Idei első őszi túránk

Idei első őszi túránk

A KMDSZ túrabizottsága szervezésében szeptember 17-19-én  Sopronba és környékére látogattunk.

Kilencen, nagy többségünkben külügyes nyugdíjasok utaztunk el a Tűztorony intercityvel Sopronba, ahová délelőtt háromnegyed tízre meg is érkeztünk. 800 méterre lévő szállásunkra, a már ismert, igen színvonalas Vadászkürt panzióba cipeltük el a táskákat, gurítottuk a bőröndjeinket. Bausz úr, a tulajdonos már várt bennünket. Gyors átöltözés után kisétáltunk az Erzsébet utcai buszmegállóhoz, ahol mintegy negyed óra várakozást követően autóbuszra szálltunk, és a Soprontól 6 kilométerre fekvő Harkára utaztunk. Harka közepes nagyságú község, nagyon rendezett, érződik, hogy mindössze egy kilométerre van Ausztriától. Negyed óra gyaloglás után kiértünk a faluból, és rövidesen a határra értünk. A határátkelő előtt száz méterrel betértünk az erdőbe, s ettől kezdve hosszú kilométereken át közvetlenül a határral párhuzamosan futó „határőrök útján" haladtunk. Egy jó óra múlva egy Muck nevű kis telephez értünk, ahol láttuk, hogy a régi határőr-laktanyát lebontották, s helyette vadaspark épült. Sajnos maga a létesítmény még nem nyitotta meg kapuit a látogatók előtt. Továbbhaladva, továbbra is izzasztó emelkedőket leküzdve, nagy nehezen eljutottunk Brennbergbányára. (A Harka – Brennbergbánya közötti 13,5 kilométeres távot négy óra alatt tettük meg.)

Brennbergbánya kis település, de nem annyira kicsi, hogy ne lenne ott söröző. Ezt kihasználtuk, majd autóbuszra szállva visszautaztunk Sopronba. A gyaloglás ekkor még nem ért véget, mert az autóbusz megállója és a panzió között két kilométer a távolság.

Tisztálkodás, kis pihenés után következett a nagyszerű, háromfogásos vacsora, majd némi beszélgetés, aztán elég fáradtan nyugovóra tértünk.

Másnap, szombaton, a kiadós reggeli után ismét átöltöztünk túrához, megint két kilométer gyaloglás, aztán a brennbergbányai buszra szálltunk. Ezúttal azonban nem mentünk el a végállomásig, hanem a Görbehalom nevű apró településnél szálltunk le. A buszmegállótól nem messze bányászati múzeum van, ott fényképeztünk. Mintegy negyed óra sétával jutottunk el a Görbehalom felső végénél fekvő horgásztóhoz, ahol jobbra fordultunk, s kisvártatva elértük a piros turistajelzést. Azon tovább haladva több ízben is teljesítmény-túrázókkal, tájfutókkal találkoztunk. (Mivel csapatunk kizárólag 60 év felettiekből állt, nem vágytunk arra, hogy versenyre keljünk velük.)

Szép erdei séta után Ágfalvára érkeztünk, amely német lakta település. Több utcája keskeny, hegyi település jellegű. A faluból kiérve felkapaszkodtunk az ún Ház-hegyi kilátóra. A terület magántulajdonban van, a tetején kilátó. Több felvétel készült, s itt hosszabban időztünk, ugyanis asztal és padok is állnak a fáradt turisták rendelkezésére. Elemózsiánkat elfogyasztva tovább haladtunk, s egy jó félóra séta után leértünk az országútra. A busz éppen jött, s mivel a következő csak egy óra múlva volt esedékes, megkértük a vezetőt, várja be néhány lemaradt társunkat. A busz valamennyi utasának megköszöntük az egyperces plusz várakozásért a türelmüket.

Visszajutva Sopronba, vállalkozóbb kedvű társaink még elmentek a városba sétálni, néhányan viszont – némi sörözés közbeiktatásával – visszamentünk a panzióba és lepihentünk.

Vacsorát és éjszakai pihenést követően kissé borongós vasárnap reggel fogadott bennünket. És bőséges, ízletes reggeli. Holminkat összeszedve, táskáinkat, bőröndjeinket megőrzésre a panzióban hagytuk, majd felkerekedve elindultunk a város nevezetességeinek megtekintésére. Már nem először jártunk Sopronban, így csak néhány, eddig nem látott helyre mentünk el. Ezek voltak: a Kecske-templom (a múltkor tatarozás miatt zárva volt), a Szent György templom (késő középkori templom, a belseje barokk stílusú), az Orsolya-rendi apácák temploma, és az Ó-Zsinagóga. Utóbbi kisméretű épület, 1300-ban épült. A nők imahelye a szokásoknak megfelelően teljesen el van különítve a férfiakétól.

Visszaballagva a panzióhoz, ott még megebédelt a társaság, majd a délutáni Tűztorony expresszvonattal visszautaztunk Budapestre.

A kirándulás előkészítéséért és rugalmas lebonyolításáért köszönet illeti Arday Lajost, tiszteletbeli elnökünket.

A beszámolót és a felvételeket készítette Kató Ferenc, a Természetjáró Bizottság vezetője.

Haladunk a határ mentén

Csapatunk az ágfalvai kilátónál (ismeretlen fotós)

Ágfalvai utca

Az Ó-Zsinagóga belső tere

 

2 Kommentek

  1. Dékány Andrea
    október 10, 2021 at 19:20
    Reply

    Kedves Feri,

    Élvezettel és némi szomorúsággal olvastam a remek beszámolót, merthogy nem tarthattam Veletek. Hévízen, egy 3 hetes kúrán voltam éppen, remélem, meglesz az eredménye. Jó kis társaság gyűlt össze megint; Lajos, Csicskó Mari, Simó Mari és még egy hölgy, és lehet, hogy Hargita Árpit láttam a fotón? Mindenesetre gyönyörű helyeken jártatok és kitűnő tudósítás is kerekedett az élkményből. Köszönet érte!
    Dékány Andrea

    • Kató Ferenc
      november 15, 2021 at 16:35
      Reply

      Kedves Andrea!
      Köszönöm az elismerő szavakat. Igen, Hargita Árpád ny. nagykövet tartott velünk, ő is, és a másik hölgy, Bárdos Erika is kellemes társaságnak bizonyult.
      Most, hogy megvolt az idei utolsó túránk is, újult erővel folytatjuk majd tavasszal.
      Kató Ferenc

Hozzászólás a(z) Dékány Andrea bejegyzéshez - Cancel reply

Close