Dérer Miklós: A globális védelmi költségvetés ürügyén

A londoni Nemzetközi Stratégiai Tanulmányok Intézetének (IISS) legújabb jelentése szerint a világ katonai kiadásai 2023-ban a megelőző évvel összehasonlítva 9 százalékkal emelkedtek, és elérték a mindenkori rekordnak számító 2,2 billió (2200 milliárd) dollárt egy olyan időszakban, amikor a megtöbbszöröződött és a világ legkülönbözőbb régióiban kifejlődött konfliktusok régen tapasztalt mértékben fokozták a globális bizonytalanságot.

Mivel ezek a konfliktusok továbbra is éreztetik hatásukat, a jelentés, az IISS immáron 65. „Military Balance” kiadványa azt is prognosztizálta, hogy a katonai kiadások az idén újabb rekordot döntenek.

Az IISS főigazgatója, Bastian Giegerich londoni és Londonban akkreditált újságíróknak nyilatkozva azt mondta, hogy több tényező is „a stratégiai instabilitás és a hatalmi struktúrák vitatása új korszakának jellemzőit mutatja”. Említette Oroszország folyamatos invázióját Ukrajnában, Kína katonai modernizációját, a közel-keleti konfliktusokat és az afrikai katonai puccsokat.

Kilőtt orosz harckocsik Ukrajnában

Az IISS-jelentés külön kiemelte a napjainkban zajló háborúk intenzív pusztító erejét is. Példának okáért Ukrajnában az IISS becslése szerint Oroszország nagyjából háromezer harckocsit veszített 2022 februári inváziója óta. Ezek a veszteségek meghaladták a háború előtt Oroszország rendszerbe állított és bevethető készletében lévő harckocsik teljes számát. Az orosz hadvezetést ez a veszteség arra kényszerítette, hogy a régebbi, raktárakban porosodó tankjait állítsa újra szolgálatba.

Eközben – és természetesen nem függetlenül az ukrajnai konkrét, és a nemzetközi viszonyokban tapasztalható általános helyzettől, feszültségektől és fenyegetésektől - a NATO-tagállamok védelmi kiadásai a globális összköltség mintegy 50 százalékára emelkedtek. Az IISS jelentése külön kiemeli, hogy milyen elképesztő arány ez egy olyan katonai szövetség számára, amelynek tagállamai a világ népességének kevesebb mint egynyolcadát teszik ki.

Érdemes alaposabban megvizsgálni ezen belül a NATO-tagok egyéni védelmi költségvetéseinek alakulását, a növekvő globális katonai költségvetésre vetített új, adatalapú becslések viszonyát Donald Trump volt és reményei szerint elkövetkező elnök többszöri megjegyzéseivel, tirádáival és fenyegetéseivel, ami az Egyesült Államok szövetségeseinek – kiemelten az európai államoknak - védelmi kiadásait illeti.

A londoni székhelyű IISS megállapította, hogy az Oroszország 2014-es illegális, a nemzetközi jogot semmibe vevő és a kialakult nemzetközi rendszert megkérdőjelező ukrajnai agressziója óta eltelt évtizedben a nem egyesült államokbeli NATO-tagok együttesen 32 százalékkal növelték katonai kiadásaikat, és a növekedés nagy része az elmúlt két esztendőben következett be.

Tavaly a NATO tíz tagállama érte el azt a még 2014-ben Dublinban kitűzött célt, hogy GDP-jének két százalékát fordítsa védelemre. (Az előző évben ez a szám még nyolc volt, és az előrejelzések-tervek szerint az idén a teljesítők száma 18-ra ugrik fel!) Az IISS kiemelte, hogy minden európai NATO-tag elérte azt a szintén kiemelt célt, hogy kiadásainak legalább 20 százalékát felszerelésekre (hadieszközökre) fordítja. A szövetséget tavaly óta egy de iure új tagország, a méretéhez képest nagy állandó hadsereggel rendelkező Finnország, valamint egy de facto új tagország (Magyarország egyetlen NATO-tagállamként még nem ratifikálta a csatlakozási szerződést), a hasonlóan jelentős katonai erőt képviselő Svédország csatlakozása is erősítette.

A POLITICO európai online kiadása (politico.eu) arra is felhívta a figyelmet, hogy világos trend figyelhető meg az európai NATO országok katonai költségvetésének alakulásában: minél közelebb van egy ország Oroszországhoz, annál magasabb a védelmi célokra fordítható összeg a költségvetésében.

A NATO-tagországok GDP-arányos védelmi költségvetése 2023-ban

Visszatérve Donald Trumpra, emlékezhetünk, mivel nagy port vert fel és az európai szövetségeseket komoly gondolkodásra késztette, hogy pár hete a volt elnök „figyelmeztette” – voltaképpen megfenyegette - az európai szövetségeseket, hogy elnökké választása esetén nem fogja megvédeni őket, amennyiben nem teljesítik a két százalékos szintet. Sőt, tette hozzá, bátorítani fogja Oroszországot, hogy tegyenek meg ezekkel az országokkal bármit, amit akarnak („to do whatever the hell they want”).

Trump a múltban is több alkalommal és agresszív retorikával bírálta a szövetségeseket, hogy úgymond kevéssel járulnak hozzá a közös védelemhez. (Egy alkalommal például „bűnöző”-nek – delinquent – nevezte ezeket az országokat.) Az igazsághoz persze az is hozzá tartozik, hogy a baráti szövetségesi kritika jogos volt, és előző amerikai elnökök és más politikusok is – persze kulturáltabb és diplomatikusabb terminusokat használva - szintén igyekeztek az európaiakat jobb belátásra ösztönözni.

Nem minden eredmény nélkül. Bár jónéhány ország ugyan még nem teljesítette a célt, megállapítható, hogy 2023-ban valamennyien több forrást szántak védelemre, mint a megelőző évben. Sőt, valamennyi Oroszországgal határos NATO-tag el is érte azt. (Egyébként az Egyesült Államok és Görögország jóval meg is haladta.) Kiemelkedik az (egyelőre még) harmincegy tagországot tömörítő szövetségből Lengyelország, amely a 2014-es 1,9 százalékos védelmi költségvetési arányát tavaly 3,9 százalékra emelte. Ezzel vezeti a tagországok listáját.

Arra is indokolt felhívni a figyelmet, hogy a közös védelemhez történő hozzájárulás színvonalának nem egyedül a védelmi költségvetés (emelése) az egyetlen mutatója. Figyelembe kell venni az egy főre eső GDP arányos védelmi költségeket is, így arányosan több ország jóval nagyobb erőfeszítéseket tesz még a 2 százalékosnál alacsonyabb ráfordítás esetén is, mint a gazdagabb NATO tagországok.

Vagy vegyük az úgynevezett „fogadó országi támogatást” (host nation support). A tagországok földterületet, infrastruktúrát biztosítanak az amerikai támaszpontok számára Európában, gyakorlótereket és más eszközöket bocsátanak rendelkezése a közös hadgyakorlatokhoz. Nincsenek vámok a beözönlő felszerelésre.  Nincs úthasználati díj nincs kikötő-vagy repülőtér-használati díj. Érdemes idéznünk Caspar Weinberger amerikai védelmi minisztert, a konzervatív Reagan-adminisztráció egyik központi figuráját, aki egy 1987-ben, a Kongresszusnak küldött feljegyzésében írta a következőket: „szövetségeseink továbbra is nagyon alapvető hozzájárulást tesznek a közös védelemhez…bár az egyes szövetségesek teljesítménye lényeges területeken változó…a teljesítmények megbízható mérése alapján a közkeletű felfogásnál sokkal pozitívabb kép rajzolódik ki a szövetségesi hozzájárulásokról…”

Nemcsak a Nyugat költ többet katonai költségvetésre, Oroszország és Kína is emelte a tétet. Oroszország esetében az alacsonyabb költségek és a védelmi iparban fennálló jelentős állami szerepvállalás miatt gyakran úgy tűnhet, hogy Kevesebbért többet képesek produkálni. Ez persze inkább látszat. Az IISS jelentése szerint Oroszország teljes katonai kiadása csaknem 30 százalékkal nőtt tavaly, és a Kreml a becslések szerint jelenleg GDP-jének nagyjából 7,5 százalékát költi a hadseregre. Az ország jelentősen átalakította védelmi iparát azután, miután nyilvánvalóvá vált, hogy nem volt felkészülve az ukrajnai elhúzódó háborúra. Sőt, ha nem is olyan mértékben, mint Ukrajna, de egyre jobban rászorul a „baráti” (észak-koreai, iráni) külföldi katonai szállításokra.

Oroszország teljes katonai kiadását 2023-ban 108 milliárd dollárra becsülték, ami több mint háromszorosa Ukrajna kiadásának (31 milliárd dollár). Oroszországgal ellentétben Ukrajna azonban gyakran képes volt jobb, nyugati kínálatú megfelelőkkel pótolni az elveszett berendezéseket – jegyezte meg az IISS.

A novemberi amerikai választások közeledtével Trump fenyegetéseit lehetne rosszul megfontolt választási blöffnek is minősíteni. Azonban ezek a kijelentések – miközben a maga alá gyűrt republikánus törvényhozók megválasztásuk érdekében és a dologhoz egyre jobb képet vágva alkalmazkodni kényszerülnek – megvalósulásuk esetén nemcsak a szövetségi összetartásnak okozhatnak javíthatatlan károkat, hanem az Egyesült Államok biztonsági érdekeit is negligálják. Ugyanis egyrészt már puszta lehetségességükkel felbátorítják a jelenlegi és potenciális agresszorokat, másrészt szerte foszlatják az Egyesült Államok szövetségesi megbízhatóságának illúzióját. Végletes tekintélyveszteséget okozva a nemzetközi színtéren. Nem utolsó sorban pedig egyedül hagyná Európát az orosz fenyegetés árnyékában.

Aminek a negatívumok mellett lehetne egy nagy pozitív hatása is: nevezetesen összezárhatná sorainkat és a gazdasági súlyának megfelelő régóta hiányolt „kemény” képességek kifejlesztésére ösztönözhetne.

A feltételes mód mindkét esetben jogos. Amennyiben Trump győz, és amennyiben Európa összetart.

Dérer Miklós