Az elmúlt évtizedekben nőtt az érettségizettek és a diplomások, míg jelentősen csökkent az alapfokú végzettséggel sem rendelkezők aránya Magyarországon. Bálint Lajos demográfus bemutatta, hogy az iskolázottság olyan tudás megszerzését teszi lehetővé, ami segítségünkre van a betegségek megelőzésében és kezelésében.
Az elmúlt évtizedekben a népesség várható élettartama folyamatosan emelkedett Magyarországon. A legtöbb tanulmány az életkilátások javulását az egészségügyi ellátás színvonalában bekövetkezett változásokkal, korszerűbb terápiás eljárásokkal magyarázza. Mások az életszínvonal javulását, az egészségmagatartási szokások és attitűdök módosulásának a fontosságát emelik ki – írja A javuló iskolázottság hatása az élettartamokra Magyarországon című tanulmányában Bálint Lajos, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének tudományos munkatársa.
A Demográfia című folyóiratban megjelent cikkében kiemeli, hogy az iskolázottság és a halandóság között jól dokumentáltan erős kapcsolat van, ennek ellenére a változások magyarázatakor kevésbé hangsúlyozott az a tény, hogy az elmúlt évtizedekben jelentősen javult a magyar társadalom iskolázottsága. Nőtt az érettségizettek és a diplomások, míg jelentősen csökkent az alapfokú végzettséggel sem rendelkezők aránya.
A szakértő egy, a demográfusok által népszerű algoritmus segítségével (piecewise-replacement) felbontotta az élettartamok változását a népesség összetételében (P-hatás) és a csoportok mortalitásában (M-hatás) bekövetkezett változásra. 1990 és 2011 között a férfiak 25 éves korban várható élettartama 42,13 évről 46,97 évre (4,84 évvel), a nőké 3,94 évvel 50,31 évről 54,25 évre nőtt.
A tanulmány eredményei szerint a javulás legfőképpen a mortalitási szint csökkenésének volt köszönhető, míg a népesség struktúrájában bekövetkezett kedvező változás a nőknél 1,5 évvel, a férfiaknál 1,45 évvel járult hozzá az élettartam 1990 és 2011 között megfigyelt növekedéséhez. Másképp fogalmazva: a vizsgált időszak alatt bekövetkező élettartam-javulásból a populációs hatás 8,5 év fejlődésével volt egyenértékű a nőknél, és 6,5 évnyi éves átlagos javulást tett ki a férfiaknál.
Az élettartam-változás eltérően érintette az egyes csoportokat: az alacsony iskolázottságú, nyolc osztállyal nem rendelkező, vidéki férfiak életkilátásai alig változtak (+0,55 év), míg a hasonló iskolázottságú nőké csökkent (–1,2 év) a korábbi időszakhoz képest. A diplomás nők élettartama 54,3-ről 57,2 évre, a férfiaké 49,3-ről 53,9 évre, mintegy 4,6 évvel nőtt.
Az érettségizetteknél mutatkozott a legnagyobb javulás (6,5–6,6 év), bár ennek a mértéke a nőknél bizonyosan kisebb lehetett az 1990-es ráták feltételezett alulbecslése miatt. A csoporthoz tartozó nők várható élettartama (56,6 év) alig több mint fél évvel maradt el a diplomás társaikétól (57,2 év). A felzárkózásuk egyaránt megfigyelhető volt vidéken és Közép-Magyarországon is.
A tanulmány legfontosabb üzenete, hogy
AZ OKTATÁSPOLITIKA EGYBEN RENDKÍVÜL HATÉKONY EGÉSZSÉGPOLITIKAI ESZKÖZ IS.
Az iskolázottság olyan tudás megszerzését teszi lehetővé, ami segítségünkre van a betegségek megelőzésében és kezelésében – írja Bálint Lajos. Fontos, hogy a döntéshozók és az egészségügyben dolgozó szakemberek megértsék az oktatás jelentőségét, amely nem csak az életkilátások tartós javulását eredményezi, de egyúttal képes a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségeket is mérsékelni.
Forrás: Portfolio
Üzenjen nekünk