Dérer Mikós: Globális mozaik 2022-ből

Ezen a héten Dérer Miklós ismét új felmérésekkel és érdekességekkel jelentkezik.

Globális mozaik 2022-ből

Elsőnek egy rövid vágtával „gallupozzunk” által a világon, keresve bennünket esetleg érdeklő felméréseket. Az adatok és grafikonok eleinte a világ vezető (amerikai) közvéleménykutató intézetének, a GALLUP-nak a vizsgálati eredményeit mutatják be. A cég elsősorban az amerikai politika, társadalom és gazdaság viszonyait mutatja be és elemzi, de globális kitekintésű, információval és tanácsaival a döntéshozók munkáját igyekszik segíteni, egyúttal befolyásolni.

A chart-okat angolul olvashatják, tudományom nem tette lehetővé átültetésüket magyar nyelvre.

A nukleáris energia szerepének megítélése az áramellátásban Kelet- és Közép-Európa egyes országaiban

A felmérés apropója az az erős nyugtalanság volt, amely az ukrajnai Zaporozsjében működő atomerőmű körüli harcok, ukrán-orosz huzakodás, durva orosz igények, és az ENSz, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség vizsgálócsoportjának ottani tevékenysége és megoldási próbálkozásai körül tapasztalható napjainkban. A szakemberek arra voltak kíváncsiak, hogy a háború vajon befolyásolja-e a jövő generációinak viszonyát a nukleáris energiához, eléggé biztonságosnak tartják-e. A Gallup – a Lloyd’s Register Foundation-nel karöltve – arról kérdezte az embereket, vajon a nukleáris energia inkább segíti az ottaniak mindennapi életét, vagy inkább károsan befolyásolja az elkövetkező húsz esztendőben a mindennapjaikat, amennyiben az erőművek termelte energiát elektromos áram előállítására használják.

Amint látjuk, az atomenergia fogadtatása meglehetősen ellentmondásos. Magyarországon a megkérdezettek többsége (51 százalék) negatívan viszonyult az atomenergiához.

Modern rabszolgaság a világban

A Gallup 2021-es felmérése 50 millióra becsülte azoknak a szerencsétleneknek a számát, akik a modern rabszolgaság körülményei között élnek, és akik között 3,3 millióan gyermekek voltak. Mind közül 28 millióan ténylegesen rabszolgamunkát végeztek, 22 millióan pedig – nők – kényszerházasságban szenvedésre voltak kényszerítve. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) és a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IMO) nemrég publikált jelentése ezekre az adatokra támaszkodott. Az adatokból kitűnik, hogy mind a rabszolgamunka alkalmazásában, mind pedig a kényszerházasságokban az arab országok igencsak megelőzik a többieket. Érdekes még, hogy a modern kori rabszolgaság nem korlátozódi az egykori harmadik világra, a mai Délre, hanem nagyon is jelen van Európában és Latin-Amerika egyes régióiban.

A finnek és a svédek a NATO-ról

Svédország a hidegháború alatt is megőrizte hagyományos, a 19.század első feléből keltezett, önként vállalt semlegességét, bár a félelem a szovjet medvétől végig az egész időszakban erős volt, és az ország mind a NATO-val, mind pedig különösen az Egyesült Államokkal szoros katonai kapcsolatokat ápolt. A lakosság elégedett volt a helyzettel, ugyanakkor a politikai elitben volt - különösen krízishelyzetekben - tagsági igény, azonban a közhangulat miatt nem forszírozták a dolgot. Az éves költségvetésnek esetenként egytizedét is katonai célokra fordították, komoly és magas színvonalú modern hadiipart építettek ki. (Ennek kései terméke a Gripen többcélú vadászrepülőgép is.)

Finnország sajátos, újkeletű rákényszerített semlegessége egyedülálló volt a hidegháború időszakában. Az úgynevezett „finnesítés”, ami azt jelentette, hogy a szovjet külpolitikai érdekek maximális figyelembevételéért cserébe a belpolitikában a csatlósországokkal ellentétben teljes szuverenitást élvezett az ország, nem szovjetizálták, működött. A Paasikivi és Kekkonen elnökök képviselte vonal ügyes lavírozással lehetővé tette az irigyelt finn gazdasági fejlődés, kulturális és életszínvonal kiépülését, a liberális-kapitalista rendszer előnyeinek kihasználását. A NATO-tagság szóba sem jött, szóba sem jöhetett. A lakosság többsége elégedett volt a helyzettel, bár az 1940-es téli háborúban szerzett rossz szovjet tapasztalatok nyomán a lakosság jelentős része a svédeknél erősebben gondolkozott nyugati biztonsági védelemben. Az ország tekintélyét pedig biztosította az el nem kötelezettek mozgalmában és az ENSZ békefenntartói kontingenseiben betöltött, az ország méretét meghaladó szerepe,

A 2014 utáni Putyin-i politika ebben nagy, az idei agresszió pedig teljes változást hozott. A vészcsengők megszólaltak, a lakosság hangulata minkét országban egyértelműen a NATO-tagság védernyője alá húzódást támogatja Ez az atlanti szövetség vezetésének – vagyis politikájának – pozitív megítélésében is tükröződik. (Ld. a diagrammot alább.). A kedvező vélemény pedig különösen annak fényében tarthat számot érdeklődésünkre, hogy eközben mind az orosz, mind az amerikai vezetésről alkotott vélemények negatív irányba fordultak.

Globális humán alkalmazkodás katasztrófák esetén

A legújabb Globális Kockázati Felmérés (World Risk Poll) többek között azt vizsgálta, hogy milyen a világ lakosságának alkalmazkodó képessége (resilience) katasztrófahelyzetekben. A kutatásból kiderült, hogy csupán a Föld lakosságának mintegy fele képes természeti, egészsgügyi, vagy más, emberi tevékenységek eredményeként bekövetkező krízishelyzetekben (például fegyveres konfliktusok esetén, erőművi vagy gátszakadások okozta esetekben) megvédeni magát és családját az esemény következményeitől.

A Lloyd's Register Foundation által végzett felmérés (125,911 főt kérdeztek meg 121 országban szerte a világon) azt is világosan megmutatta, hogy ugyan az állami infrastruktúrák (katasztrófaelhárítás, rendvédelem, segélyelosztó mechanizmusok,stb.), valamint a nemzetközi segélyszervezetek akciói és tevékenysége nagyon fontos. Ugyanakkor a szűkebb környezet, a helyi közösségek, a nem-kormányzati szervezetek, és különösen az egyéni felkészültség és ellenálló-alkalmazkodó képesség döntő lehet válsághelyzetben, a katasztrófák következményeinek elviselésében, a kockázatok kezelésében.

Vagyis az emberek alkalmazkodó képessége több tényezőtől függ, köztük közösségüktámogatásától, és általános társadalmi helyzetüktől is. a vizsgálat fényt derített arra is, hogy alacsonyabb státusú és szegényebb közösségekbe nagyobb volt az összetartás, a társadalmi kohézió, így a helyi és egyéni ellenálló képesség is nagyobb természeti és egészségügyi veszélyhelyzetek esetében. A klímaváltozás következtében megszaporodó természeti, időjárási, és környezeti katasztrófahelyzetek kezelésével kapcsolatos tapasztalatok arra is rávilágítottak, hogy sokkal nagyobb és koordináltabb erőfeszítésekre van szükség nemzetközileg és globálisan is, különösen a világ leginkább érintett és sebezhető populációi vonatkozásában, elsősorban a Közel-Keleten és Délkelet-Ázsiában.

A felmérés és a jelentés készítői azt is töredelmesen beismerték, hogy a tevékenységüknek, amely a kormányok és nemzetközi szervezetek informálást és segítését célozza, igen kevés a pozitív foganatja.

Egyébként világviszonylatban és az elmúlt öt esztendőben a népesség egynegyede (27 százaléka) volt kitéve személyében is valamilyen természeti eredetű veszélyhelyzetnek. Árvizek és viharos esőzések következményei 10 százalékot, hurrikánok és ciklonok 7 százalékot, földrengések 5 százalékot érintettek. Aszályok és súlyos szárazság, erdőtüzek és viharok egyenként a világ népességének kevesebb, mint egy százalékát sújtották.

A szabadságérzet Iránban

A jelenlegi iráni, leginkább a nagyvárosokban kitört és terjedő tüntetések fényében lehet érdekes az a felmérés, amely azt mutatja, hogy azelmúlt években az országban lassan és folyamatosan nőtt az elégedetlenség a szigorú teokratikus rezsim szabadságkorlátozó politikájával szemben. Az fenti ábra jelzi, hogy a legújabb társadalmi zavarok nem újkeletűek: a jelenlegi társadalmi felzúdulást – amelyet egy fiatal, a kendőviselési szabályokat úgymond megsértő nőnek a vallási rendőrség őrizetében történt halála után robbantak ki – megelőzően is minden tíz irániból négy úgy nyilatkozott, hogy elégedetlen a szabadságnak azzal a fokával, amelyben élnie kell.

Az alsó ábrán pedig az ország általános állapotával való elégedettség fokát figyelhetjük meg, szintén még a tüntetéseket megelőzően, idén júliusban. A Stasis Consulting-nak iráni felnőttek körében végzett felmérése, amely a fiatalok életlehetőségeitől a köztársasági elnök tevékenységének megítélésén át az internethasználat korlátozásának kérdéséig terjedt, szintén növekvő és magas színtű elégedetlenséget tükröz – főleg a magasabb iskolázottsággal rendelkezők körében.

Szükségesnek látom ugyanis megjegyezni, hogy ezek a nyugati felmérések leginkább a városi, telefonnal rendelkező és a világra nyitottabb és szekularizáltabb népességet tudják elérni, a vidéki, mélyen vallásos többség kevésbé megközelíthető.

Oroszország amerikai megítélése

2014 előtt Oroszország megítélése az Egyesült Államok közvéleményében általánosságban kedvező volt. Azóta folyamatosan romlik a nagy eurázsiai ország imázsa, ami különösen Moszkva ukrajnai agresszióinak és az amerikai választásokba történő beavatkozásainak köszönhető. Jelenleg csupán 15 százaléknak van pozitív véleménye Oroszországról, szemben a 85 százalék negatívval.

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy jelenleg a demokraták és a republikánusok egyaránt 88 százalékban idegenkednek Oroszországtól, vagyis ebben Amerikában konszenzus van. (2021-ben még volt egy 10 százaléknyi különbség köztük, a demokraták 84 százalékával 72 százalék hasonlóan kedvezőtlen republikánus vélemény állt szemben.)

Mindeközben Ukrajna megítélése 2005 óta stabilan pozitív. Jelenleg az amerikaiak 62 százaléka tekint rokonszenvvel Kijevre, szemben a 34 százalék negatívval. Ugyanakkor az amerikaiak véleménye 2005-ben, azaz az első felméréskor volt a legkedvezőbb: akkor 67 százalék ítélte meg az országot kedvezően, és 18 százalék negatívan.

Szükség van-e harmadik pártra Amerikában?

Az idősebbek (természetesen nem hölgyekre gondolok) talán emlékeznek még Ross Perot-ra, aki az általa megalakított Reform Párt színeiben az 1992-es elnökválasztáson a szavazatok 19 százalékával és 19 741 065 szavazattal ugyan nem nyert el egyetlen elektori szavazatot sem, azonban a választásokat megelőzően alaposan ráijesztett a két esélyesebb elnökjelöltre, az idősebb George Bush-ra és a végül győztes Bill Clinton-ra: egy júniusi közvéleménykutatás 39 százalékos népszerűséget jelzett számára, szemben Bush akkor 31 és Clinton 25 százalékával.

Miután 2021-ben azoknak a megkérdezetteknek az aránya, akik úgy vélik, hogy a hagyományos két nagy politikai párt „olyan szegényes teljesítményt nyújt, hogy szükség van egy harmadik nagy pártra is” 62 százalékon tetőzött, a továbbiakban visszaesett arra a hagyományos és tipikus 56 százalékra, amely a két választás között jellemző az amerikai politikában. Választásokkor viszont marad a Demokrata és a Republikánus Pártok közötti választás, miután a régóta működő és alakulgató kispártok nem tudnak csak időnként és akkor sem különösebb sikerrel közéjük furakodni. Tízből négy amerikai egyáltalán nem látja szükségét egy harmadik pártnak, és úgy látja, hogy „a Republikánus és a Demokrata Pártok megfelelően képviselik az amerikai népet."

A világ legfiatalabb vezető politikusai

Az Eurasia Group-hoz, a világ egyik vezető politikai kockázatelemző és tanácsadó cégéhez köthető GZERO Médiakülpolitikai elemzésekkel foglalkozó internetes oldal publikálta az alábbi ábrát, mintegy megfricskázva az amerikai politikusi gerontokráciát. Miközben ugyanis az Egyesült Államok lakosságának az átlagéletkora 38,5 év, aközben a szenátus és a képviselőház tagjainak korátlaga 64,8, illetve 58,9 év. Mi több, az elnök, Joe Biden a jövő hónapban lesz 80 éves, és republikánus riválisa, Donald Trump volt elnök sem fiatalabb, jövő júniusban lesz 87 éves.

Összehasonlításul itt vannak a világ legfiatalabb választott, illetve legkevésbé sem megválasztott politikai vezetői.

 Dérer Miklós