Észak-Magyarországon és Kelet-Szlovákiában kirándultunk

A KMDSZ Természetjáró Bizottságának szervezésében 2023. szeptember 8-10-én háromnapos autóbuszos utat tettünk Észak-Magyarországon és Kelet-Szlovákiában. Az utasok zöme szakszervezetünk tagja, illetve hozzátartozó volt.

Első nap már reggel 7 órakor elindultunk autóbuszunkkal az M3-as autópálya irányában. A miskolci elágazás előtti pihenőhelyen húszperces megállás következett, majd folytattuk utunkat Miskolc, onnan pedig Kassa irányában. A határ előtt jobbra fordultunk, érintettük Göncöt, Telkibánya, Bózsva és Pálháza üdülő-településeket, s így értünk Füzér várához, amelyet a közelmúltban szépen renováltak, illetve lényegében újjáépítettek. A vár hatalmas sziklán magasodik a falu fölött, s alaposan meglihegteti az embert a mintegy 15 emeletnyi emelkedő, illetve lépcső, amit a várig meg kell tenni gyalog a parkolóból.  Az impozáns, és kissé elhúzódó várlátogatás után felmerült az ebédelés kérdése, mert jócskán elmúlt akkorra dél. Szerencsére nem messze, Pálházán találtunk megfelelő helyet az étkezésre. Miután kiszaladtunk az időből, a szalánci várat ismét kihagytuk és – átlépve Szlovákiába - a fél órányi buszutazásra lévő Tőketerebesre (Trebišov) mentünk. A városközpontban, hatalmas parkban levő kastély belsejét már nem tudtuk megtekinteni, de jólesett egy kiadós séta a tágas, szépen rendben tartott kastélyparkban, és sikerült a neogótikus stílusban épült kicsi, de díszes épület, az Andrássy-mauzóleum megtekintése is. A mauzóleum egy kis tó partján magasodik. Ezután még két templomot néztünk meg futólag belülről, illetve készítettünk szép fényképeket.

Aznapi programunk lezárultával a magyar-szlovák nyelvhatár közelében fekvő Deregnyőre (Drahňov) utaztunk. A környéken mindenütt kétnyelvű helységnévtáblák jelzik a magyar lakosság jelenlétét. A deregnyői református tiszteletes, mind már korábban többször, ezúttal is szívélyesen fogadott bennünket az ottani konferenciaközpontban, illetve a vele egybeépült szállóban. Ízletes vacsora után tájékoztatás hangzott el a gyülekezeti életről, arról, hogy arról a vidékről is jelentős a fiatalok elvándorlása. (A választásokra készülő térségben több plakáton politikusok „pozsonyi fizetést” ígértek a választóknak, megválasztásuk esetére.) A templom tetőzetét „baráti áron” 100 ezer euróért újították meg nemrégiben, ehhez a magyar kormány adott pénzbeli támogatást, mivel a szlovák kormánytól semmire nem számíthatnak.

Másnap, reggeli után, Nagymihály (Michalovce) érintésével a Vihorlát-hegységbe utaztunk. Viszonylag hamar elértük a völgyben hosszan elnyúló, festői üdülőtelepülést, Remetehámort (Remetské Hámre), majd azt elhagyva, körülbelül öt kilométert ment fel a völgyben a busz a parkolóig. Onnan egy kilométeres sétával, 100 méter szintemelkedéssel jutottunk el a festői látványt nyújtó tengerszemhez, amely a tengerszint felett 618 méter magasan terül el. A tó egy hegyomlás után keletkezett, amely elzárta az azt tápláló öt patak útját. Társaságunk itt több csoportra oszlott, a vállalkozóbb szelleműek felmentek a Szinnai-kőre, ahonnan pazar kilátás nyílik az 1003 méter tengerszint feletti magasságú szikláról. A többiek a tavat megkerülték, amely körülbelül egy órás sétát jelentett, s amelynek során találkoztak nehezebb, vizes-mocsaras részekkel is.

Fél kettőkor tudtunk tovább indulni, majd – a festői üdülőkörzetet, a Zempléni-víztárolót ezúttal északról kerülve - fél háromra beértünk Homonnára (Humenné), amely a Laborc és a Ciróka folyók összefolyásánál fekvő szép kisváros. Némi keresgélés után nagy nehezen elértünk egy patakvölgyben épült éttermet, a Kolibát, ahol szerencsére egy késői ebédre tudtak fogadni bennünket, s így, ebéd után, négy óra körül oda is értünk a város legnagyobb nevezetességéhez, a szépen felújított és berendezett Andrássy-kastélymúzeumhoz.

A múzeum berendezése, jellege, bár kisebb, de a fertődi kastélyhoz hasonló gazdagságú. Egy egész órán keresztül tartott a látogatás, amelyet német nyelven kalauzolt végig egy idősebb hölgy. (Hargita Árpád utastársunk tolmácsolt, gyorsan és pontosan, külön köszönet neki.) Fél hat óra körül járt az idő, amikor kijöttünk a kastélyból, s mivel a szállásig bő egy óra utazás volt hátra, a skanzen meglátogatása ezúttal elmaradt.

Vacsorára helyi specialitás volt, húsleves, majd sertéssült vargányamártással és knédlivel. Utána a fárasztó nap után hamar nyugovóra tértünk.

Kirándulásunk befejező napján reggel hétkor már reggeliztünk, majd nyolc órakor elindultunk az utolsó napi programunkra. Az első állomás Szobránc (Sobrance) volt. A kisvárosban felkerestük a temetőt, és megtekintettük Sztáray Irma grófnő, Erzsébet királynő (Sissy) udvarhölgyének síremlékét. Visszaszállva a buszba, mintegy félórás, hegyi utazás után egy völgyben fekvő zsákfaluba értünk, amelynek a magyar neve Éralja (Inovce). Ez nem magyarlakta terület, hanem görögkatolikus ruszinok lakják. (A térség közelében van az ukrán határ.) Az ottani, mindössze szoba nagyságú, elhagyatott fatemplom egy dombon van, a reggeli verőfényben gyönyörű látvány volt. Maga a környék is festői. Utunk következő állomása Oroszsebes (Ruská Bystra) volt, ehhez a – most is működő - fatemplomhoz már hosszabb kaptató vezetett. A hívek, mintegy 12-15 fő, épp gyülekeztek, s mi együtt érkeztünk a pópa külsejű pappal. Az aprócska templomban aztán nem akartuk zavarni az istentiszteletet, így néhány felvétel készítését követően leballagtunk a buszhoz.

Az út ezután Dobóruszkára (Ruská) vezetett. A kis faluban a kéthajós templomban látni Dobó István vörösmárvány szarkofágját. Szerencsénk volt, a gondnok épp bezárni készült a templomot, de a kedvünkért maradt még negyedórát. Innen a közeli Nagykaposra (Velké Kapušany) vezetett az utunk, ahol ismét kétnyelvű illetve magyar feliratokkal lehetett találkozni. Két sikertelen kísérlet után a L’Amour nevű vendéglőben kötöttünk ki, ahol magyarul rendelhettünk. A jóllakott társaság aztán a busszal elindult Borsi (Borša) felé, a Rákóczi-kastély megtekintésére. Némi meglepetésre ott óriási sokadalomba kerültünk, több száz gépkocsi parkolt a környéken. Kiderült, épp operettfesztivál illetve – azt már nem láttuk-hallottuk – népzenei fesztivál zajlott a szépen felújított kastélyudvaron. Sajnos idő hiányában magát a kiállítást nem tudtuk megnézni, de a zenei program sokakat kárpótolt.

Nagy nehezen visszaszállva a buszba, most már hazafelé vettünk az irányt. Némi késedelemmel ugyan, de rendben visszaérkeztünk Budapestre.

A kirándulás előkészítéséért, megszervezéséért, továbbá a gazdag és részletes háttér- és történelmi tájékoztatókért hálás köszönet illeti dr. Arday Lajost, a Természetjáró Bizottság volt, illetve jelenleg tiszteletbeli elnökét. Köszönjük a KMDSZ elnökségének az ahhoz nyújtott anyagi támogatást.

A beszámolót és a fényképeket készítette: Kató Ferenc, a Természetjáró Bizottság vezetője

Meghódítjuk a füzéri várat

Az Andrássy-kastély Tőketerebesen

A tengerszem

Műemlék fatemplom, Éralja

Csoportunk a homonnai Andrássy-kastélymúzeumban