Közös gondolkodás indult a lakhatási helyzet javítására

Két-három millió embert érinthet itthon a lakhatási nehézség – vélekedett a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma titkára.

A társadalom egyre szélesebb rétegeit érinti közelről a lakhatási válság. Lassan már az állami szférában dolgozók sem tudnak egy albérletet vagy egy lakáshitelt megfizetni – mondta Dvorácskó Balázs, a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF) szervezési titkára a szervezet pénteki internetes kerekasztalbeszélgetése kapcsán, ahol bemutatták a témában készült legújabb tanulmányt.

A szakember elmondása szerint 2-3 millió érintettje lehet a problémának, a SZEF-nek pedig, mint szakszervezetnek, erre „rezonálnia” kell, hiszen ők is rendszeres megkereséseket kapnak a kollégáktól, hogy lakhatási problémáik vannak. A belső kutatásaik is arra jutottak, hogy például a pályaelhagyás a közszférában – például pedagógusok, szociális munkások –, illetve a pálya vonzereje nagyban összefügg azzal, hogy nem képesek a lakhatási költségeket kitermelni az állami fizetésekből.

Mindez pedig nagyban érinti a fiatalabb korosztályt,

akik egyre kisebb számban vannak jelen a közszférában. Hiszen, ha lakhatásukat biztosítani akarják, és családot szeretnének alapítani, ahhoz igenis, nagyobb bevételre van szükségük – tette hozzá a titkár.

Ennek hatására vágott bele a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma egy projektbe, amely során segítségül hívta a Periféria Központot, hogy kiderítsék egyrészt, mi a helyzet idehaza, milyen lehetőségek vannak, másrészt, hogy a nagyvilágban, Európa-szerte a szakszervezetek miként tudtak az elmúlt évtizedben ezzel a témával foglalkozni. Hogy

mik a jó példák, amiket implementálni lehet Magyarországon.

Dvorácskó Balázs arra is kitért, hogy a szakszervezetek és az önkormányzatok milyen szerepet vállalhatnak a lakhatási gondok megoldásában: „Léteznek programok, az önkormányzatoknak pedig szintén vannak erőforrásaik, mint ahogyan nekünk is, így érdemes erről közös konzultációkat kezdeményezni. Hiszen több ezer lakás, ház áll üresen, amit egy közös gondolkodás után elképzelhető, hogy haszonsítani lehetne, és így

kedvezményesen, nem piaci alapon juthatnának hozzájuk a rászoruló dolgozó családok, emberek

– magyarázta a szakember –, mintegy megoldva egyszerre a közszféra munkaerőhiányát is az oktatásban, a szociális ágazatban vagy az egészségügyben, és az elöregedő–kihaló települések esetében is egy vonzerő lehetne.”

Erőteljesebb fellépést várnak Brüsszelben

A múlt heti plenáris ülésén egyébként az Európai Parlament a hajléktalanság felszámolásával kapcsolatos állásfoglalást szavazott meg, és ebben leszögezték, hogy a lakhatáshoz való jog alapvető emberi jog és az európai uniós tagállamoknak meg kell szüntetniük a hajléktalanság büntethetőségét. Az EP-képviselők erőteljesebb fellépést várnak az EU végrehajtó testületétől, az Európai Bizottságtól annak érdekében, hogy Európában 2030-ra megszűnjön a hajléktalanság. Az EP ennek érdekében a tagállami támogatások emelését, a hajléktalanság megelőzésének fokozását, az egészségügyhöz és az oktatáshoz való egyenlő hozzáférést, a munkaerőpiaci integráció támogatását, a hajléktalanság büntethetőségének mielőbbi eltörlését, valamint hosszú távú lakhatási stratégiák végrehajtását tartja elengedhetetlennek.

Az elmúlt tíz évben 70 százalékkal nőtt Európában a fedél nélküliek száma, és a koronavírus-járvány okozta gazdasági válság miatt a hajléktalanok aránya vélhetőleg tovább fog nőni.

Forrás: Infostart