The Wall Street Journal
Az európaiak megdorgálták az EU-t, mert azt akarják, hogy a szervezet jobban szolgálja az érdekeiket.
Az eredmény nem teljesen meglepő, mégis sokkoló. Az Európa-szkeptikus pártok igen sikeresen szerepeltek, ami nem azt jelenti, hogy a közvélemény nem kér az Unióból, inkább csak azt szeretné, ha az jobban figyelembe venné a tömegek igényeit – mutatott rá a lap vezércikkében. A legnagyobb nyertes valószínűleg a Néppárt, de büszke lehet a szélsőjobb, illetve a populista oldal is. A fénylő csillag Le Pen lett, aki Franciaországban a szavazatok csaknem egyharmadát vitte el. Macron most hazardírozik, de könnyen azt érheti el, hogy társbérlet formájában az ellenzékkel közösen lesz kénytelen gyakorolni a hatalmat.
Mindebből persze nem az következik, hogy hamarosan fasiszta bakancsok masíroznak az utcákon, Európa népei ennél okosabbak. A jobboldal győztes pártjai azért tudtak előretörni, mivel középre húzódtak egy sor kérdésben. Amelyik erre nem volt hajlandó, mint az AfD, az elmaradt a jósolt sikertől.
Az embereknek elsősorban a bevándorlással, a károsanyag kibocsátás csökkentésével van bajuk. Utóbbival azért, mert stagnál a gazdaság, illetve az égbe szöknek az energiaárak.
Most a nyertes pártoknak és politikusoknak teljesíteniük kell, amit ígértek.
(A cikk csak előfizetőknek olvasható.)
Die Welt
Az Európa-ellenes erők diadalmaskodnak, mert az EU nem találja a választ az emberek aggályaira és félelmeire. Pedig végre komolyan kellene venni azokat. Politikai földrengés rázza meg a földrészt, és nem csupán a franciáknál, bár ott a jogosultak csaknem fele olyan pártokra voksolt, amelyek a mai formájában felszámolnák az Uniót.
Így látja Sascha Lehnartz tudósító. Több mint kétségesnek nevezte, hogy bejön Macron húzása, az előrehozott választás. Nagyon valószínű, hogy kénytelen lesz Le Pennek felajánlani a kormányfői posztot, ily módon azonban megágyaz a nagy rivális elnökségének. Ha így lesz, az alighanem olyan csapást jelent majd az Európai Uniónak, amiből az többé nem tér magához.
Az osztrákoknál a jobboldali-populista Szabadságpárt lett a befutó. A németeknél viszont, ha a CDU nyertesnek hiszi magát, akkor a fantázia világában él. Az AfD legalább 3 százalékot erősödött, az egykori NDK-ban senki sem bizonyult jobbnak nála. Ha a párt egy csontvázat Wehrmacht-egyenruhába bújtatna, és azt indítaná, az is simán hozná az eredményt. A német választók egyre kevésbé hallgatnak az észérvekre. Tartanak ugyanis az iszlám bevándorlóktól, a gazdasági visszaeséstől, a növekvő bűnözéstől, és nem értik, hogy Ukrajna Európát is védi Putyinnal szemben.
Minderre érdemi választ kell adni, ha valaki komolyan le akarja gyűrni a jobbos-nemzeti irányzatot. Európát kívülről és belülről is súlyos gondok emésztik, ezért kellene legalább egy olyan nagy európai, mint amilyen Mitterrand vagy Kohl volt.
Ez felhívás volna Scholz számára, de a kancellár még nem vette észre – írta a jobboldali konzervatív német lap.
(A cikk csak előfizetőknek olvasható.)
Die Zeit
A jobboldal sikere gyengíti az EU-t, és legrosszabb esetben még az is megtörténhet, hogy vége annak az Uniónak, amelyet ismerünk.
A nemzetek Európáját sürgető szélsőjobb ugyanis végképp megérkezett a kontinentális politika közepére, méghozzá igencsak ütőképesen. De ettől még nem kevésbé veszélyes. Sok tagállamban már ők szabják meg a dolgok menetét, sőt nem egy helyen már hatalmon is vannak. A szerző, Ulrich Ladurner szerint a jobbos pártok gondoskodtak arról, hogy megváltozzon a politikai fő áramlat. Jobbra tolódott, átveszi a vetélytárs követeléseit. Jól kivehető ez azon, miként taktikázik von der Leyen, illetve Weber, a Néppárt élén. Keresik Meloni közelségét, mert úgy vélik, hogy a politikustól függ a jövőben a többség.
Lecsapódott ez már a klímapolitikai célok megnyirbálásán, valamint a menedékpolitika reformján. Csakhogy a szélsőjobboldal, amely ezután a programot diktálja Brüsszelben, továbbra is nacionalista marad. Azt pedig nem lehet összeegyeztetni a közösség értékeivel. Az EU ugyanis a nacionalizmus meghaladására jött létre.
A nacionalisták egyelőre nem kívánják feloszlatni a szervezetet, mert az túl sokba kerülne, de a lehető legtöbbet vissza akarnak szerezni a nemzeti szuverenitásból. A saját mozgásterüket igyekeznek megnövelni, hogy kakasok legyenek a saját szemétdombjukon, és senki se szóljon bele, mit csinálnak.
Ez azonban belülről fenyegeti az EU geopolitikai helyzetét, miközben Európára kívülről is nagy nyomás nehezedik az agresszív orosz imperializmus és Kína gazdasági terjeszkedése folytán. És hát figyelembe kell venni, hogy elképzelhető: Amerika hamarosan bezárkózik.
A földrész magára marad és kénytelen lesz a túlélésért küzdeni.
(A cikk csak előfizetőknek olvasható.)
https://www.zeit.de/politik/ausland/2024-06/europawahl-eu-parlament-taetigkeit
Die Zeit
A tekintélyes, Hamburgban megjelenő, de országos terjesztésű centrista német hetilap eléggé pesszimista jövőképet vázol fel Európa számára az európai parlamenti választás után.
A jobboldal sikere gyengíti az EU-t, és legrosszabb esetben még az is megtörténhet, hogy vége annak az Uniónak, amelyet ismerünk. A nacionalisták ugyan egyelőre nem kívánják feloszlatni a szervezetet, mert az túl sokba kerülne, de a lehető legtöbbet vissza akarnak szerezni a nemzeti a szerintük elveszett szuverenitásból.
A saját mozgásterüket igyekeznek megnövelni, hogy kakasok legyenek a saját szemétdombjukon, és senki se szóljon bele, mit csinálnak.
Ez azonban belülről fenyegeti az EU geopolitikai helyzetét, miközben Európára kívülről is nagy nyomás nehezedik az agresszív orosz imperializmus és Kína gazdasági terjeszkedése folytán. Azt is figyelembe kell venni, hogy elképzelhető: Amerika hamarosan bezárkózik.
A földrész magára marad és kénytelen lesz a túlélésért küzdeni.
https://www.zeit.de/politik/ausland/2024-06/europawahl-eu-parlament-taetigkeit
Die Welt
Politikai földrengés rázza meg a földrészt, és nem csupán a franciáknál, ahol a jogosultak csaknem fele olyan pártokra voksolt, amelyek a mai formájában felszámolnák az Uniót.
Több mint kétséges, hogy bejön Macron húzása, az előrehozott választás. Nagyon valószínű, hogy kénytelen lesz Le Pennek felajánlani a kormányfői posztot, ily módon azonban megágyaz a nagy rivális elnökségének. Ha így lesz, az alighanem olyan csapást jelent majd az Európai Uniónak, amiből az többé nem tér magához.
A németeknél a CDU nyertesnek hiszi magát, holott a fantázia világában él. Az AfD legalább 3 százalékot erősödött, az egykori NDK-ban senki sem bizonyult jobbnak nála. Ha a párt egy csontvázat Wehrmacht-egyenruhába bújtatna, és azt indítaná, az is simán hozná az eredményt.
A német választók egyre kevésbé hallgatnak az ész érvekre. Tartanak ugyanis az iszlám bevándorlóktól, a gazdasági visszaeséstől, a növekvő bűnözéstől, és nem értik, hogy Ukrajna Európát is védi Putyinnal szemben.
Európát kívülről és belülről is súlyos gondok emésztik, ezért kellene legalább egy olyan nagy európai, mint amilyen Mitterrand vagy Kohl volt.
Ez felhívás volna Scholz számára, de a kancellár még nem vette észre – írja a jobboldali konzervatív német lap.
Die Presse
Megbízható politikai közép nélkül vége Európának – mutatott rá kommentárjában a lap.
Nagy hiba lenne, ha a nacionalisták uralnák a terepet, mert az azt jelentené, hogy az EU attól kezdve egyetlen válságot sem tudna megoldani. Azaz eljutott az utolsó esélyhez. Az osztrák, a francia, az olasz, a magyar és a német eredmény más-más mértékben ugyan, de sokk a földrész hívei számára. A szóban forgó pártok ugyanis hallani sem akarnak semmiféle szolidaritásról az Unióban. Érdekeik csak a nemzeti határokig terjednek.
Természetesen egyelőre nincs szó arról, hogy a nacionalista mozgalmak átvennék az uralmat a kontinensen. A közép még tudta hozni a többséget, és ha összeszedné az akaraterejét, akkor meg tudná menteni a szervezetet nemzetközi hatalmi tényezőként. Csak ehhez az kellene, hogy az EU ne legyen belpolitikai hatalmi játszmák előszobája. Vagyis hogy egyes politikusok ne táncoljanak vissza a kialkudott kompromisszumoktól, ne Brüsszelt okolják saját kudarcaikért, és ne próbálják elkendőzni a saját felelősségüket, amikor kedvezőtlen döntésekről van szó.
Ha az olyan hagyományos pártok, mint az ÖVP, a CDU és az SPD horizontja nem terjed túl a szakszervezetek, agrárképviseletek, bankok és gazdasági lobbik érdekeinél, akkor ezek az erők nem különbek a nacionalistáknál. Viszont ha a következő öt évben bizonyítani tudják, hogy a közös Európa erősebb, mint a putyini autokrácia, illetve le tudják gyűrni Kínát a kulcsterületeken, továbbá a klímaváltozás elleni harcot képesek motorként használni a növekedés érdekében, akkor nem csupán az EU-t, hanem saját magukat is megmenthetik. Nem fog azonban segíteni, ha a bajban azokhoz dörgölőznek, akik destabilizálni igyekeznek a földrészt, akik a nemzeti szuverenitás téveszméjéből kiindulva akarják megoldani a világválságokat.
A három nagy „EU-rópa-barát” pártcsalád kizárólag összefogással képes bizonyítani, hogy a nacionalizmus az esetek nagy többségében semmire sem jó.
(A cikk csak előfizetőknek olvasható.)
https://www.diepresse.com/18548998/ohne-verlaessliche-mitte-ist-europa-verloren
Frankfurter Allgemeine Zeitung
Európa az unióra voksolt, bár a választók szkeptikusabbak, de együttműködést szeretnének a földrészen. A győztesek a kereszténydemokraták lettek és nem a jobboldali populisták – állapította meg a konzervatív lap felelős külpolitikai szerkesztője.
Inkább Marcon impulzív stílusának, és nem az eredménynek tulajdonítható, hogy a legnagyobb következmények Franciaországban ütöttek be. Semmi sem sürgette a Nemzetgyűlés feloszlatását, de a húzás mindenesetre merész. Ha a végén Le Pen politikai nevelt fia lesz a kormányfő, akkor az elnök maga is hozzájárul az általa oly gyakran emlegetett „Mi Európánk” lebontásához. Egyben sok területen meggyengítené Franciaországot a kontinensen.
A strasbourgi pozíciók eloszlása viszont nem lesz ennyire drámai. A Néppárt még plusz helyeket is tudott szerezni, egyértelműen a választás győztesének bizonyult, akárcsak a CDU odahaza. Szembeötlő viszont, hogy milyen jelentős veszteségek érték a zöldeket és a liberálisokat. Ám jobbratolódásról ezzel együtt nem lehet beszélni.
A viszont polgárok búcsút mondanak annak a baloldali-liberális korszellemnek, amely a hidegháború után meghatározta a nyugati politikát. Az ok: a globalizálódás, a migráció és az emancipáció. Viszont az EPP sikere rávilágít, hogy a kiút nem csupán a jobboldali populizmus lehet. Nem kell ahhoz Putyin előtt térdre esni, az éghajlatváltozást tagadni, a bevándorlókat ördögnek beállítani, illetve az EU-t elutasítani, hogy meg lehessen szerezni a polgári oldal támogatását.
Hogy a folyamat nem egyirányú utca, az bebizonyosodott a lengyeleknél.
(A cikk csak előfizetőknek olvasható.)
Végül álljon itt a budapesti Magyar-Német Intézet elemzése a választások németországi eredményéről:
A vasárnap megtartott európai parlamenti (EP) választások elsősorban belpolitikai okok miatt a megszokottnál nagyobb jelentőséggel bírtak Németországban. A szeptemberben esedékes kelet-német tartományi, illetve nagy valószínűség szerint jövő ősszel megrendezett szövetségi választások közelsége, illetve EP-n belüli erőviszonyok sokak által előzetesen megjósolt átrendeződésének fényében a pártok szereplése és a mandátumok eloszlása még inkább felértékelődött. A választásokon végül a várt papírforma szerint a CDU/CSU magabiztosan hozta az első helyet, az Unió-pártok mögött azonban nem az örök rivális, a szociáldemokrata SPD, hanem a csalódott jobboldali szavazók gyűjtőpártjává váló AfD futott be. A kormány sokat kritizált gazdaság- és migrációspolitikája a választói urnánknál is érzékeltették hatásukat. Scholz kancellár pártja mindössze a harmadik helyet csípte el a nagyot bukó Zöldek, a magát első alkalommal megmérettető és rögtön 5% fölé jutó baloldali populista BSW és a kormánykoalíció leggyengébb eredményét hozó FDP előtt.
Az előzetes várakozásoknak megfelelően az Unió-pártok magabiztos győzelmet arattak a mintegy 64,8%-os részvétel mellett (2019-ben, 61,4%) megtartott választásokon. A szavazatok 30,0%-át elérő CDU/CSU páros (2019-ben 28,9%) újfent 29 képviselőt delegálhatnak, azonban az első hely ellenére a szavazatok kevesebb mint egy harmadának birtokában az Unió-pártok öröme korántsem lehet teljesen őszinte. A várt eredménytől elmaradó, azonban ennek ellenére 15,9%-kal (2019-ben 11%) a második helyet (15 képviselői hely) megszerző AfD szereplése újabb intő jel az Unió számára, különösen a párt kelet-németországi előretörése fényében – a keleti szövetségi tartományokban első alkalommal mindenhol az AfD végzett az élen.
A kormánypártok várt mélyrepülése ellenben nem maradt el. Újabb történelmi mélypontot elérve az SPD mindössze 13,9%-ot ért el ezzel 14 képviselői helyet szerezve (2019-ben 15,8%), megelőzve az előzetes negatív méréseket is alulmúló Zöldeket, akik az öt évvel ezelőtti rekordértéküket szinte megfelezve 11,9%-ot kaptak (2019-ban, 20,5%) – 12 képviselői helyet elnyerve. Az FDP végül legfontosabb célját teljesítette – 5,2%-kal (2019.ben 5,4%) a párt meghaladta az ezúttal nem számító, de máskülönben oly szimbolikus 5%-os küszöbtől – 5 képviselői helyet szerezve. A választás talán egyetlen tényleges győztese a BSW, amely mindössze hat hónappal párttá alakulását követően magabiztosan hozott 6,2%-ot és 6 képviselői helyet – mindez komoly bizakodásra okot adó eredmény másfél évvel a szövetségi választásokat megelőzően. Ezzel szemben Wagenknech ex-pártja nagyot bukott, a Baloldal 2,7%-ot ért el mindössze (2019-ben 5,5%) és csak három képviselőt delegálhat Strasbourgba.
A német választási rendszernek köszönhetően az EP 2024-2029-es ciklusában is képviselve lesznek, a különösen Bajorországban erős, Szabad Választók (2,7%, 3 képviselő), a liberális Volt (2,6%, 3 képviselő), a Die Partei viccpárt (1,9%, 2 képviselő), az Állatvédő Párt (1,4%, 1 képviselő), az Ökológiai Demokrata Párt (0,6%, 1 képviselő), a Családpárt (0,6%. 1 képviselő), a Haladás Pártja (0,6%, 1 képviselő), illetve a Kalózpárt (0,6%, 1 képviselő). Sokszínűségben így nem lesz hiány.
A kampány során az ECR-frakció egyes pártjaival való együttműködést kérdését nyitva hagyó von der Leyen már a választás estéjén bejelentette, hogy tárgyalásokat kezdeményez a szociáldemokrata és a liberális frakciókkal egy lehetséges együttműködésről. A három pártcsalád a hivatalos eredmények alapján akár 400 képviselővel is rendelkezhet a következő ciklusban, amely a 720 fős EP-ben bőven elég lenne a kellő többséghez. Mindez jó kiindulási alap lehet von der Leyen második hivatali ciklusához. Ez azonban az állam- és kormányfők támogatásától is, csak egy minősített többség birtokában kezdheti meg munkáját a Bizottság új elnöke.
Közli: Dérer Miklós
Üzenjen nekünk