Dérer Miklós: Felmérések, statisztikák, grafikonok

Egy egész Európára kiterjedő reprezentatív közvélemény-kutatás szerint kontinensünk polgárai a leginkább nyugtalanító jelenségek között a magas inflációt, az energiaellátás bizonytalanságát, a világháborús fenyegetettséget, és a nukleáris fegyverek bevetésének veszélyét látják.

Felmérések, statisztikák, grafikonok

(Vélemények a világból, világunkról, hangulatunkról)

Magától értetődő, hogy az európai lakosságot leginkább az ukrajnai helyzet, az ott zajló háború és lehetséges - több szempontból már valóságos – következményei érdeklik leginkább. A GALLUP közvéleménykutatónak a háború kitörését követően végzett, és egész Európára kiterjedő reprezentatív felmérése szerint kontinensünk polgárai a főbb nyugtalanító jelenségnek a magas inflációt, az energiaellátás bizonytalanságát, a világháborús fenyegetettséget, és a nukleáris fegyverek bevetésének veszélyét tartják. Többségük támogatja a védelmi költségvetések emelését, és a megújuló energiák részarányának növekedését az orosz energiafüggőségtől történő megszabadulás reménykeltő jelenségének tekintik. Menekültek befogadásához alapvetően pozitíven, bár nem feltételek nélkül állnak hozzá.

Az Európai Uniót nagyra értékelik, mint a kontinens integráló erejét a veszélyek közepette: majd kétharmad mondta, hogy az Unió tagállamai között erős kohéziót lát. Ez a vélemény a legerősebb Svédországban, Portugáliában, Finnországban, Dániában és Írországban, a leggyengébb Magyarországon, a Cseh Köztársaságban, Görögországban és Bulgáriában. Az európai polgárok többsége az Uniót a világrend legfontosabb stabilizáló tényezőjének tartja (63 százalék), szemben az Egyesült Államok 38, és Kína 12 százalékával. Oroszországot viszont egyértelműen destabilizáló hatalomnak tartják.

Az Oroszországgal szembeni szankciókat a megkérdezettek 42 százaléka helyesnek tartja, 43 százalék még szigorítana is és csupán 15 százalékuk fejtette ki azt a véleményét, hogy a szankciós rezsimek túlságosan messzire mentek.

Az Oroszországgal szembeni energiafüggőséget leginkább az osztrákok, a németek, a magyarok, a szlovákok és az olaszok látják problémának. a megújuló energiaforrások támogatása egyértelmű helyeslésre talál a kontinensen.

Európai viszonylatban minden második polgár támogatja Ukrajna uniós tagságát. Ez a hozzáállás a legkifejezettebb Lengyelországban, Litvániában, Észtországban, valamint Írországban és az ibériai félsziget országaiban. Legkevésbé támogatóan állnak hozzá a kérdéshez Közép Európában – Magyarországon, Ausztriában és Szlovákiában -, valamint Görögországban.

(Akit a felmérés jobban érdekel, az alábbi linken bővebben tudja tanulmányozni a részleteket: PA_Charts_GI_Ukraine_25032022.pdf (gallup-international.com))

Egyébként a Nemzetközi Republikánus Intézet (IRI) felmérésének jóvoltából van arról is képünk, hogy maguk az ukrajnaiak mit gondolnak a háborúról. A mintavétel május elején készült, és az ukrajnai lakosokat (Residents of Ukraine) szólította meg – vagyis nem csupán az ukránokat. (A felmérés eredményeit a Wall Street Journal ismertette.)

A közvéleménykutatásból három alapvélemény érdemel figyelmet. Az első: Volodymir Zelenszkyj elnök 94 százalékos elfogadási indexe. Az egykori színész nemzeti hőssé, az ellenállás szimbólumává lett. A második: az ukrajnai lakosság nem kíván az új orosz birodalom részévé válni, és nagy többséggel a Nyugathoz szeretne csatlakozni. Az Európai Unió tagságának 80 százalékos elfogadottsága-igenlése önmagáért beszél, ahogy a NATO tagságra szavazó 59 százalék is, különösen, ha összevetjük az ellenzők 14 százalékával. Végül a harmadik vélemény: az ukrajnaiak 94 százaléka meg van győződve arról, hogy a háborút meg fogják nyerni.

Még maradjunk az ukrajnai háborúnál, de most már európai, nevezetesen német szemszögből. Németországban is vitakérdés, a politikusok és a lakosság körében egyaránt az ukrajnai fegyverszállítások ügye. A német kormány maga sokáig húzódott, és nem egyértelmű álláspontot foglalt el ezzel kapcsolatban.

Az ARD-Deutschlandtrend legfrissebb felmérése szerint a németek megosztottak a fegyverszállítások kérdésében, Olaf Scholz kancellár népszerűsége pedig jelentősen esett. A kutatást április 25 és április 27 között végezte el a közvélemény-kutató intézet. A válaszadók 45 százaléka támogatja és ugyan ennyien ellenzik fegyverek szállítását Ukrajna részére. Egyértelműen csak az FDP és a Zöldek szavazói támogatják az elképzelést, előbbiek 70, utóbbiak 67százalékos arányban.

A megkérdezett CDU/CSU szavazók közül 53 százalék támogatja és 42 százalék ellenzi a szövetségi parlament végül meghozott pozitív döntését. Az SPD támogatói erősen megosztottak a kérdésben, hiszen 45 százalékuk egyetért a fegyverek szállításával, 46 százalékuk viszont ellene van. Az AfD szavazói egyértelműen ellenzik, csupán 12 százalékuk támogatja a döntést.

A közvélemény-kutatás rámutat, hogy Olaf Scholz kancellár elfogadottsága nagyot esett: jelenleg csupán 39 százalék elégedett vagy nagyon elégedett a munkájával, ami a februári akkori mélyponthoz képest újabb 12 százalékos visszaesést jelent, Mindemellett a felmérésből az is kiderült, hogy a megkérdezetteknek csupán 47 százaléka gondolja úgy, hogy Scholz alkalmas a kancellári feladatra, ami majd húsz százalékos csökkenés a tavaly szeptemberi hivatalba lépéséhez képest. Összességében az elmúlt hetek kancellári politikája, vagyis az óvatosság és a szükséges (Ukrajnát határozottan támogató) lépések késlekedő megtétele, a túlzott megfontoltság az, amit kifogásolnak a válaszadók, illetve többségük. A megkérdezetteknek csak 37 százaléka gondolja úgy, hogy Scholz jó válságkezelő, és a válaszadók mindössze 27 százaléka tartja a kancellár teljesítményét meggyőzőnek.

(Valószínűleg nagyrészt ennek a véleményváltozásnak köszönhető, hogy a SPD, Scholz pártja nemcsak a Észak-Rajna Vesztfáliában, a legutóbbi tartományi választásokon esett vissza jelentős mértékben, hanem sz országos közvéleménykutatások is a támogatottság csökkenését mutatják: jelenleg a CDU vezet 28 százalékkal, őt az SPD követi 22,8 százalékkal míg a Zöldek 17,8 százalékon állnak az EURATIV partner Europe Elects felmérése szerint.)

Az ukrajnai háborúnak egyébként számszerűsíthető negatív globális hatásai vannak, például a nemzetközi élelmiszerkereskedelem megzökkenése miatt. A háború tovább súlyosbította a covid-járvány, a klímaváltozás és az energiaárak miatt egyébként is megnehezült élelmiszerellátást. Ukrajna gabona és olajosmagvak exportja az orosz blokád miatt majdnem teljesen megszűnt, ahogyan az orosz hasonló termékek kivitele is megnehezült az szankciók következtében. A búza ára az év eleje óta 53 százalékkal ment fel, és május 16. után újabb 6 százalékot drágult, miután India felfüggesztette exportját a szubkontinenst sújtó hőhullám okozta válsághelyzet következményeként.

Oroszország és Ukrajna adja a globális búzapiac 28, az árpa 29, a kukorica 15, és a napraforgóolaj 75 (!) százalékát. Az ukrán élelmiszerexport normális időkben 400 millió ember fogyasztását fedezi világszerte. Az alapvető élelmiszerek árának radikális emelkedése legújabban 440 millióval – összesen 1600 millióra - emelte azoknak a lélekszámát, akik nem jutnak megfelelő élelemforráshoz. 250 millió embertársunkat fenyegeti az éhínség réme. amennyiben a háború elhúzódik – és erre minden esély megvan - , többszáz millióan süllyedhetnek mélyszegénységbe. Aminek politikai felfordulás, éhséglázadások, gyermek éhínség és elképzelhetetlen nélkülözés lesz a következménye. Oroszország csak abban az esetben hajlandó felfüggeszteni az élelmiszer exportjához nélkülözhetetlen Fekete-tengeri ukrán kikötők blokádját, amennyiben az orosz élelmiszerexportot sújtó szankciókat is eltörlik. Tipikus patthelyzet.

Az élelmezési válságot súlyosbíthatja, hogy az előjelzések szerint az idei (2022-2023) globális búzatermés várhatóan 774,8 millió tonnára lesz tehető, ami 2018-2019 óta az első csökkenés.

Ugyanakkor meg kell említenünk, hogy Oroszország folyó fizetési mérleg növekménye az év első négy hónapjában megháromszorozódott és elérte a 95.8 milliárd dollárt – a legmagasabb növekményt 1994 óta - a hatalmasan megnövekedett szénhidrogén export és a növekvő olajárak következtében. Az egész évre pedig a fizetési mérleg plusza elérheti a 264 milliárd dollárt, a Capital Economics május 6-i előrejelzése szerint. Az import szankciók nem érzékelhetők még ezen a területen, az olajat pedig könnyen és gyorsan el tudja adni a hiánnyal küszködő világpiacon (és az európai piacon is, egyelőre.) Mindazonáltal az import összeomlása ugyan magasan tartja a fizetési mérleg többletet – hiszen nem lehet külföldön vásárolni, nincs import -, viszont a külföldi fogyasztási cikkek, és kritikus, (részben a fegyverzetek működtetéséhez is szükséges) alkatrészek és importtermékek hiánya tovább fogja erodálni az életszínvonalat, emelni a költségeket és rátelepszik az egész gazdaságra, ahogy a szankciók hatása végig dübörög az ellátási láncolatokon. A helyzet persze úgy is fordulhat, hogy az export nehezül meg a szankciók következtében, az import viszont újra éled, amint új szállítókat és ellátási útvonalakat találnak a Kreml urai.

Az Egyesült Államokban az orosz szankciók ügye a kevés kétpárti konszenzus területe, és a többség támogatja az ukrjnai katonai és humanitárius segítségnyújtást is. Egy Washington Post-ABC News poll (kattintásra megjelenik – DM) szerint 73 százalék úgy véli, hogy Washington megfelelően kezeli a háborút, sőt még többet is tehetne az ukránok megsegítéséért. 75 százalék ugyanakkor ellenezné – 21 százalék támogatná -, ha az Államok közvetlen katonai műveletet kezdeményezne Oroszország ellen. (Biden elnök egyébként kizárta a direct military action lehetőségét, hiszen az a harmadik világháborúhoz vezetne.) Egyúttal az amerikaiak kétharmada, 66 százaléka aggodalmát fejezte ki a szankciók hatásaival kapcsolatban. A nyugtalanság a magasabb energia és élelmiszeráraknak köszönhető, és kétpártinak mondható (70 százalék a demokratáknál, 68 a republikánusok esetében.) Az üzemanyagárak különösen meglódultak: a benzin gallonja (egy gallon 3,8 liter) 4 dollár fölött tanyázik. (1989-92 között amerikai tartózkodásom idején még egy dollár alatti benzinárra is emlékszem – DM) Ennek ellenére az amerikaiak 64 százaléka a szankciós rezsimek szigorítását is támogatná(!). 81 százalékuk azt mondta, hog tart attól, hogy a háború átterjed más európai országra is, 80 százalék tart attól, hogy amerikai csapatok is belekeveredhetnek a konfliktusba, és ugyancsak 80 százalék félelme, hogy Oroszország nukleáris fegyverek használatához folyamodik.

GALLUP-al kezdtük, vele is fejezzük be. A világ egyik vezető közvéleménykutató és elemző intézete 1979-be nem kisebb feladatra vállalkozott, minthogy felméri a boldogság és remény állapotát, valamint az egyéni gazdasági várakozásokat a világban a különböző országokban. Ezt a vállalkozását azóta is minden évben megismétli. Szomorúan mondom, 2021 végén arra az eredményre jutott, hogy alapvetően és globálisan csökkenő pályára állt a boldogság és a remény érzete. (Less Hope and Happiness in the World 2021: gallup-international.com). Öröm az ürömben, hogy 2008-ban valamiért szkeptikusabbak voltak az emberek, de hát tavaly decemberben hol volt még az ukrajnai háború. Az is biztató, hogy a személyes és egyéni boldogságot azért az emberek többsége el tudja választani a külvilág esetleges (?) negatív hatásainak jelentős részétől.

Az emberek tehát mégis általában optimisták. 38 százalék 2021-nél az idei évet jobbnak feltételezte, és csak 28 százalék gondolta, hogy rosszabb lesz. A legreménykedőbbek Indonéziában voltak (6 százalék), majd Albánia, Nigéria, Azerbajdzsán és Vietnam a sorrend. A legpesszimistábbak Afganisztánban és Törökországban voltak (56 százalék), őket követte Bulgária, Lengyelország, a Cseh Köztársaság és Pakisztán lakossága.

Azért az évek során általános tendenciák is kirajzolódnak. Európa, Oroszország és a Közel-Kelet a leginkább pesszimista, míg Ázsiában az emberek optimistábbak. A remény az Egyesült Államokban, Németországban és az Egyesült Királyságban csökkenőben van, míg Japánban, Mexikóban és koreában jelentősen emelkedőben. Törökország kifejezetten erős pesszimista beállítottsága főleg a magas inflációs rátának volt köszönhető. A többiek hangulata és reményei vagy azok hiánya komolyabb elemzést igényelne.

A gazdasági várakozásaikban a világ népei elég nyugtalanok. 41 százalék számított nehézségekre 2022-ben, szemben azzal a 26 százalékkal, amely gazdasági fellendülést várt. Ebből a szempontból Nigéria (61 százalék), majd mögötte Vietnam, Azerbajdzsán, Albánia és India a legoptimistábbak, míg Törökország és Bosznia-Hercegovina (72 százalék), mögöttük Bulgária, Lengyelország, Románia, Afganisztán és Németország (!) látták a legveszélyezettebbnek a jövőt. Általánosságban megállapítható, hogyEurópa egéyze, és benne különösen Kelet-Európa lakói mutatkoztak a felmérésekben – immár hagyományosan – a legpesszimistábbaknak, szemben a fejlődő országok erős optimizmusával. Az elemzés szerint ez annak jele, hogy a nemzeti optimizmusokat nem feltétlenül a gazdasági jólét támasztja alá, hanem a népesség korfája (fiatalság), és a növekedési lehetőségekben való erős hit is fontos szerepet játszik.

Az is kiderült a felmérésből, hogy az egyéni boldogság színvonala nem kötődik szorosan a járvány és a gazdasági nehézségek életnehezítő hatásaihoz. A világ népességének 56 százaléka tartotta magát meglehetősen, vagy nagyon boldognak, és csupán alig több, mint 10 százalék boldogtalannak. Az előzőekben megfigyelt sajátosság, nevezetesen, hogy a fejlődő világ általánoságban boldogabbnak tartja magát, mint a fejlett, ebben az esetben is érvényesült.

Lehet azt mondani tehát, hogy az optimizmus nem feltétlenül és nem minden esetben csupán a pesszimizmus hiánya?

Dérer Miklós