kmdsz@mfa.gov.hu
+36 1 458-1274
Budapest, 1062 Bajza utca 44.
Pandémia és politika
A globalizáció összeadódó kedvező hatásai folytán – amelyek mindenki számára látszólag egyértelműnek mutatkoztak az ezredfordulót megelőző és követő két évtizedben - általánosságban csökkent a világban a szegénység. Ugyanakkor ugyanennek a globalizációnak más, kedvezőtlenebb és nem kezelt hatásai miatt az egyenlőtlenségek például mind országokon belül, mind az országok között növekedtek. (Egy 2020-as adat szerint a világ 2153 leggazdagabb milliárdosa nagyobb vagyonnal rendelkezett, mint a világ népességének 60 százaléka, 4,6 milliárd ember.) A történelmi előnyök és hátrányok, a válságok tovagyűrűző hatásai, a demográfiai robbanás, valamint a jó kormányzás és a megállapodott politikai struktúrák hiánya - különösen egyes fejlődő országokban - mind ludas az állapotok ilyetén alakulásában. A koronavírus-járvány - amely világjárvánnyá nőtte ki magát - egyenlőtlen és megkülönböztető nemzetközi kezelése tovább erősítette az egyenlőtlenségeket, és nyomában a politikai összeütközések lehetőségeit. Egyúttal újra felhívta a figyelmet a globális kormányzás és regulációk fájdalmas hiányaira az egyre inkább egymásra utalt államok és egyéb közösségek világában. A kívánatos minőségű nemzetközi regulációk zavarait jól mutatják azok a politikai összeütközések, amelyek a Covid-járvány kezelése körül figyelhetők meg. A globalizáció jelenlegi válságjelenségeit, és esetenként deglobalizációs tendenciákat tapasztalhatunk.
Ami a liberális demokrácia és a Covidra adott politikai válaszok összefüggéseit illet, azt mindenesetre le kell szögezni, hogy annak attraktivitása még előtte, az erőszakos demokráciaterjesztés és a menekültválság idején ugyancsak megcsappant. A Fukuyama-féle triumfalista hangok szégyenlősen elhalkultak, elbizonytalanodás lett jellemző a liberális térfélen. A reakció nem késlekedett: az autoriter tendenciák világméretű erősödése következett, ami jelenleg is megfigyelhető. A reakció elérte a hagyományos régi demokráciák országait is. Az élesedő viták, a kulturális-etnikai fellazulástól való félelem, mint a migrációs nyomás következményei, valamint a biztonságpolitikai megfontolások előtérbe kerülése nem csupán a nemzeti bezárkózások - akár ideiglenesnek is felfogható - elszaporodását hozta magával. A leállások és az ellátási láncolatok (supply chains) megszakadásai és az ezt követő ellátási és anyagbeszerzési nehézségek, a kialakuló munkanélküliség réme a (világ)gazdaság szövetének felfeslésével fenyegetett. (Egyúttal újra figyelmeztetett bennünket a jelenlegi globális piaci viszonyok sérülékenységére.) Nemcsak egyes könnyen marginalizálható társadalmi csoportokat, hanem a szegényebb országok nagyobb csoportját is negatívan érintették az események, valamint az ezek hatásait kivédeni hivatott, esetenként túlzottnak minősített kényszerintézkedések, amelyek mindezek mellett az emberi és polgári jogok adott vagy kívánatos színvonalát is jócskán befolyásolták. A nacionalizmusok újraéledése csak hab volt a tortán: a globális kormányzás kezdetlegességeit juttatta eszünkbe, és megoldásokért kiáltott.
A nemzeti bezárkózások, a versenyfutás az eleinte nehezen elérhető, vagy annak gondolt gyógyeszközökért és vakcinákért, a vakcina-nacionalizmus (csak az én országom érdekel!) és a versengő vakcina-diplomáciák (amerikai, kínai, orosz stb.) komoly zavarokat okoztak az Európai Unió tagállamaiban, és akadályozták az eleinte kétségtelenül akadályokkal és gyakorlatlansággal megáldott közös cselekvést, erősítették a már a menekültválság idején is megmutatkozó szolidaritáshiányt. Sőt, a liberális demokrácia presztízsének meggyengülése, az illúziók elvesztése, a hiányzó vagy akadályozott társadalmi vita külső hatalmak dezinformációs kampányairól, a „fake news” és az összeesküvés-elméletek akadálytalan terjedése egyes országokban a vakcinákkal szembeni bizalmatlanságot, az általánosító oltás-ellenességet is erősítették, és tág teret nyújtottak az Unió egységes hozzáállását, összetartását megzavaró ellenséges befolyásolási törekvéseknek.
Pedig az országokon belüli politikai viták ettől függetlenül is élesedtek. A nyilván racionális érvekkel is alátámasztható állami törekvések a centralizációra, valamint a rendkívüli intézkedéseket és állapotot bevezető törvénykezésre, általánosságban is a különleges jogrend és eszközök igénybevételének kiterjesztése, a határok lezárása az utazási és egyéb korlátozások, a maszkviselés, a karanténok elrendelése nem ment, nem megy viták és kölcsönös vádaskodások nélkül. Nyilvánvalóan ez emberi jogi és polgárjogi kérdéseket is érint, és erősíti a gyanakvást az állam növekvő szerepével és a mindennapi életbe való beavatkozásával szemben. Érinti a hatalmon lévők és az ellenzék pozícióit, különösen egy időben közeli választás kimenetele tekintetében.
A végletesen megosztott Egyesült Államokban pedig az eddigi faji, kulturális és identitásbeli, földrajzi, pártpolitikai, klímaügyi és egyéb megosztottságokat most még überelni látszik a szakadék a beoltott és beoltatlan polgárok között – hívja fel a figyelmet a Politico publicistája. Ehhez hadd tegyem hozzá, hogy a kötelező oltások esetleg szükségessé váló állami elrendelése más országokban is zavarokat okozhat, komolyabb társadalmi nyugtalanságot is eredményezhet.
Ivan Krasztev befolyásos bolgár politológus a Financial Times-ban a járvány politikai hatásainak legújabbjáról értekezik. Úgy látja, hogy az európai populisták nagy lehetőséget látnak a maguk számára a véget nem érő koronajárványban, mert egy sor kormány már az újabb hullám felbukkanása előtt azt látta, hogy a tömegek nem akarnak további szigorításokat. Sőt, a nyomás várhatóan csak erősödik, pedig az omikron miatt szükségessé válhat akár még a kötelező oltás elrendelése is. Így tágul a mozgástér az olyan erők számára, amelyek az elmúlt évtizedben más sem csináltak, mint a politikai elit ellen hergeltek. A populisták felülvizsgálják a stratégiájukat, mindinkább oltásellenes álláspontra helyezkednek, elutasítják a korlátozásokat. Ahogy nő a társadalmi elégedetlenség, egyre inkább a megszokott kottából játszanak. A képmutatónak minősített hatalom, illetve a szakértők ellen hangolják a közvéleményt, miután szerintük az utóbbinak fogalma sincs a valóságról. Idáig az volt a nézet, hogy a ragály nem jó a demagóg pártoknak. De azok most már kezdenek nagy lehetőséget látni az elhúzódó pandémiában. Hogy mennyire lesz sikeres a próbálkozás, az egyrészt függ a járvány alakulásától, másrészt pedig az egyes országok sajátosságaitól. Ivan Krasztev felhívja a figyelmet arra, hogy a populisták hirtelen libertariánus keresztségen mennek át, és ezzel közelebb kerülnek amerikai társaikhoz. Ezért Krasztev szerint a földrész viharos évtized elé néz. Jön a politikai bizonytalanság és bizalmatlanság újabb kora, felül kell vizsgálni a korábbi három nagy válság tanulságait.
Amikor a terror elleni küzdelem zajlott, a jelszó az volt, hogy meg kell védeni a személyi és polgári szabadságjogokat – persze, közben biztonsági szigorításokat vezettek be a kormányok. A Covid miatt viszont példátlan korlátozás következett. Amikor a pénzügyi bajok tetőztek, az EU költségvetési fegyelmet és kézben tartott kiadásokat ígért, de amióta beütött a vírus, mindenütt elszaladt az államadósság. Majd amikor megindult a menekültáradat, az Unió a nyitott határok és a beilleszkedés mellett kardoskodott, viszont mostanra – megint csak a járvány miatt, ám be nem vallottan az ellenőrizetlen és korlátozatlan menekültáradat kivédésére is – erőd lett belőle. A földrész ezzel döntő pillanathoz érkezett, Csak valószínűleg nem úgy, hogy irányt vált, hanem úgy, hogy szigorít - írta Krasztev a Financial Times-ban.
Ugyancsak az európai jobboldali pártok változóban lévő politikai reakciójáról hozott nyilvánosságra kutatási eredményeket a drezdai egyetem Mercator Migráció- és Demokrácia Fórum (Mercator Forum Migration und Demokratie, MIDEM) kutatócsoportjának most közreadott tanulmánya. Ezek a pártok mindezidáig nemigen tudtak politikailag profitálni a koronavírus-válságból. A kutatás végkövetkeztetése szerint azonban nem állítható, hogy ez a helyzet a jövőben is így marad. A Mercator a pandémiára két, alapvetően eltérő jobboldali populista választ mutatott ki. A kormányon lévő jobboldali populista pártok lényegében a járvány politikától való mentesítésére hajlanak. Ezzel szemben az ellenzékben lévő jobboldali populista pártok arra használták fel a válságot, hogy „profilírozzák” magukat. A járvány kezdetén „radikális irányváltást” hajtottak végre: eredetileg támogatták a kormányzati intézkedéseket. Később azonban az egyéni szabadságjogok védelmezőiként léptek fel, és élesen bírálták a központi lépéseket.
A kutatás az érintett pártok Facebook-bejegyzéseit értékelte ki. A jobboldali populisták általában nem a pandémia tényeit vitatták, hanem inkább a vélemények spektrumát igyekeztek egyoldalúan a saját elképzeléseik szerint bővíteni. Többnyire nem összeesküvés-mítoszokat terjesztenek, hanem igyekeznek rámutatni a járvány körüli vita állítólagos vagy tényleges vakfoltjaira” - állapította meg a tanulmány. A bírált pontok eltérőek. A közép- és kelet-európai jobboldal a nemzeti szuverenitás kérdését veti fel, a határok lezárását és szigorúbb ellenőrzéseket követel, és ezzel a migrációs témában aratott sikerekhez kapcsolódik, azt szándékozik stabilizálni. Skandináviában és Nyugat-Európában viszont a jobboldali ellenzéki populisták a koronavírus-válság kezelésére hozott európai gazdasági és pénzügyi lépések bírálatára koncentráltak. A tanulmány szerzői szerint a jövőre nézve nem állítható, hogy továbbra is érvényesek lesznek a leírt megfigyelések, amelyek szerint a jobboldali populista pártok sok európai országban nem tudtak profitálni a korona-válságból. Megállapították: a pandémia elhúzódásával az állami válságmenedzseléssel szembeni elégedetlenség növekedhet, és ezt a jobboldali populisták aktívan kihasználhatják a politikai és társadalmi megosztottságok elmélyítésére.
A drezdai egyetemnek a jobboldali populista pártok pandémiával kapcsolatos fellépését elemző tanulmány élénk nemzetközi médiafigyelmet kapott. Az osztrák közszolgálati műsorszóró, az ORF azt emelte ki: a járvány alighanem a nevezett pártok hasznára válik. Választási sikereket ezek a pártok a járvány kezdete óta nem tudtak felmutatni, de az újabb erős hullám politikai tőkét kínál nekik. Hans Vorländer, a kutatás vezetője a tanulmány bemutatására tartott online sajtóértekezleten hangsúlyozta: a válságos idők mindig ajtót nyitnak az elégedetlenségnek és a tiltakozásoknak.
A jobboldali populista pártok Facebook-bejegyzéseit vizsgáló kutatást egyébként tizenkét európai ország - köztük Magyarország - bevonásával végezték. (A kutatásból egyebek mellett az is kiderült, hogy a Covid-probléma nem szerepelt a bejegyzésekben más témáknál gyakrabban.)
Dérer Miklós
Üzenjen nekünk