem minden papsajt. Az EU immár húszéves energiaadó direktívájának reformja, ami a Bizottság károsanyag kibocsátási elképzeléséhez (2030-ra 55 százalékos csökkentés) illeszkedne, elveszett valahol a bürokratikus egyeztetések és halogatások útvesztőjében. Az egyéb nehézségektől eltekintve is a jelenlegi magas infláció és energiaárak nem éppen alkalmas időpont egy radikális és drágának minősített változtatáshoz.)

Az idei év a forró júliustól eltekintve is komoly figyelmeztetés. A tudomány képviselőinek egyre vészjóslóbb ébresztői úgy látszik, nem elégségesek. Az eddig inkább csak alvajáró politikusokon a döntés súlya. Cselekedniük kell.

Dérer Miklós