Dérer Miklós: Amerikából jöttünk

Az amerikai büszkeség állapota

Érdekesen alakult 2001 és 20024 között a polgárok Amerika-képe, az országuk iránt érzett büszkeségük arra a kérdésre adott válaszukban, hogy mennyire büszkék arra, hogy amerikaiak.

A „rettentően büszkék” aránya 20-22 év alatt a 70 százalékos értékről 41 százalékra zuhant, és ezt nem valamely különleges esemény okozta, mivel a drasztikus csökkenés folyamatos volt, és a trendben nem voltak pozitív irány visszaugrások. Némi vigasz lehet az összképben, hogy   az „rettentően” és „nagyon” büszkék összesített aránya egyértelmű többséget mutat a maga 67 százalékával.

Ami a politikai megoszlás illeti, az 59 százalékos mutató jelzi, hogy a republikánusok többsége „rettentően nagy hazafi”, szemben a demokraták azon elgondolkoztató 34 százalékával, akik hasonlóan nyilatkoztak.

Midenesetre, a felmérés elgondolkoztató eredménye figyelmeztető lehet, és magyarázatot igényel, különösen, hogy Donald Trump nacionalista retorikája hatalmas tömegeket mozgatott meg. (Persze, nagy tömegek állnak szemben is a volt elnök agresszív és túlzó „Amerika az első” értelmezésével.)

A dolgok irányával elégedettség

Június legelején csupán a megkérdezettek egyötöde (21 százalék) nyilatkozta, hogy elégedett azzal az iránnyal, amelyben országa halad. Mindez alapjában nem jelenthet újdonságot, mivel az elmúlt két évtizedben végig kevesebb, mint fele a megkérdezetteknek nyilatkozott úgy, hogy elégedett a dolgok menetével az Egyesült Államokban. Sőt, az arány 2021 után egyetlen esetben sem érte el a 30 százalékot, és ami még lehangolóbb - néhány, a covid járvány idején végzett felméréstől eltekintve – 2005 óta a 40 százalékot sem érte el. Ami részint magyarázatot ad azokra a zavarokra, extrém megosztottságra és befelé fordulásra, ami eluralkodott az országban az utóbbi években.

A grafikonból jól látható, hogy az elégedettségi index Ronald Reagan elnöksége idején, majd a szovjet összeomlás és a kelet-közép-európai rendszerváltások és az első Öböl-háború győzelmeinek hatására kilőtt, majd a második iraki és az afganisztáni intervenció kudarcai következtében lezuhant, hogy, aztán Barack Obama és Donald Trump (!) elnöksége idején lassú kapaszkodásba kezdjen.

Mit is gondol a világ az amerikai vezetésről, elnökökről

A Gallup 130 országban felvett kérdőívei értelmében az amerikai vezetés átlagos globális elfogadottsága 2023-ban 41 százalékon állt. Ez csökkenést jelent a Joe Biden első elnöki évében mért 45 százalékos értékhez képest, ami egyébként 2022-ben is megmaradt. 2007 után a globális közvélemény átlagban 2009-ben volt a legnagyobb arányban jó véleménnyel az amerikai politikai vezetésről (49 százalék), és 2017 és 2020 között értékelte a legkevésbé az akkori adminisztráció teljesítményét.

Mi is a himnuszunk?!

Tízből hat amerikai tudta kérdésre megmondani, hogy a nemzeti himnusz neve ” A csillagokkal teletűzdelt lobogó” (The Star-Spangled Banner), amit mi csillagos-sávos lobogónak szoktunk fordítani. Ez az arány az utóbbi húszegynéhány évben nem változott, de esett 1939-ben mért 68 százalékhoz képest. Ez azért figyelemre méltó, mivel az állampolgári hűségeskü egyik feltétele a helyes válasz a kérdésre. Szimbolikusan a nemzeti ünnep (az amerikai esetben július 4.), a zászló, valamint a himnusz köti össze a felületen leginkább az országlakókat egy nemzetté, ám úgy látszik, ezeknek a szimbólumoknak a jelentése és tudatosítása nem igazán általános Amerikában.

Egyébként a legkevésbé (51 százalékuk) az idősebb hölgyek voltak bizonyosak és határozottak a válaszban, aminek a felmérés készítői szerint nyilvánvalóan az az oka, hogy ők sokkal kevésbé néznek profi sporteseményeket, amelyeken minden alkalommal eléneklik az amerikai nemzeti himnuszt.

Öt eredményeket felmutató terület

Létezik öt olyan terület az állam működésében, amelyen az amerikaiak pozitív irányú változást véleményeztek 2021-et követően, és nagyon vagy mérsékelten elégedettek a változásokkal. Ezek

A feketék, és általában a faji kisebbségi csoportok helyzetének alakulása;

a központi kormányzat méretének és hatalmának növekedése;

a faji kapcsolatok általában;

a kormányzati rendszer és működése;

a morális és etikai általános klíma az országban.

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a Gallup huszonkilenc különböző területen érdeklődött – és érdeklődik jó ideje - a lakosság véleményéről, és ezek közül tizenkét területen csökkent és másik tehát. tizenkettőn nem változott az elégedettségi index. A fejlődést az emberek csupán öt helyen érzékelték tehát.

Növekvő nyugtalanság az antiszemitizmus miatt

Az amerikaiak 81 százaléka problémának, ezen belül 49 százalékuk „nagyon komoly problémának” látja a az antiszemitizmust az országban. Ez jelentős változás a 21 évvel előtti állapotokhoz képest, amikor is 57 százalék tartotta problémának és ezen belül csupán 9 százalékuk nagyon komolynak.

Az antiszemitizmussal összefüggő felfogások jelentősen különbözőek korcsoportok és politikai elkötelezettségek szerint. Az idősebb amerikaiak fiatalabb honfitársaiknál sokkal hajlamosabbak a zsidó-ellenes érzelmeket nagyon súlyos problémának tartani. Hasonlóképpen, a republikánus elkötelezettségűek a demokratáknál inkább vélik úgy, hogy az antiszemita előítéletek az amerikai társadalomban súlyos problémát jelentenek.

Az amerikai közvélemény országa részvételéről a NATO-ban

Az Egyesült Államok a huszadik században hagyományos külpolitikájának, még az „alapító atyák” írásaiban és beszédjeiben megfogalmazott két alapkövét adta fel. Az egyik, hogy az ország nem avatkozik be az egymással torzsalkodó európai hatalmak vitáiba-háborúiba. A másik, hogy nem köt állandó szövetségeket, nem állomásoztat állandó jelleggel amerikai csapatokat külföldön (Európában), csak eseti ügyekben áll össze ideiglenesen, saját érdekében más hatalmakkal.

Tulajdonképpen ezek az elvek a mai napig élő és ható tradicionális amerikai izolacionizmus alapjai. Amely alapokat részint a két világháborús részvétellel, részint pedig az 1949-ben megalakult és azóta is létező NATO-ban betöltött szerepével az Egyesült Államok politikai elitje – nem minden vita nélkül - alapjaiban kérdőjelezte meg, és kérdőjelezi meg azóta is.

A közvélemény többsége elfogadta az új külpolitikát, és többé-kevésbé stabilan támogatja a NATO-részvételt. Jelenleg a válaszadók 67 százaléka vagy elégedett a jelenlegi kötelezettség vállalás szintjével (47 százalék), vagy még növelni is szeretné azt (20 százalék). A szövetségből kilépést mindössze a válaszadók 12 százaléka favorizálná. Az amerikai NATO kötelezettségek csökkentését is csupán 16 százalék látná szívesen, ami biztató egy esetleges NATO-szkeptikus Trump elnökség esetére is.