Az olaszországi választások elé 2.

Olaszországban sorsdöntő parlamenti választást tartanak vasárnap.

Az olaszországi választások elé 2.

Giorgia Meloni a Corriera della Sera napilap által szervezett vitán a milánói Dómtéren,
ahol a rivális balközép vezetőjével, Enrico Lettával csapott össze
éles és az álláspontokat határozottan körvonalazó nyilvános megmérettetésen.

Szeptember 25-én Olaszországban rendkívüli parlamenti választásokat tartanak, nyolc hónappal a jelenlegi parlament mandátumának lejárta előtt. Az oka az a kormányválság, amely Mario Draghi miniszterelnök kormányának lemondását eredményezte.

Nem csak – minden valószínűség szerint - megváltozott összetételű, hanem csökkentett létszámú törvényhozást is választanak a hónap végén az olaszok. A 2020-as alkormányos népszavazás eredményeképpen az addigi 630 képviselőt számláló képviselőház tagjainak száma 400-ra, a jelenleg 315 szenátorral „büszkélkedő” Szenátusban pedig a szenátorok száma 200-ra csökken. Egyúttal az utóbbi kamara tagságára szavazók korhatára is 25 évről 18 évre mérséklődik, hasonlóan a képviselőházi tagságra szavazhatók korhatárához.

Ha lehet valamire azt mondani, hogy egész Európa politikailag tudatos népessége árgus szemekkel figyel, akkor – természetesen az oroszok ukrajnai agressziójának bőrünk alá is hatoló, valamennyiünket érintő messzemenő következményeitől most egy pillanatra tekintsünk el egy pillanatra -, akkor az az olasz választás végkimenetelét illető felfokozott várakozás. Nem véletlenül.

A képaláírásban említett vitán ugyanis Meloni nagyon határozott, talán fenyegető, ám eléggé homályos üzenetet intézett Brüsszel címére: „a mulatságnak vége!” Amire Enrico Letta válasza az volt, hogy ebben az esetben „Olaszországnak vége”. Summa summarum, a tét nagy, Európa további fejlődési útját komolyan befolyásoló lehet a választási eredmény, amit az is bizonyít, hogy a baloldalon és a középen nagy az izgatottság, sőt, a félelem az választási eredményeknek az európai fősodor jellenlegi irányvonalát megkérdőjelező következményeitől. Kiegyensúlyozott elemzők azonban nem igazán várnak földcsuszamlást, és arra hivatkoznak, hogy az európai politikában való felelős kormányzati részvétel visszafogja, „megszelídíti” a feltörekvő olasz jobboldal radikalizmusát, és a kását nem fogják olyan forrón enni.

Meglátjuk.

Az alábbiakban a választásokat megelőző itáliai politikai helyzettel, az esélyekkel és a választások várható kimenetelével foglalkozó elemzéseket olvashatnak a nemzetközi és az olasz sajtóból.

Corriere della Sera, szeptember 16.

Hogyan seretné Meloni szuverenista irányban megváltoztatni az alkotmányt, és valóban megteheti-e? Ezzel a címmel közölt elemzését a befolyásos Corriere della Sera a választásokat megelőzően. (A cikket teljes terjedelmében közöljük.)

Girogia Meloni bölcsességpróbája – Matteo Salvinival szemben – Ukrajna volt. A Fratelli d’Italia (FdI) vezetője első pillanattól kezdve megértette, hogy bármi fajta kétértelműségre drágán ráfizetne, így aztán a megtámadott ország mellé állt. Ez a felvett pozíció most lehetővé teszi számára, hogy az atlantista fronton teljesen megbízhatónak mutatkozzon, vagyis demonstrálta, hogy ő maga, és az általa irányított Olaszország az amerikaiak által vezetett nyugati térfeléhez tartozik. Ez homlokegyenest ellenkezik a Liga vezetőjének viselkedésével, aki évek óta erőlteti a Putyin-pártiságot, amely az utóbbi hónapokban olyan kínos helyzeteket is eredményezett, mint például a moszkvai „béke-misszó”-ja, vagy a pártja és az autokrata orosz vezető pártja közötti intézményes kapcsolatok.

A jobbközép vezetője azonban súlyos aggodalmat vált ki az európai establishment körében, elsősorban Európával kapcsolatos álláspontja miatt. Ahogy a Politico.eu-n Nathalie Tocci, a nemzetközi ügyek intézetének munkatársa írta: „Elképzelhető, hogy Olaszország euro-atlanti horgonya megerősödik a választásokat követően, de ugyanez nem mondható el európai szerepvállalásáról”.

Meloni soha nem rejtette véka alá saját, erőteljesen szuverenista álláspontját, amellyel egyrészt az európai integráció gondolatát csupán az evidens közös érdekekre -- mint például a „bevándorlás elleni harc”-ra, vagy az orosz fenyegetés elleni fellépésre -- korlátozná. Másrészről viszont erőltetné a (vélelmezett) nemzeti érdekek védelmét, amikor azok ütköznek, vagy ütközni látszanak más nagy európai országok, mindenekelőtt Franciaország és Németország érdekeivel. Az a megerőltető módszer, amely az EU lételeme – vagyis a részérdekek kiegyenlítése, a mintegy harminc különféle álláspont szükségszerűen nehéz összehangolása, a közös szabályok meghatározása – Meloni számára mindig csak bürokratikus hókuszpókusznak tűnt, amely végső soron arra szolgál, hogy a franciák és a németek mindenkit átverjenek, mindenekelőtt persze az olaszokat. Annyira bizalmatlan, hogy a Helyreállítási Alap létrehozása ellen szavazott, noha az az európai szolidaritás valaha látott legnagyobb próbatétele, mivel a közös hitelfelvétel első formája, aminek egyébként éppen Olaszország a legnagyobb haszonélvezője. Nem szavazta meg, mert az európai integráció felgyorsulását látta benne, amely olyan elkötelezett Európa-párti vezetők célja, mint amilyen Draghi és Macron. Ugyanezen okokból Meloni nem látja szívesen a francia-olasz duó ötletét, amely az egyhangúság szabályának megreformálását tűzi ki célul, felszámolva a vétójogot, amely oly sokszor lehetővé tette magyar barátja, Orbán Viktor számára, hogy blokkolja az európai építés folyamatát. A vétójog feladása a tagországok részéről fokozatos lemondást jelent a „szuverenitás egyes elemeiről” egy magasabb rendű európai szuverenitás nevében. Magasabb rendűnek persze az Európa-pártiak tekintik, minden vonatkozásában: abban az értelemben, hogy ily módon jogi lehetőség nyílik a nacionalizmusok visszaszorítására, és hogy ezáltal mód nyílik a nemzeti érdekékek nacionalizmusoknál hatékonyabb védelmére.

A napokban éppen ez a vonatkozás képezi vita tárgyát. Arról az alkotmányügyi reformról van szó, amelyet négy évvel ezelőtt Meloni a FDL teljes vezérkarával együtt terjesztett be az olasz parlamentbe, s amelynek nagyon világos céljai vannak. Ezek közül az első hatályon kívül helyezné az alkotmány 117. bekezdésének első pontját, amely szerint „a jogalkotás jogát az állam és a tartományok gyakorolják az alkotmány, továbbá a közösségi szabályok és a nemzetközi kötelezettségek tiszteletben tartása mellett.” Ezzel helyettesítenék: „A jogalkotás jogát az állam és tartományok gyakorolják a rájuk rótt kompetenciák szerint”. Ennél még meghatározóbb a másik FDL-javaslat, amelynek célkeresztjében az alkotmány 11. bekezdése áll: „Olaszország elutasítja a háborút, mint más népek szabadsága megsértésének eszközét és mint a nemzetközi viták megoldásának módját; az államok egyenrangúságának talaján lehetővé teszi a szuverenitás szükséges mértékű korlátozását egy olyan szabályozás érdekében, amely biztosítja a nemzetek közötti békét és igazságosságot; támogatja és segíti az ilyen céllal működő nemzetközi szervezeteket”. Ehhez a következő bekezdést fűzné: „Az Európai Unió szerződései, szabályai és egyéb aktusai az egyenlőség feltétele okán abban esetben és annyiban alkalmazhatóak, amelyekben és amennyiben összeegyeztethetőek a szuverenitás, a demokrácia és a szubszidiaritás elvével, valamint az olasz alkotmányban megfogalmazott egyéb elvekkel”.

Ezekkel a módostásokkal a Meloni-vezette jobboldal „meg kíván szabadulni olyan szerződéses kötelezettségektől, amelyeknek a demokratikus olasz államszabad akaratából vetette alá magát” – írja Cataldo Intireri jogász. A céltábla teljesen nyilvánvalóan az Európai Unió működéséről szóló szerződésnek az a része (a 26. bekezdéstől kezdődően), amely a közös piac működését, az áruk szabad áramlását szabályozza, valamint – és ez a legfontosabb pont – amely a Lisszaboni Szerződés (és azt megelőző európai szerződések) alkalmazásának őreként és értelmezőjeként a luxemburgi

Európai Unió Bíróságát jelöli ki.

A témakörben élénk és gyakran elkeseredett vita folyik az európai bíróság és nemzeti bíróságok között, akik féltékenyen őrzik előjogaikat. Az olasz Alkotmánybíróság saját iránymutatást dolgozott ki, amely határok közé szorítja a jogharmonizációt, fenntartva magának az utolsó szó jogát, amennyiben az európai szabályok alkalmazása és európai bírósági ítéletek végrehajtása, valamint az olasz alkotmány között ellentmondás alakulna ki.

Az európai és a nemzeti jogalkotás és jogalkalmazás közötti kapcsolat egy létező probléma. Ami azonban veszélyessé és elfogathatatlanná teszi a FdI javaslatát, az az, hogy abszolút hatalmat és ellenőrzést ad a kormánytöbbség kezébe. Ilyen formában Itália kilépne a közös piacból, melyet az

Európai Unió működéséről szóló szerződés ír elő. „Talán a jobboldal abban az illúzióban él, hogy a szabályok megszegése mellett is bennmaradhat az Európai Unióban. Ez azonban hibás gondolkodásra vall, amit jól mutat a Bizottság kezdeményezése, hogy a jogállami normák megszegése okán – az úgynevezett kondicionalitási mechanizmus alkalmazása révén -- függesszék fel Magyarország támogatását a Helyreállítási Alapból. Nem véletlen, hogy Magyarország és Lengyelország, amelyek Meloni számára mintaként szolgálnak, ellenőrzésük alá vonták a bíróságokat. Egy demokráciában a jogértelmezés, az alkotmányosság megállapítása, a szerződések értelmezése a bírák és nem a politikusok feladata” – írja a jogászprofesszor.

Aggodalmat kelt tehát, hogy egy túlnyomó jobboldali többség, amely az új parlament mandátumainak kétharmadát is megszerezheti, tetszése szerint megváltoztathatja az alkotmányt és Olaszországot de facto kivezetheti Európából. Más elemzők azonban úgy vélik, hogy hasonló katasztrófát – függetlenül attól, hogy mik Meloni valódi szándékai – egyszerűen nem tesznek lehetővé a körülmények. Francesco Bechis szerint két okból sem indokolt az FDL-től való félelem. „Az első ok gazdasági. Pontosan úgy, ahogy a Draghi-kormányét is, a gazdasági körülmények meg fogják határozni a következő kormány mozgásterét. Egyrészről a Helyreállítási Alap világos menetrendet határoz meg. Az ingadozó európai stabilitási paktum és a járvány alatt felhalmozott adósságállomány kordában tartja a feleket: újabb hiány felhalmozása kockáztatná az alap forrásaihoz való hozzáférést.

A másik fék, amely gátat vethet bármiféle elfogadhatatlan Európa-ellenességnek, az a Transmission Protection Instrument, vagyis az új spread (kockázati felár)-védelmi eszköz, amellyel az Európai Központi Bank a tagállamok államkötvényeit fogja vásárolni, elejét véve a spekulációknak.

Mindezt azonban csak nagyon pontosan meghatározott feltételek mellett teszi. Olaszország, valamint Görögország és más, súlyosan eladósodott ország számára is különösen értékes eszközről van szó. Ahhoz azonban, hogy Olaszország is élvezhesse ennek előnyeit, az országot kormányzó erőknek tiszteletben kell tartaniuk a szabályokat, a költségvetés fenntarthatóságát és az EU-s államháztartási előírásokat. Semmi kötelezettségszegési eljárás, például, amelyből bőven akadt az első Conte-kormány idején. Egyszóval, aki az olasz kormányt vezeti majd, annak akár tetszik, akár nem, a szabályok szerint kell majd játszania.

Van különbség Meloni óvatossága és Salvini forrófejűsége között is, amit plasztikusan jelez jelenlegi elhelyezkedésük az Európai Parlamentben. Meloniék a sokkal inkább párbeszédképes konzervatívak között, míg Salvini Ligásai az „Identitás és demokrácia” frakcióban ülnek együtt a francia Le Pen-istákkal és a német szélsőjobbosokkal. De egy Salvini utáni Ligában benne van annak a lehetősége is, hogy az Európai Néppártban kössön ki.

A fő kérdés azonban az, hogy milyen lenne Európa és a Giorgia Meloni vezette olasz kormány viszonya, főleg, ha módjában állna megváltoztatni az alkotmányt?

Frankfurter Allgemeine Zeitung

Olaszország erőteljes jobb fordulat előtt áll, és Európa idegesen várja a vasárnap esedékes olasz választást - írta a tekintélyes konzervatív német lap. „Aggódunk - mondta Ema Bonito volt uniós  EP-képviselő, és arról számolt be, hogy más fővárosokban is aggódnak. Az ok három név: Giorgia Meloni, Matteo Salvini és Silvio Berlusconi. Az úgynevezett jobbközép tömb pártelnökeinek jó esélye van, hogy vasárnap földcsuszamlásszerű győzelmet arasson. Mindenekelőtt Meloni aggaszt sokakat, aki a szélsőjobb Olasz Fivérek elnöke, egyértelműen vezet a felmérésekben, és a legjobb esélyekkel rendelkezik a miniszterelnöki tisztségre. Meloni nincs jó véleménnyel az EU-ról, rendszeresen szidalmazza a „brüsszeli bürokratákat”, és sok mindenben olyanokhoz igazodik, mint Magyarország, és annak vele baráti viszonyban lévő miniszterelnöke. Erősíti az európai nyugtalanságot, hogy Meloni koalíciós partnerei, Berlusconi volt miniszterelnök és  a jobboldali populista Salvini hosszú éveken át igen bensőséges kapcsolatokat ápolt Putyinnal, Európa ugyanis azért küzd, hogy megőrizze az egységet Kijev támogatásában. Salvini nyilvánosan fejti ki kételyeit a szankciók hatékonyságával kapcsolatban, és részben az EU-t teszi felelőssé az energiaárak drasztikus emelkedéséért. A Liga elnöke nem is rejtette soha véka alá a Moszkvával kapcsolatos érzületeit. Volt rá példa, hogy a Vörös téren, és aztán az Európai Parlamentben is putyinos pólót öltött magára, és 2015-ben kijelentette: két Mattarellát adna egy Putyinért - (Mattarella Olaszország államfője - a szerk.).

A héten minden figyelem azonnal Salvinire és pártjára irányult, amikor az amerikai titkosszolgálatok egyik jelentéséből kiderült, hogy Oroszország évekig fizetett külföldi pártoknak. Salvini azonnal igyekezett mindenkit lecsillapítani azzal, hogy „soha nem kért és nem kapott pénzeket”. Berlusconi is azt mondta, hogy „természetesen” nincs semmi köze a botrányhoz, de 2010-ben még az „ég ajándékának” nevezte jó barátját, Putyint.

Andrea Ungari, a római Luiss egyetem politológusa nem hiszi, hogy Meloni és jobboldali szövetsége valóban veszélyt jelentene Európa stabilitására nézve. Szerinte másként beszél az ember ellenzékben, és megint másként, amikor az állam- és kormányfőkkel ül egy asztalnál. Meloni Mario Draghi kormányának bukása óta valóban igyekszik mérsékeltnek, megbízhatónak és állami felelősséget vállalónak mutatkozni. Videoüzeneteket küldött, amelyekben angol, spanyol és francia nyelven kijelentette, hogy a külföldi aggodalmak alaptalanok, és hogy Olaszország a vezetése alatt is erős partner marad. Ám már a héten újra kiéleződött a hangja. Egy milánói kampánygyűlésen azt mondta híveinek, hogy „Európában „vége a bulinak”, és hogy az ő vezetésével Olaszország újra mindenekelőtt a saját érdekeit követi majd, és csak azután gondolkodik európaiként. Ez cseppet sem volt meglepő, mert Meloni Olaszországot újra „fel akarja állítani” - ez áll az Olaszország Fivérei választási plakátjain. Ez Donald Trump „Újra naggyá tesszük Amerikát” jelszavára emlékeztet. A jobbközép koalíció a választási programja első mondatában olyan külpolitikát helyez kilátásba, amelynek "özéppontjában a nemzeti érdek és a haza védelme áll”. Meloni azt akarja, hogy az uniós jogot újra alárendeljék a nemzeti jogrendnek, és Unió helyett erős nemzetállamokat szeretne.

Ez nagyon megfelel Orbán Viktor magyar miniszterelnök ízlésének -  akinek az országáról az Európai Parlament kinyilvánította: „már nem tekinthető teljes értékű demokráciának” - továbbá a lengyel nemzeti konzervatív PiS párt nézeteinek. Miután Svédországban várhatóan a jobboldali populista Svéd Demokraták párt alakíthat kormányt, Olaszországban kerülhet hatalomra az unió negyedik jobboldali kormánya. „Ez gyengíteni fogja Európát” - ettől tart Alexandre Geese német zöld képviselő, aki húsz évig élt Olaszországban, és nagyon aggasztónak látja a fejleményeket. Geese kifejtette: ezek az országok meg akarják akadályozni, hogy közös, erős európai politika érvényesüljön, és erős nemzetállamokat akarnak. Meloni az „atlanti kapcsolatokat” akarja erősíteni az Egyesült Államokkal, Európa másodrangú a számára. „Igent mondunk a népek szuverenitására, és nemet mondunk a brüsszeli bürokratákra” - mondta júniusban a spanyol szélsőjobboldali Vox párt egyik rendezvényén.  Olaszországban most sokan attól tartanak, hogy Meloni alatt leállhatnak a reformok, amelyek előfeltételei annak, hogy az ország megkapja a pandémia utáni újjáépítési alapból oda szánt 192 milliárd eurót. A pénzre sürgős szükség van, de Meloni újra tárgyalni akar Brüsszellel. Azt azonban még a 45 éves Meloni bírálói sem hiszik, hogy egy új kormány lemondana a milliárdos segélyekről.

https://www.faz.net/agenturmeldungen/dpa/wie-gefaehrlich-sind-meloni-und-co-fuer-europa-18321571.html

Összeállította és szerkesztette: Dérer Miklós