Dérer Miklós: Elkedvetlenítő visszavágó

Címek az elmúlt időszak amerikai sajtójából: A Biden-Trump rematch has everyone depressed (mindenkit elkedvetlenít a visszavágó);

Little enthusiasm for Biden-Trump rematch (kicsi a lelkesedés a visszavágó iránt);

US is unenthused by likely rematch of two old white men (Amerikát lelombozza két öreg fehér ember valószínű újrázása);

Biden/Trump rematch is sequel nobody wants (senki sem akarja ezt a folytatást).

Egyre valószínűbb, hogy megtörténik a 2020-as elnökválasztás visszavágója két idős politikus: egy volt és egy jelenlegi elnök között. Amerika elég szkeptikusan figyeli az eseményt, a „visszavágó” (rematch) közeledő lehetősége nem igazán tölti el optimizmussal az ország jövőjéről, valamint lelkesedéssel az amerikai politika alakulása iránt sem az elemzőket, sem pedig a választóknak a többségét.

Joe Biden elnök újrázása még egy négyéves elnökségért, a folytatásért mindenképpen adott volt. Hivatalban lévő elnök – ha csak nincs valami kapitális akadály vagy személyes megfontolás – indulni szokott a második periódusért. Általában egy esélyes, vagy az előválasztáson egyszámjegyűnél jobb szavazási eredményt elérő vetélytárssal sem kell szembenéznie. Inkább a demokrácia látszatának megőrzése, vagy magamutogató személyes ambíció mozgatja ilyenkor a kihívót esélytelen lépésének megtételében.

Biden környezete egyébként is úgy látja, hogy bárki legyen az ellenoldal, a republikánusok jelöltje, amennyiben a megszokott republikánus narratívát követi, kevés esélye van – vagyis, ha Biden magas korát, fia nem kellően tisztázott, ezért felnagyítható ukrajnai gazdasági lépéseit és az ehhez állítólag nyújtott bideni támogató beavatkozást, valamint a szocializmus vádját veszi elő fő lejárató kampányüzenetekként. Így - gondolja a Biden-stáb - megismétlődhet a 2020-as eredmény. Sőt, amennyiben Trump lesz a republikánus jelölt, bízhatnak a felmérések szerint is (az ebben az esetben) várható biztos győzelemben. Viszont, ha nem a volt elnök neve marad fenn a listán a republikánus konvenció eredményeként, a helyzet sokkal bonyolultabb lesz. Az elnök teljesítményét ugyanis nagyon alacsony szimpátia fogadja és az ország fejlődésének az irányát sem látják optimistán a közvéleménykutató cégek felméréseiben a megkérdezettek. Azonban a demokrata kampányguruk nagyon bíznak benne, hogy a demokrata konvenciót és az elnökjelölti televíziós vitákat Biden sikeresen fogja abszolválni, és így a 2024-es elnökválasztás eredményeképpen nem lesz akadálya az újabb Biden-i négy évnek.

Egyébként az egyre szaporodó republikánus elnökjelöltek között még leginkább esélyesnek tűnő – bár újabban a mérések szerint Trumptól jócskán lemaradó -Ron DeSantis floridai kormányzóval kapcsolatban is optimista a demokrata párt vezérkara. Úgy gondolják, hogy kampányüzeneteiben több könnyen támadható, a többség szemében népszerűtlen álláspontot vonultat fel, az országos abortusz-szigorítástól bizonyos könyvek betiltásának tervén át az egyenlő jogokat megkérdőjelező LMBTQ törvénykezés ügyében a Disney-vel folytatott harcáig, és a rögeszmés „woke”-ellenes kirohanásaiig. Vagyis akár ő is legyőzhető – legalábbis a demokrata korifeusok szerint. „Nem túlzás, hogy nagy vonásokkal mindegyik republikánus jelöltet ugyanazzal az ecsettel tudjuk lefesteni, és „Trump Lite”-nak minősíteni. Annál is inkább, mivel valamennyiük támogatta Trumpot a múltban. Azonkívül az egész GOP (Grand Ole’ Party – a Republikánus Párt közkeletű rövidítése – D.M.) egészét szintén ugyanabba a bugyorba tudjuk gyömöszölni, nevezetesen, hogy fenyegetést jelentenek a demokráciára és a személyi szabadságjogokra” – mondta magánbeszélgetésben az egyik demokrata párti kampányszakértő.

A Demokrata Párt önbizalma azonban eléggé bizonytalan lábakon áll. Bár az év eleji felmérések igazolni látták az optimizmust, a legutóbbiak már 5-6 százalékos előnyt jeleznek Trump-nak. (Még a nem igazán trumpista, liberális The Washington Post május eleji felmérése is ezen a szinten jelezte az esélyeket – már abban az időszakban.) Természetesen, még nagyon korai az idő, csak most indult be a kampány, nem is pörgött még fel, jön a nyár, az uborkaszezon, a 2024 novemberi választásig még jócskán van idő, és több irányban is változhatnak a közvéleménykutatások prognózisai. Maga a rematch sem abszolút biztos. Elemzők szerint amennyiben Bidennek a választásokon nem az ellentmondásokkal jócskán megáldott, és sok szempontból támadható volt elnökkel szemben kellene helytállnia, a verseny dinamikája bizony megváltozna. Egy évtizedekkel fiatalabb jelölt ellenében – aki mentes a Trump-i támadhatóságoktól – a jövő ősszel már nyolcvanegy éves regnáló elnök hátrányba kerülhetne. Ebben az esetben egyértelműen a teljesítményének a megítélése kerülne előtérbe, nem pedig Donald Trump „bonyolult személyisége”, nárcizmusa és a tényeket, valamint a valóságalapot nélkülöző nagyotmondásai, botrányai és a személyét ért – és még minden valószínűség szerint érő – vádemelések, az esetleges bírósági ítéletek.

Azonban maradjunk előzetes feltevésünknél, a visszavágónál. A Biden elnök kihívójának szerepére, a republikánus elnökjelöltségre esélyesnek látszó volt elnök valószínűleg fölényesen nyeri a republikánus elnökjelölési konvenciót az ellenfelek szétaprózottsága, és az effajta eseményeken lelkesen résztvevő, Trumpnak végletekig elkötelezett GOP-derékhad nyomása következtében is. (A versengők többségnek így maximum az alelnökjelöltség vigasztaló lehetősége marad.) Ráadásul a felmérések szerint a bírósági akciók és ügyészi vádemelések még lendítenek is népszerűségén, mivel a hívek egyértelműen politikai boszorkányüldözésnek tartják azokat.

A választás maga viszont más, mint a jelölőgyűlés. A bizonytalan szavazókat egyes vélemények szerint eltántoríthatja a washingtoni Kapitólium „ostromának” kiváltásában és menetében játszott (nem egyértelműen bizonyított) szerepe, szélsőségesekkel történő magánérintkezései, az ellene folyó jogi eljárások. Az abortusz-kérdésben, a fegyvertartás ügyében elfoglalt túlzó álláspontja sem feltétlenül kelt rokonszenvet az amerikai társadalom jelentős részében. Ez a társadalom azonban mélyen megosztott, és választási veresége óta Trump jelentős lépéseket tett a fekete, latin, és ázsiai választópolgárok felé, a női szavazók befolyásolására. Segítheti az is, hogy a demokraták egy része Bident nem igazán tartja mobilizáló személyiségnek, a többség szívesebben látna egy fiatalabb jelöltet. A végső eredmény talán legegyértelműbben attól függ, hogy az elnökválsztáson a pro-Biden szavazatok összeadódnak-e az anti-Trump szavazatokkal. És az is kérdéses, hogy az amerikaiaknak elegük van-e már a folyamatos Trump-botrányshow-kból, szeretnének-e túllépni két idős ember magán vetélkedésén, véget akarnak-e vetni a megosztottságnak, és akarják-e megújítani az amerikai demokráciát.

 Dérer Miklós