kmdsz@mfa.gov.hu
+36 1 458-1274
Budapest, 1062 Bajza utca 44.
Első elemzések a nemzetközi sajtóból
Újabb háborús helyzettel szembesülhettünk, október hatodikán, szombaton, tovább bonyolítva az egyre törékenyebbé és zavarosabbá váló nemzetközi viszonyokat. A Hámasz meglepetésszerű, a nemzetközi viszonyokat tovább bonyolító, és az izraeli hírszerzésről és biztonsági szervekről, a felelőtlen elbizakodottságról nagyon kedvezőtlen bizonyítványt kiállító támadása sokkolta a világpolitikát. Azonnal megindultak a találgatások és a komolyabb feltételezések a palesztin terrorszervezet akciója – akciói – mögötti lehetséges helyi és támogatói megfontolásokról, a feltehető izraeli válaszlépésekről, a távolba vesző megoldás mikéntjeiről, az összefüggésekről.
Az alábbiakban az első reakciók közül szemelgetünk, a cikkek és elemzések lényegét bemutatva.
The New York Times
Ezúttal nem a szokásos Hamasz-Izrael csörtéről van szó: a Gáza-Izrael határvonal mindössze 37 kilométer hosszú, de a támadás keltette sokk nem csupán Izraelt és a gázai palesztinokat fogja sújtani, hanem Ukrajnát és Szaúd-Arábiát, továbbá várhatóan Iránt is. Ugyanis egy elhúzódó háború sok Kijev számára szükséges amerikai katonai felszerelést terelhet Izraelbe, és alighanem – legalábbis egyelőre – lehetetlenné teszi a szaúdi-izraeli normalizálást – mutatott rá nagyon hosszú elemzésében Thomas L. Friedman, a lap háromszoros Pulitzer-díjas szemleírója rendkívül hosszú és részletes elemzésében.
Ha kiderül, hogy a támadást Irán bátorította, hogy megakadályozza az izraeli-szaúdi megállapodást, az feszültséget kelthet Izrael és Teherán, illetve Irán libanoni támogatottja, a Hizbollah között, ezért a kialakult helyzet hihetetlenül veszélyes számos fronton.
Izrael számára katasztrófa, ami történt, rosszabb, mint az 50 évvel ezelőtti Jom Kippur háború, akkor ugyanis Egyiptom, a legnagyobb arab haderő támadta meg, most pedig a luxemburgihoz mérhető katonai erő jutott el messze Izraelbe, lesöpörve az izraeli határvédelmet, és vitt túszokat Gázába – olyan határon át, amelyre Izrael egymilliárd dollárt költött, és amelyet áthatolhatatlannak tekintettek. Azért is katasztrófa, mert miközben olyan büszke a hírszerzésére, de a Hamasz hetek óta ott gyakorlatozott a szeme láttára éppen egy ilyen támadásra.
Mindennél is katasztrofálisabb, hogy a terroristák túszokat vittek Gázába, és ez a későbbiekben hatalmas problémát jelenthet, hiszen Netanjahu 2011-ben 1027 palesztin foglyot, köztük 280 életfogytiglanra ítéltet engedett szabadon, hogy egyetlen elhurcolt izraeli katonát kiszabadítson.
Netanjahu szombaton megsemmisítő csapást ígért, de a palesztinok élő pajzsként használhatják a túszokat, és ez meghatározza majd az izraeli hadsereg minden lépését. Emellett mind a vezető politikusoknak, mind a katonáknak úgy kell a döntéseiket meghozni, hogy tudják: izraeli életeket kockáztatnak, és ha mindennek vége lesz, vizsgálat következik a mulasztások miatt.
Netanjahu megosztó politikája szörnyű károkat okozott a társadalomban és a katonák körében is, rossz állapotba került a nemzetbiztonság is, romlott a készenlét és a képesség is. És amennyire rosszat tett Izraelnek Netanjahu, annyira rosszat tett Gázának a Hamasz, amely a hatalmas támogatásokat nem egy produktív állam építésére költötte, hanem alagutak fúrására, és megfosztotta az ottani embereket a potenciáljuk kiaknázásának lehetőségétől.
A provokáció nélküli háborút nem a palesztin nép érdekében, hanem talán Irán bíztatására indította, amelynek érdeke, hogy megakadályozza a normalizálódást Izrael és Szaúd-Arábia között. A már felvázolt megállapodás javára vált volna a nyugati part mérsékeltebb Palesztin Hatóságának is, és ez fenyegetést jelentett volna a Hamasz legitimációjára. Emellett olyan diplomáciai földrengést okozott volna, amely alighanem rákényszerítette volna Netanjahut, hogy megszabaduljon kormánya legszélsőségesebb tagjaitól cserébe azért, hogy szövetség jöhessen létre Izrael és a térség szunniták vezette államai között Irán ellen, vagyis az elmúlt 75 év legnagyobb tektonikai elmozdulást hozta volna. Mindez most a mélyhűtőbe került.
Ukrajnának már most is kezelnie kell az amerikai kormányzat rengéseit, de ha Izraelben hosszú háború kezdődik, akkor versengés alakulhat ki Ukrajna és Izrael között a Patriot rakétákért és más katonai eszközökért, amelyből Ukrajnának égető szüksége van, és Izraelnek is égető szüksége lesz. Ez nem kerülte el Putyin figyelmét sem: múlt héten Szocsiban mondta: „a a szállítások holnap megszűnnek, Ukrajna még egy hétig élhet, ha kifogy a lőszerből”.
A szerző izraeli forrásai szerint azonban mindez esélyt is jelenthet, ahogyan az ötven évvel ezelőtti háború megnyitotta a lehetőséget az izraeli-egyiptomi béke számára. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha az, ami most következik – feltehetően Izrael behatolása Gázába – megteremti a feltételeket ahhoz, hogy valós, stabil megállapodáshoz a palesztinokkal.
A szerző úgy látja, hogy a Hamasz soha nem lehet Izrael partnere a biztonságos békében. A Hamasz sokszor bizonyíthatta volna, hogy Gáza kormányzásának a felelőssége mérsékli a zsidó állam megsemmisítésének céljában, de csupán iszlamista maffiának bizonyult, amelyet az mozgat, hogy megőrizze ellenőrzését az övezetben, nem érdekli, hogy új jövőt teremtsen a palesztinoknak Gázában és a nyugati parton, és a kormányzása szégyenletes.
A Palesztin Hatóság azonban partner lehet. Ha tehát Izrael megtámadja Gázát, és szét akarja verni a Hamaszt, akkor ezt olyan politikai kezdeményezésnek kell kísérnie, amely elősegíti a Palesztin Hatóság megerősödését, hogy olyan rendezést lehessen elérni, amely mindkét félnek olyan feltételeket biztosít, amelyet el tud fogadni. Különben előbb-utóbb minden visszakerül ugyanabba, csak rosszabb helyzetbe – ez volt a Jom Kippur háború tanulsága.
https://www.nytimes.com/2023/10/07/opinion/israel-hamas-attack-friedman.html
The Wall Street Journal
Visszatért a háború a Közel-Keletre: a Hamasz meglepetésszerű támadása rávilágít, hogy Izrael létveszélyben van, egyben alátámasztja, hogy mind nagyobb kockázatoknak vannak kitéve az USA egyes szövetségesei.
Így értékeli a helyzetet a lap vezércikkében, hozzátéve, hogy a rajtaütés csupán a világban tapasztalható felfordulás tükröződése. A frontvonalon Izrael található, de célpontot jelent az egész demokratikus világ.
Mostantól kezdve búcsút inthetünk egy sor illúziónak. Így annak, hogy Izrael biztonságban van. Mert lehet, hogy nála a technológiai fölény, de engesztelhetetlen ellenségek fenyegetik minden oldalról. Az akciót hónapok alatt készítették elő, és hogy a Jom Kippur ünnepére időzítették, az azt eredményezte, hogy az izraeli csapatok csak órák múltán jutottak el egyes ostromlott településekre. Ez egyben jelzi, hogy alábecsülték a veszélyt.
Szertefoszlott az a mítosz is, hogy a palesztinok békében fognak élni az izraeliekkel, ha megkapják a saját államukat. Addig nem, amíg a Hamasz és az Iszlám Dzsihad terrorizálhatja a palesztin népet. Viszont mostantól kezdve senki se szóljon egy rossz szót sem Gáza blokádja vagy „megszállása” ellen. Nem lehet feladni több olyan területet, ahonnan a terroristák támadást indíthatnak.
Izrael most kemény választás előtt áll. Az eddigi állapotokat tovább nem lehet fenntartani, viszont a Gázai övezet lerohanása hatalmas emberáldozatba kerülne, és lehet, hogy megtorlásul a Hizbollah újabb arcvonalat nyitna Libanonban. Az ügy feltárja Irán rosszindulatát is.
Viszont már látszik, hogy mi a tét a régióban. Az egyik fél próbálja megsemmisíteni Izraelt és a zsidókat. A másik fegyverkezik, hogy megvédje polgárait és az államot. A Legfelsőbb Bíróságról folyó vita ehhez képest bagatellnek tűnik. De az is látszik, mennyire veszélyes lett a világ. Ahogy csökken Amerika ereje és akarata a nemzetközi rend fenntartására, úgy bátorodnak fel a rossz fiúk. A következmények az Egyesült Államokat is sújtják. Gyorsan és nagy erővel üt vissza, hogy Washington önhittnek bizonyult a hidegháború utáni időszakban.
(A cikk csak előfizetőknek olvasható.)
The Times
Benjamin Netanjahu életrajzírója úgy gondolja, hogy az izraeli titkosszolgálat elképzelhetetlen botlást követett el a miniszterelnök felügyelete mellett, hiszen rosszul mérte fel a biztonságot. Anshel Pfeffer szerint ekkora pofon katonai téren ötven éve nem érte az országot, és ha túl lesznek rajta az izraeliek, akkor valószínűleg megkezdődik a vádaskodás-sorozat.
A Hamasznak több hónap kellett az előkészítéshez, illetve a részvevők kiképzéséhez, ám az izraeli hírszerzésnek fogalma sem volt a tervről. Ami persze szinte kizárt. Ha eloszlik a füst, ami nem most lesz, akkor a katonai és politikai vezetésnek számot kell adnia a történtekről. Egy korábbi magas rangú Moszad-főnök azt jósolja: fejek hullnak majd a legfelső szinten.
A politikai következményekről azonban még korai beszélni. Netanjahunak azonban választ kell adnia a közvéleménynek, és pontosan tudja, milyen gyorsan elveszítheti a tömegek bizalmát. Jelenleg azonban élvezheti a ritkán látott egységet.
Sok fog azon múlni, miként alakul a hadművelet Gázában. Ha nem sikerül háború árán sem felszámolni a Hamasz uralmát és kiszabadítani az izraeli foglyokat, akkor még tovább erősödik a közfelháborodás. Ám ha sikerül megfordítani a hadiszerencsét, akkor a kormányfő megpróbálja majd rábeszélni a vizsgáló bizottságot, hogy az a titkosszolgálatot vegye elő, és ne őt, illetve a kabinetet.
(A cikk csak előfizetőknek olvasható.)
The Washington Post
A lap azt emeli ki elemzésében, hogy immár Izrael is megélte a maga szeptember 11-éjét, ám a következmények veszélyesek és előre nem láthatóak lesznek. A szerző, a Külkapcsolati Tanács nevű agytröszt vezető munkatársa nehezen tudja elképzelni, hogy jól haladna Szaúd-Arábiával a békepárbeszéd, miközben Izrael igyekszik magához térni az utóbbi 50 év legsúlyosabb meglepetésszerű csapása után, és egyben mozgósít a várhatóan az eddigi legnagyobb szárazföldi visszavágásra Gáza ellen.
A támadás beleilleszkedhetett azokba az iráni tervekbe, amelyek célja – a megbízottak, így a Hamasz bevonásával – éppen a történelmi megbékélés megakadályozása. Hatása az egész világon végighullámzik majd, megjósolhatatlan, hogy miként, de mindenképpen kockázatos lesz.
Példátlan, hogy a gerillák ilyen nagy akciót hajtsanak végre a szárazföldön. Izraeli településeken tomboltak, ártatlan civileket öltek meg. Még katonai támaszpontokra is be tudtak hatolni, tankokat és más páncélos járműveket vittek el. Rettenetes háborús bűnöket követtek el. Ami történt, az megrendítette Izrael biztonságérzetét. Nem kérdés, hogy a válasz hatalmas katonai csapás lesz.
Benjamin Netanjahu ellenállhatatlan nyomásnak lesz kitéve, hogy végleg számolja fel a Hamaszt, de lehet, hogy annak éppen ez a célja, mert tudja, hogy szárazföldön az izraeli erők könnyen sebezhetőek. Viszont egyelőre csak annyi biztos, hogy jelentősen romlik a palesztinok élete. Ez a Hamasz vezetőire nem vonatkozik, mert ők semmiben nem szenvednek hiányt, vallási és nacionalista fanatizmus vezérli őket. Ugyanakkor könnyen szereznek utánpótlást a rettenetes körülmények között élő palesztinok soraiból.
A két népnek azonban fel kell ismernie, hogy nincs más választása: békében kell élnie. Az izraeli-szaúdi egyezség, ha kiterjed a kétállami megoldásra, nagyban hozzájárulhat a zsidó állam hosszú távú biztonságához. Jelenleg azonban a háború és a szenvedés van napirenden és nem látni, mikor szakad vége.
(A cikk csak előfizetőknek olvasható.)
https://www.washingtonpost.com/opinions/2023/10/07/gaza-israel-war-hamas-destruction/
The Guardian
A Hamasz gyilkos támadása az izraeli hírszerzés kudarcaként kerül be a történelembe – így látja az újság volt jeruzsálemi tudósítója.
Peter Beaumont megdöbbentőnek tartja a fejleményt, hiszen Izrael igen kifinomult eszközökkel tartja szemmel a palesztinokat, és meglehetősen mélyen behatolt soraikba. Ezen belül az egyik fő feladat a hírszerzés számára mindig is az volt, hogy nyomon kövesse, mit csinál a Hamasz. A Pegasus mutatja, milyen eszközök állnak rendelkezésre ilyen célokra. Ennek ellenére nem tűntek fel az előkészületek. Ebből az következik, hogy a palesztinok mindezidáig példátlan óvatossággal szervezték meg az akciót. De az izraeli hadsereg nem vette észre, amikor a másik fél felsorakoztatta a fegyvereket, de még azt sem, amikor a harcosok felvonultak a határhoz. Nem segítettek az őrjáratok, a kamerák, a mozgásérzékelők sem.
A hadművelet igen rosszkor érte Izraelt. A szélsőjobbos kormányban olyanok is helyet kaptak, akiknek semmi keresnivalójuk köztisztségekben. Ők öntötték az olajat a tűzre, miközben a helyzet eleve robbanásveszélyes volt a megszállt területeken. A miniszterelnök értelmetlen, illetve öncélú konfliktusa a társadalom jó részével azt eredményezte, hogy sok tartalékos megtagadta a szolgálatot.
Bizonyos, hogy a Hamasz sokáig nem tudja tartani magát, de a dráma szörnyűséges véget fog érni. Mindenesetre a szélsőjobb fokozza a nyomást Netanjahura, hogy mérjen végleges csapást Gázára. Lehet, hogy a vége a teljes újra megszállás lesz. Hatalmas a félelem, hogy mi jön most.
Neue Zürcher Zeitung
A kommentár szerint a Hamasz azért szánta rá magát egy ekkora támadásra, mert mindenáron meg akarja hiúsítani a Szaúd-Arábiával kibontakozott békefolyamatot. Amit csinált, az jóformán öngyilkossággal ér fel, ám lehet, hogy jéghideg számítás húzódik meg mögötte. Túltesz minden eddigi összecsapáson. Nagyon úgy néz ki, hogy a radikális szervezet mindent egy lapra tett fel, úgyszólván totális háborút hirdetett.
A következmények felmérhetetlenek, de az izraeli reakció masszívnak és véresnek ígérkezik. Ez azonban jól jön a terrorcsoportnak, amelynek sikerült tökéletesen meglepnie az izraeli biztonsági erőket. Ezt ugyanis Tel Aviv nem hagyhatja annyiban.
Az egész akció kiváltó oka lehet az, hogy hetek óta jönnek a hírek: elérhető közelségben van az izraeli-szaúdi megbékélés. Az pedig az évszázad eseménye volna a régióban. A Hamasz viszont feladhatná minden reményét. De befellegezne a független palesztin állam tervének is. Így ház ezt a folyamatot igyekszik kisiklatni a palesztin csoport, még azon az áron is, hogy véres zűrzavar áll be. Ebben segít neki az Iszlám Szent Háború, sőt félő, hogy Teherán és bejrúti egységei a Hamasz segítségére sietnek.
Rijad pontosan tudja, hogy béke csak akkor lehetséges, ha nem fordul rosszabbra a viszály a palesztinokkal, ezért az udvar a harcok leállítására szólított fel. Viszont a Hamasz nagy kockázatot vállalt, mert ugyan sok arab állam szolidáris a palesztinokkal, de semmi kedvük Gázáért hadba vonulni. Az öböl-menti országok többsége például gyűlöli a Hamaszt, így bumerángnak bizonyulhat, hogy az az egész térségben ki akarta élezni a helyzetet: erre akár az egész szervezet is rámehet.
(A cikk csak előfizetőknek olvasható.)
Die Welt
A lap fő tudósítója nem tartja kizártnak, hogy a Hamasz halálos stratégiai melléfogást követett el. Clemens Wergin rámutatott: a támadás éppen akkor következett be, amikor Izrael gyenge. Viszont összefogásra ösztökélheti az izraeli társadalmat és véget vethet a terrorbanda uralmának.
A rajtaütés részvevői civileket rángattak ki autójukból, illetve otthonukból, agyonlőtték őket vagy átvágták a torkukat. Egész családokat irtottak ki. Rengeteg embert elhurcoltak Gázába, köztük nőket és gyerekeket. A mészárlás katasztrófa a zsidó állam és a Netanjahu-kabinet számára. Nyilvánvalóan alaposan előkészítették.
Hogy az izraeli felderítés mégsem kapott szimatot, az az utóbbi 50 év legnagyobb kudarca a titkosszolgálat részére. De lehet annak a bizonyítéka, hogy az igazságügyi reformmal a kormány az egész ország biztonságának ártott.
A tanulság egyrészt az, hogy Izraelt továbbra is vérszomjas barbárok veszik körül. Kihasználnak minden lehetőséget, hogy zsidókat öljenek. Népirtást követnének el, ha tehetnék. Ezért továbbra is jogos Gáza blokádja. A Hamasz, a Hizbollah, Szíria, Irán és Oroszország a Gonosz Tengelyét alkotja a civilizációval szemben. Tagjai módszeresen háborús bűnöket követnek el, teljesen figyelmen kívül hagyják a nemzetközi jogot. Bucsa és a mostani vérfürdő egyazon gyökérből táplálkozik: az embereket és normákat megvető nihilizmusból, amivel semmiféle kompromisszum sem lehetséges.
Orbán Viktor arra használta ki a legfelső szintű találkozót, hogy újabb sorozatot adjon le az EU-ra.
Nem csupán a migrációs politikát tette szóvá drasztikus szavakkal, hanem közölte, hogy elutasítja az Ukrajnának szánt további milliárdokat. Lengyelország mindkét kérdésben támogatta, ellenben a német kancellár szembesítette mind Budapestet, mind Varsót azzal, hogy nagyon is ellentmondásos álláspontot képviselnek a menedékpolitika kapcsán.
Scholz szerint az nem járja, hogy éppen olyan államok engedik át a területükre lépő menekülteket, amelyek Brüsszelben a kemény fellépés mellett kardoskodnak. A politikus azonban nem mondta meg konkrétan, hogy kikre gondol. Viszont Macronnal együtt azt fejtegette, hogy a menedékreform sínen van, azt immár nem lehet blokkolni. Hangsúlyozta, hogy elfogadás esetén az egyezmény mind a 27 kormányra vonatkozik majd.
(A cikk csak előfizetőknek olvasható.)
ARD
Tudósítói körképet közölt az arab államok reagálásáról az Izrael elleni Hamasz-támadással kapcsolatban a legnagyobb német közszolgálati műsorszóró esti fő híradóműsorában.
Egyiptom azon - egyébként csekélyszámú - államok közé tartozik az arab világban, amelyek békét kötöttek Izraellel (1979-ben). A kairói kormány a támadás fényében mind Izraelhez, mind a Hamaszhoz fordult: „Egyiptom óva int az Izrael és a palesztinok közötti feszültség fokozódásától és annak súlyos következményeitől, és mérsékletre szólít fel. El kell kerülni, hogy a civileket további veszélyeknek tegyék ki”.
Egyiptomi közlés szerint Kairó más közel-keleti és európai kormányokkal, valamint Washingtonnal egyeztetve a konfliktus enyhítésén fáradozik. Ám az arab világ legnagyobb népességű államának befolyása az utóbbi évtizedekben folyamatosan csökkent, míg az Öböl-menti arab államok, és főként a fő regionális hatalmak, mint Irán és Törökország súlya nőtt.
Az Egyesült Arab Emírségek is kötöttek békeszerződést Izraellel három évvel ezelőtt. A megállapodás előterében a közös gazdasági és biztonsági érdekek álltak. Úgy tűnt, hogy a palesztinokkal való szolidaritás követelése több mint 70 évvel Izrael állam megalakulása után már alárendeltebb szerepet játszik. Abu Dhabi például - más arab államoktól eltérően - most is visszafogja magát Izrael bírálatában. Közleményben juttatta kifejezésre aggodalmát az Izrael és a palesztinok közötti erőszak eszkalálódása miatt, mérsékletre és fegyverszünetre szólított fel.
A nagy szomszéd Szaúd-Arábia kevésbé diplomatikus magatartást mutat. A szaúdi külügyminisztérium közleményben mutatott rá: „A királyság emlékeztet arra, hogy több ízben figyelmeztetett a helyzet eszkalálódásának lehetőségére, amely a tartós megszállásból fakad”. Ezzel a rijadi politikai vezetés azt fejezi ki, hogy Izraelt is felelősnek tekinti az erőszak eszkalációjáért. Pedig a szaúdiak is többször nyilatkoztak egy lehetséges békekötésről Izraellel. Úgy tűnt, hogy ezt az elmúlt években elősegítette Mohammed bin Szalman trónörökös. Ezzel szemben édesapját, Szalman királyt a palesztin ügy védelmezőjeként tartják számon: a királyság mintegy a palesztinok védőhatalma.
Több arab államban tüntetések voltak a Hamasz támogatására. A tüntetők Irakban, Libanonban, Szíriában és Jemenben palesztin zászlókat lengettek. Az arab világ több autokrata vezetés alatt álló országában az emberek kifejezésre juttatták szolidaritásukat a Hamasszal a közösségi oldalakon.
Az arab világban állami részről nemigen támogatják az Izrael Államról, valamint a palesztinok jogairól folyó differenciált vitát.
https://www.tagesschau.de/ausland/asien/israel-arabische-reaktionen-100.html
The New York Times
A vezércikk úgy ítéli meg, hogy Izrael elleni támadás egységet és elszántságot tesz szükségessé, de itt olyan tragédia történt, amely az egész nemzet, illetve régió sorsát megváltoztathatja. Újra kiderült, mennyire sebezhető az ország, miközben a világban sokfelé erősödik az antiszemitizmus.
Az események mögött egy olyan szervezet áll, amely régóta megkérdőjelezi Izrael jogát a létezésre. Egy izraeli egységkormány kínálja a legjobb lehetőséget, hogy az izraeliek meg tudják védeni magukat, és hogy lehetséges legyen egy olyan jövő, amely magában foglalja a békét a palesztinokkal. Amerika kötelessége, hogy megakadályozza az erőszak átterjedését Ciszjordániára.
A kongresszusi republikánusok számára itt az alkalom, hogy a Biden-adminisztráció oldalára álljanak, és kellő határozottságot tanúsítsanak Izrael, továbbá a béke és stabilitás támogatására. A Hamasz-rajtaütés fő oka az lehetett, hogy kisiklassák a szaúdi-izraeli közeledést, de ki kell tartani a folyamat mellett, nem szabad megengedni, hogy terroristák megvétózzák nemzetek sorsát.
Netanhaju már elrendelte Gáza ellátásának beszüntetését, csakhogy ez kollektív büntetéssel ér fel. Minden érintett félre vonatkozik a nemzetközi jog, és ha az egyik oldal erőszakot alkalmaz, az nem jogosítja fel hasonló eljárásra a másik oldalt. Az Egyesült Államoknak együtt kell működnie mind Izraellel, mind a palesztinokkal, mind az emberbaráti szervezetekkel, hogy korlátok között maradjon a civil áldozatok száma és ne váljon parttalanná a szenvedés.
Az viszont tévedés, ha most bárki a Közel-Keletre hivatkozva sürgeti az Ukrajnának küldött katonai segélyek visszafogását – figyelmeztetett a lap.
https://www.nytimes.com/2023/10/09/opinion/israel-hamas-attack.html
The Wall Street Journal
Ébresztő, Washington, mert Ukrajna után újabb háború robbant ki és sürgősen kétpárti lépéseket kell tenni az események eszkalációjának megelőzésére. Erre int a lap szerkesztőségi állásfoglalásában, kiemelve, hogy ha így megy tovább, akkor az erőszak hamarosan eléri Amerikát is.
Mindkét viszályt lator államok kezdeményezték. Irán fegyvereket küld Putyinnak, annak szövetségese, a Kínai Kommunista Párt pedig megpróbálhatja kiaknázni a feszültséget a Csendes-óceánon. A Hamász akciója az utolsó eddigi mozaikdarab a világrend összeomlásában. Az elnöknek most kötelessége növelni a hadi kiadásokat és azokat nem állíthatja szembe a jóléti állam szükségességével.
Segítséget kell nyújtania Izraelnek, Ukrajnának és Tajvannak. Nagy készleteket kell felhalmozni a leginkább szükséges fegyverekből. Ha most nem lép Washington, akkor később csak a fejét foghatja, miután a világ gazember kormányai más államokat is megtámadnak, sőt akár amerikai egységeket, még odahaza is.
Búcsút kell mondani annak az illúziónak, hogy Iránt rá lehet venni irányvonala módosítására. Az a rezsim meg akarja semmisíteni Izraelt. Uralni kívánja a térséget, és nukleáris hatalommá óhajt válni, amely veszélyeztetheti Európát, valamint az Egyesült Államokat is. A helyzet egyre inkább a 30-as éveket idézi, és a válságon csakis a két nagy párt összefogásával lehet úrrá lenni. A világnak látnia kell, hogy Amerika képes összefogni a biztonság érdekében. Látnivaló, hogy az USA nem összpontosíthat csak Kínára.
(A cikk csak előfizetőknek olvasható.)
The Washington Post
A Hamász csapásmérése ismét a Közel-Keletre irányítja az USA figyelmét – mutatott rá a vezércikk. Az persze egyértelmű, hogy az iráni vezetés benne volt a gyalázatos támadásban, amely tovább bonyolította a világban a helyzetet, amelyet már eleve destabilizált az orosz invázió. Az is biztos, hogy a terroristák alku tárgyaként, illetve akár élő pajzsként használják a túszokat.
Az előállt káoszt nem lesz könnyű visszaszorítani. A világ igen nehéz időszakot él át. Minden érintett kormánynak az a dolga, hogy igyekezzen ellensúlyozni a Hamász terrorizmusát. Izraelnek joga van a védekezésre, ami magában foglalja azt is,, hogy a harcokat Gázára is kiterjessze. Az izraeli hadsereg azonban megmutathatja erkölcsi felsőbbrendűségét, vagyis hogy mi a különbség egy terrorcsoport, illetve egy profi fegyveres erő között.
Amerikát is nagy rokonszenv övezte szeptember 11. után, míg csak a válasz túl nem lépett az igazolható szinten. Izraelnek érdemes tanulnia a példából. Mint ahogy az Egyesült Államok is okulhat abból, ami a zsidó államban lejátszódott. Az egyik az, hogy milyen kockázatokkal jár a széthúzás. Izraelbena jogi reform körüli vita csak rontota a helyzetet, ha azt nézzük, mint eredményezett a hírszerzésen, a Moszadon belül.
Biden úgy gondolta, hogy neki mindenekelőtt Oroszországgal és Kínával kell foglalkoznia a külpolitikában. Azaz takaréklángra teheti a palesztin ügyet, Iránt pedig elszigetelheti. Erre most a maga módján válaszolt Teherán és a legjobban felszerelt palesztin frakció, a Hámasz.
(A cikk csak előfizetőknek olvasható.)
https://www.washingtonpost.com/opinions/2023/10/09/hamas-strike-israel-war-biden/
Financial Times
Gideon Rachman arra figyelmeztetett: még egy darabig kitart Izraelben a támadás nyomán létrejött nemzeti egység, de utána keserű vádaskodás következik. A túszok, öregek és gyerekek sorsa változatlanul kínozza majd az országot, és nem kizárt, hogy új frontok nyílnak Ciszjordániában, illetve a libanoni határ mentén.
A lap külpolitikai fő elemzője szerint két kudarcra kell megoldást találni: az egyik hírszerzési és biztonsági, a másik stratégiai. Ami az elsőt illeti, Tel Aviv sokáig büszkélkedett a titkosszolgálatával. Ám a Hamasz a legjelentősebb hadműveletet hajtotta végre Izrael ellen az állam 1948-as megalakulása óta.
A szélsőjobb és a szélsőbal azonban az ellenzéket és a hírszerzés vezetését okolja, mondván, hogy mindkettő meggyengítette a biztonságot, mert bírálta a kormány igazságügyi reformját. A Shin Bet, vagyis a belbiztonságért felelős szervezet vezetője ugyan nemrégiben jelezte Netanjahu kormányfőnek, hogy a telepesek halálos akciói a palesztinok ellen fokozzák a biztonsági fenyegetést, de a Likud képviselői lehurrogták.
Ám most nagyon úgy fest, hogy a miniszterelnök egész palesztin stratégiája csődöt mondott. Nem fogadta el, hogy Izrael soha nem illeszkedik bele a térségbe, amíg nem köt békét a lakosság egyötödét kitevő palesztin népcsoporttal. Lehetetlenné vált a szaúdi-izraeli megállapodás is. A hatalomnak nincs fogalma arról, hogy mitévő legyen, amikor majd már levadászta a terrorista vezetőket.
A Hamasz uralma aligha fenntartható Gázában. A helyzet sok mindenben emlékeztet szeptember 11-re. Utána jött az immár sokak által tévesnek tekintett háború a terror ellen, és lehet, hogy Izrael éppen ilyen veszélyes ösvényen halad.
(A cikk csak előfizetőknek olvasható.)
https://www.ft.com/content/aa7eb6ba-6dc1-46dc-b96a-b7c3a1b0446e
Der Standard
A terroristákat nem a palesztinok sorsa érdekli, hanem a zsidó állam elpusztítása – írta a bécsi liberális lapban Paul Lendvai. Rámutatott: a világ hosszan vitatja majd, milyen politikai számítás állhatott a Hamasz-terroristák Izrael elleni öngyilkos támadása mögött, hiszen a bármire képes stratégáknak tudniuk kellett, hogy az izraeli ellentámadások több áldozatot követelnek majd, mint az ő védtelen izraeliek elleni gyilkos támadásaik.
Ám – láthatólag Teheránnal együttműködve – meg akarták akadályozni, hogy több más arab állam után a térség legfontosabb állama, Szaúd-Arábia is békét kössön Izraellel, és ha az izraeli támadások során palesztinok ezrei vesztik életüket, akkor bejöhet a számításuk.
Lendvai szerint most Izrael önvédelmének kell az első helyen állnia. A Hamasz terrorja nem relativizálható, még annak fényében sem, amit a megszállt területeken (Ciszjordániában) élő 400 ezer telepes tesz a palesztin lakosság ellen.
Ám nem szabad elhallgatni, hogy Benjamin Netanjahu volt az, aki a szélsőjobboldali és ultra-nacionalista kormány alakításával a demokrácia és Izrael állam veszélyeztetésének útjára lépett. A vészterhes kurzusa elleni, hónapok óta tartó tüntetések a demokrácia élő példái, de egyben felhívást is jelentettek az ország sok ellensége számára. Meggyengült a katonai és a biztonsági apparátus is, és hiába volt minden figyelmeztetés.
Ma Izraelnek a nemzeti egység jegyében le kell számolni a féktelen gyűlölet hajtotta ellenséggel. Veszély mutatkozik azonban a libanoni határ felől az Irán támogatását élvező Hizbollahtól, és magában Izraelben is.
A Hamasz katonailag veszíteni fog, de a gázai konfliktus és a palesztinok kérdése csakis politikai úton rendezhető.
A közel-keleti politikai földrengés árnyékot vet Ukrajnára is, hiszen az amerikai külpolitikában prioritást élvez Izrael biztonsága. Minél tovább tart a Hamasz elleni háború, annál gyorsabban csökken Kijev esélye arra, hogy az amerikai katonai támogatás változatlan maradjon – mutatott rá Lendvai.
https://www.derstandard.at/story/3000000190419/die-gef228hrdung-israels
Deutschlandfunk
Az izraeli hadsereg és a titkosszolgálatok meggyengüléséért Benjamin Natanjahut terheli a politikai felelősség – így látja a sok nyelven sugárzó német közszolgálati műsorszóró szemleírója.
A kommentár szerzője szerint múlt szombatig elképzelhetetlennek tűnt, hogy a Hamasz ilyen brutális és gyilkos támadást intézzen Izrael ellen a nagy biztonságúnak tekintett határon át. Izrael most talán történelme legnagyobb sokkját éli át. Az, hogy az izraeli biztonsági erők nem akadályozták meg a határ közvetlen közelében rendezett fesztvált - ahol a legnagyobb gyilkolás folyt -, önmagában is mutatja, hogy mennyire biztosak voltak a dolgukban.
Ezért egyre többször és többen teszik fel a kérdést, hogy ez hogyan történhetett meg. A felelősség a Hamaszt terheli a brutális támadásért. Viszont az izraeli hadsereg és a titkosszolgálat kudarcáért a politikai felelősséget Benjamin Netanjahu viseli. Az a Netanjahu, akit sokan Mr. Biztonságnak is hívnak, és aki újra és újra óvott Irántól, attól az államtól, amely támogatja a Hamaszt.
Izraelben sokan azt kérdezik, hogy a miniszterelnök nem hibásan rangsorolta-e a prioritásait. A Jordán nyugati partjára koncentrált, amelyre a jelenlegi izraeli kormány soha nem látott egyértelműséggel magának követel. A részben szélsőjobboldali erőkkel kötött koalíciójának felelősségét is felvetik, és hivatkoznak az úgynevezett igazságügyi reformra, amely segítheti Netanjahu-t az ellene folyó korrupciós perben, és amely megosztotta az országot.
Izrael a háborúkban és válságokban összezár, és ez így van most is. A tartalékosok, akik az igazságügyi reform miatt megtagadták a szolgálatot, most újra bejelentkeznek. Netanjahu-val szemben azonban aligha lesz szolidaritási hullám, ahhoz túlságosan megrázó a hadsereg és a titkosszolgálatok kudarca miatti sokk.
https://www.deutschlandfunk.de/kommentar-israel-hamas-gazastreifen-100.html
Összeállította: Dérer Mklós
Üzenjen nekünk