Dérer Miklós: Meleg van

Sőt, meleg lesz. Hőség. Május 28-án az indiai Delhiben minden idők legmagasabb hőmérsékletét, 52,9 Celsius fokot mértek, miközben India-szerte az extrém hőség iskolásgyerekek ájulását és az ivóvízcsapok kiszáradását okozta. Többek között. Mert például Kaliforniában, amelyet évek óta klímaváltozással kapcsolatos természeti katasztrófák sújtanak, sorozatos figyelmeztetéseket adnak ki a közelgő hőség (extreme heat, excessive heat) veszélyeire hívva fel a figyelmet.

Vagyis mindez jelzi – és nem csupán az emlékeinkben mindig is forró dél-ázsiai szubkontinensen -, hogy előttünk a hőhullámok időszaka.

A tényleg fenyegető, részint a glóbusz klímája természetes és időszakos felmelegedésének, részint az ezt meggyorsító humán tevékenységeknek tulajdonítható éghajlatváltozás veszélyei és azoknak kezelése ugyanakkor a mai napig nem kapja meg az őt megillető politikai figyelmet mindenütt. A változásnak a természeti környezetre gyakorolt hatásai is csak lassan indítják be a vészreakciókat az átlagember - és a döntéshozók – tudatában. Pedig figyelmeztetés lehetne, hogy az elmúlt egy évben az átlaghőmérséklet 1,58 Celsius fokkal volt magasabb a modern ipari kort megelőző (1850-1900) időszak átlagánál, és ezzel már meghaladta a2015-i párizsi klímaegyezményben meghatározott 1,5 fokos megengedett emelkedés értékét.

Az okok? Az elmúlt három évtizedben a felmelegedést, az üvegház-hatást   okozó gázok kibocsájtása másfélszeresére emelkedett annak ellenére, hogy az országok sűrűn fogadkoztak a csökkentésére. A probléma egyik összetevője, hogy az olaj-és gáztermelők az úgynevezett petrol-államok növelték a kitermelést, miközben sűrűsödnek a fegyelmeztetések a földi élet ellehetetlenítésének perspektívájáról. Az ember nem tudja, hogy sírjon-e vagy nevessen, amikor a globális klímapolitikát meghatározó éves összejövetel elnökségét az egyik ilyen petrol-állam kapja meg…A kérdés most már a következő: élhető glóbusz, vagy több olaj és gáz.

Ám a légköri felmelegedés „csupán” az alap és a bajok kiváltója. Ehhez majdhogy nem mérhető az óceánok felmelegedésének problémája is. A nagy felszíni vizek hőmérséklete az év első időszakában elérte a 21,07 fokos rekordértéket. A tengeri élővilágnak okozott károknak csupán egyike a korállok kifehéredése, pusztulásuk világos jelzése. Ez pedig fő táplálékuknak, az algáknak az elszaporodását eredményezi, tovább növelve a vizek oxigénhiányát. A folyamat megállíthatatlannak tűnik, mivel a sarkok nagy és vastag jégtakaróinak gyorsuló olvadása a vizek felmelegedésének utánpótlását is biztosítja, amely felmelegedés az áramlatok irányának megváltoztatásával tovább növeli az éghajlati változást.

A biodiverzitás drasztikus csökkenése egy másik probléma. A biodiverzitást és a ökoszisztémát támogató szolgálatok kormányközi programjának (Intergovernmental Platform on Biodiversity and Ecosystem Services) becslése szerint egymillió növény- és állatfajt fenyeget a kihalás veszélye, és a klímaváltozás – valamint az élőhelyek csökkenése, az erdőírtások, a mezőgazdasági termőterületek növekedése - gyorsítja a folyamatot. Például a kutatók szerint másfél fok hőmérsékletemelkedés az emlősök négy százalékának, három fok pedig már 40 százalékának okozza élőhelyük elvesztését, és az emlősökhöz mi magunk is hozzá tartozunk…

A klímaváltozással foglalkozó kormányközi bizottság (Intergovernmental Panel on Climate Change) meghatározta azokat a kritikus küszöböket (tipping points), amelyeket, ha egy rendszerben átlépnek, lényeges, esetenként visszafordíthatatlan változások következnek be. Hogy a glóbusz esetében átléptük-e már ezeket a küszöböket, indulatokkal telített viták témája. A múlt év végén publikált Global Tipping Points jelentés mindenesetre megerősítette, hogy a Föld öt ilyen küszöbön billeg: a grönlandi jégtakaró összeomlása, a fagyott altalajok (permafrost) széles körű felengedése, a melegvízi korállok nagyarányú pusztulása és az észak-atlanti fontos óceáni áramlatok összeomlása. Még akkor is, ha ezeknek a küszöböknek, bármelyiküknek az átlépése jelenleg (még) nem várható, illetve a valószínűsége csekély, az összefüggő rendszert alkotó küszöbök együttes összeomlásának a lehetősége nyugtalansággal kellene eltöltsön bennünket. Ennek a lehetőségnek kellene leginkább vonzania a figyelmet és cselekvésre ösztönöznie mindannyiunkat. Legfőképpen a kormányokat.

Apróbb, talán precedenst is jelentő biztató történések azért vannak.

Amint a Reuters jelentette, a minap 2000 svájci hölgy pert nyert a strasbourgi emberi jogok bíróságánál a svájci kormány ellenében. A magukat „klímaszenioroknak” nevező hölgyek (valamennyien 64 év felettiek) arra hivatkoztak, hogy kormányuk megsértette emberi jogaikat azzal, hogy nem tett eleget a klímaváltozás elleni küzdelemben tett vállalásainak. Azt is hangsúlyozták, hogy koruk és nemük különösen sebezhetővé teszi őket a klímaváltozás hatásaival szemben. A bíróság elnöke verdiktjében igazat adott a felpereseknek, és hangsúlyozta, hogy a berni kormány nemcsak a saját vállalásait nem teljesítette az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésében, hanem egyáltalán elmulasztott egy nemzeti költségvetést is elfogadni a probléma megoldására.

Múlt nyáron egy montanai (Egyesült Államok) bíró egy csoport fiatal felperes javára döntött, mondván, hogy az állam mulasztott, és megsértette Montana alkotmányát azzal, hogy nem vette figyelembe a klímaváltozás hatásai környezetvédelmi felülvizsgálatában. Döntésében kimondta, hogy „az államnak és minden egyes személynek fenntartania és javítania szükséges a tiszta és egészséges környezetet Montanában a jelen és a jövő generációinak érdekében.”

Németország egy csoport fiatal környezetvédelmi aktivista pergyőzelme után arra kényszerült, hogy 2030-ig 65 százalékra emelje az üveghatású gázok kibocsátása csökkentésének célmértékét. A perben a bíróság megállapította, hogy a megelőző célérték nem volt elégséges a felmelegedés korlátozásához, a változás mértékének a párizsi klímacsúcs által meghatározott érték alatt tartásához.

A fentiekkel összefüggésben még meg kell említeni, hogy 1986 óta világméretekben több, mint 2 340 pert indítottak bíróságokon a klímaváltozási ügyekben.

Egyes helyeken és esetekben a politika magától, perek nélkül is teheti a dolgát az ügyben. Mark Z. Jacobson, a Stanford Egyetem Atmoszféra és Energia Programjának igazgatója elégedetten konstatálta a tényt, hogy a megújuló (tehát nem széndioxid kibocsátásával járó) energiaforrások Kalifornia energiaszükségletének száz százalékát képesek biztosítani havonta 25 napon keresztül. Egyébként kvázi lakossági kezdeményezések sem ritkák az Egyesült Államokban. Egy közösségi napelemfejlesztő cég 500 millió dollárt gyűjtött össze napelemparkok építésére szerte az országban. A projekt lehetővé teszi, hogy a háztartások tetőre szerelhető napelemeket vásároljanak é még hiteleket is kapnak energia számlájuk finanszírozásához.

Akár még egy jó hírt is említhetünk. Az ipr.transitionmonitor.com jelentése szerint Azoknak a kormányzati politikáknak a száma, amelyek az erdőirtások (deforesztáció) és más környezeti károkat okozó tevékenységek visszaszorítását célozták, az elmúlt 12 hónapban megduplázódott. Az Európai Unió pedig úgy döntött, hogy azoknak a cégeknek, amelyek például kakaót, kávét, gumit pálmaolajat, szóját, marhahúst vagy fát hoznak be az Unióba, bizonyítaniuk kell, hogy a terméket nem erőirtás vagy más erdőket károsító tevékenység eredményeként állították elő.

Dérer Miklós