Magyarországon tátong a legnagyobb szakadék iskolázottak és iskolázatlanok között

„Egyre kevesebb igény lesz arra, hogy a rutinszerű kognitív és manuális feladatokat emberek végezzék el, viszont egyre nagyobb szükség lesz a kreatív, jól kommunikáló és fejlett szociális készségekkel rendelkező munkaerőre” – áll a Hazai jelentés A PIAAC eredményeiből című jelentésben, amit Lannert Judit és Holb Éva, a T-Tudok Tudásmenedzsment és Oktatáskutató Központ kutatói készítettek és amiben azt elemezték, hogy miként képes boldogulni a magyar felnőtt lakosság a 21. századi munkaerőpiacon, vajon milyenek a szövegértési, a számolási és a számítógépes környezetben mutatott problémamegoldó készségei.

A PIAAC (Programme for the International Assessment of Adult Competencies – Nemzetközi Felnőtt Képesség- és Kompetenciamérési Program), aminek 2018-as adatfelvételére épül a hazai jelentés, egy olyan átfogó nemzetközi kutatás, amely a részt vevő országok felnőtt lakosságának a mindennapi életben és a munkavégzés során használt alapkompetenciáit méri. A PIAAC a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) kezdeményezésére jött létre, és 2008-ban végezték az első mérést. Magyarország 2016-ban, a felmérés harmadik hullámához csatlakozott; az eredményeket tavaly tették közzé.

„Az automatizáció, a robotizáció vagy a mesterséges intelligencia alapjaiban változtatja meg az eddigi megszokott életünket, ezért a humán erőforrás fejlesztése terén egészen új utakra van szükség” – írja a jelentés. A PIAAC kompetenciamérése a felnőtt lakosságnak azokat a jellemzőit méri fel, amelyek a 21. századi munkaerőpiacon való boldogulást segítik: a szövegértési, a számolási és a technológiagazdag (számítógépes) környezetben mutatott problémamegoldó készséget.

Érdekesség, hogy a jelentés szerint a középkorú nőknek köszönhető, hogy a magyar nők átlagosan 15 ponttal magasabb eredményt értek el az OECD-átlagnál a számolási készség területén. Bár a fiatalabb nők teljesítménye általában jobb az idősebbeknél, az OECD-országok átlagához képest nálunk az idősebb korosztály teljesít jobban. Hogy ennek pontosan mi az oka, azt a jelentés készítői sem tudták megfejteni, de miután leginkább a volt szocialista országokban születtek hasonló eredmények, a jelentés szerint feltételezhető, hogy a hetvenes-nyolcvanas években ezekben az országokban a nők egyenlőbb eséllyel vettek részt az oktatásban, sőt ahogy egy korábbi cikkünkben kifejtettük, ez a régió volt az egyetlen, ahol már a 70-es években is több nő járt a felsőoktatásban, mint férfi.

A magyar adatok abban is eltérnek az OECD-átlagtól, hogy nálunk a felnőttek társadalmi helyzete erősebben befolyásolja a készségek szintjét, mint más országokban, és jól mutatja az oktatási rendszer évtizedes eredménytelenségét, hogy Magyarországon szokatlanul nem javultak a készségek az életkor csökkenésével, holott a többi országban minél fiatalabb valaki, annál jobban teljesített a készségeket felmérő teszten.

Ami pedig az általános eredményeket illeti – az átlag feletti számolási készségen túl –, a magyar felnőtt lakosság a szövegértés területén valamivel az OECD-átlag alatt, míg a problémamegoldás terén az OECD-átlag körül helyezkedik el. Ezzel egyébként nem vagyunk egyedül, a környező országok közül a szlovák és cseh felnőttek is hasonló eredményt értek el, viszont a volt szocialista országok közül Lengyelország és Szlovénia is gyengébben teljesített – olvasható a jelentésben.

Mennyi szélerőműre lenne szükség ahhoz, hogy ki lehessen váltani egy atomreaktort?

Na de nézzük, milyen feladatok elé állították a felnőtteket, és miként mérték, hogy ki hol tart. A szövegértés területén például egy óvodai szabálylistát kellett elolvasniuk a tesztben részt vevőknek, és abban kellett megtalálni azt az információt, hogy meddig kell beérni az óvodába. Egy bonyolultabb számolási készségeket mérő feladatnál a szövegben szereplő adatokból kellett kiszámolni, hogy mennyi szélerőműre lenne szükség ahhoz, hogy ki lehessen váltani egy atomreaktort. A problémamegoldó készségek felmérésénél pedig munkát kellett keresni öt megadott weboldalon, miközben különböző műveleteket kértek a tesztben részt vevőktől.

Az összesen kevesebb mint egyórás teszt a szövegértés és a számolás területén 6, a problémamegoldás területén pedig egy 4 szintű skálán mérte a felnőttek készségeit, és területenként 500-500 pontot lehetett összesen elérni.

• Az 1-es szint alatti eredményt elérők arra voltak képesek, hogy egy ismerős témájú szövegből egyetlen konkrét információt megkeressenek, hogy alapvető számtani műveleteket végezzenek el, illetve hogy egy általános webfelületen egy funkciót használjanak.
• Akik már az 1-es szintet is elérték, azok egy rövid szövegben már szinonima alapján is megtalálták az információt, de ugyanúgy csak alapvető számtani műveletkere voltak képesek (egy kis bonyolítással), míg az interneten még csak az email funkcióival tudnak elboldogulni.
• A még mindig alacsony fokú készségeket mutató 2-es szinten a szövegértésnél már szükség van a szövegben lévő információból kiszűrhető egyszerű következtetésre, számolásnál már törtekkel és százalékokkal is tudni kell számolni, a számítógépen pedig képesnek kell lenni egy online űrlap kitöltésére.
• A 3-as szinten a szövegek már hosszúak, több információt kell bennük azonosítani, és azokból következtetéseket kell tudni levonni. A számolásnál a megkérdezett megért egy grafikont vagy egy táblázatot, míg a problémamegoldás területén navigálni kell tudni a weboldalak és alkalmazások között.
• A 4-es szinten többféle szövegből származó információkat kell értelmezni, és azokból a háttérismeretek alkalmazásával összetett következtetéseket levonni, a számolásnál pedig összetettebb érvelést igénylő adatokkal és statisztikákkal is meg kell tudni birkózni.
• Az 5-ös szintet megugróknak nehéz szövegben kell hasonló és ellentétes gondolatok vagy nézőpontok szintézisét megalkotniuk úgy, hogy közben logikai és fogalmi modelleket kell alkalmazni, míg a számolásnál matematikai érveket vagy modelleket kell tudni kidolgozni.

Mindezek alapján a problémamegoldásban második vagy harmadik szinten teljesítő magyar felnőttek aránya az OECD-átlag körül alakult. Magyarországon a népesség kicsivel több mint ötöde 1-es szintű vagy az alatti eredményt ért el szövegértésből vagy számolásból, míg 10 százalék feletti azoknak az aránya, akik mindkét területen ilyen alacsony képességekkel rendelkeznek. Ezek az arányok azonban nem mondhatók kiugrónak, mert az OECD-átlag ennél magasabb. A szövegértési készség tekintetében Magyarország összességében leginkább Franciaországhoz hasonlóan teljesített, a számolási készségekben pedig Németország, Észtország, Új-Zéland és Oroszország eredményeihez állunk a legközelebb. A számítógépes környezetben való problémamegoldás terén a magyar felnőttek képességei leginkább az észt és dél-koreai felnőttekéhez hasonlatosak.

Magyarországon kilő a felsőfokú végzettségűek teljesítménye, miközben nálunk tátong a legnagyobb szakadék iskolázottak és iskolázatlanok között

Magyarországon OECD-viszonylatban is nagyok a különbségek a különböző végzettségű emberek között. A PIAAC-eredmények azt mutatják, hogy az OECD-átlaghoz képest nálunk jóval nagyobbak a különbségek az iskolázottabbak és a kevésbé iskolázottak között, ami különösen igaz a 20–24 éves, egyetemre járó és egyetemre nem járó fiatalokra. A különbség itt 45 pont, szemben a 35 pontos OECD-átlaggal, de ez a különbség csak fokozódik a 16–24 évesek közötti korai iskolaelhagyók és a még iskolába járók között, akiknél 58 pont a hazai különbség az OECD-átlag 41 pontjához képest.

A szövegértésnél a felsőfokú végzettségű 25–65 évesek az OECD-országokban átlagosan 61 pontszámmal teljesítettek jobban, mint a legfeljebb alapfokú végzettséggel rendelkezők, míg Magyarországon ez a különbség már 77 pont. Szomorú látlelet a szakképzés alacsony minőségéről, hogy a szakmunkás és az általános iskolai végzettségűek teljesítménye között alig van különbség. A szövegértési és számolási készségek terén elért eredmények is azt mutatják, hogy az érettségi nélküli szakmunkásképzést végzettek készségei jóval közelebb állnak a legfeljebb általános iskolát végzettek eredményeihez, mint az érettségivel rendelkezők készségeihez. A középfokúnál alacsonyabb végzettségűek között a szövegértésből 1-es szinten vagy az alatt teljesítők aránya Magyarországon volt a legnagyobb, 50 százalék körüli. Ugyanebben a végzettségi csoportban a legfeljebb a 2-es szintet elérők aránya is hazánkban volt a legnagyobb, a 90 százalékot is meghaladta.

Bár a nemek között nincs különbség, nagyon nem mindegy, hogy mennyire iskolázottak a szüleid

Magyarország azon ritka országok közé tartozik, ahol a nemek között nincs különbség a számolási készség terén, viszont hasonlóan a hazai PISA-eredményekhez, annál inkább erős az iskolázottság és a családi háttér hatása. Minél iskolázottabbak valakinek a szülei, annál jobban teljesített ő maga is a felmérésen. Míg az OECD-országok körében egy diplomás szülő 41 ponttal emelte meg a várható teljesítményt a szövegértés területen, addig Magyarországon ez 57 pont. Ugyanez a számolási készség területén az OECD-országokban átlagosan 44 pont, míg Magyarországon már 61 pont előnyt jelentett a nem diplomás szülők gyerekeihez képest. Magyarországon magasabbak a szülők végzettsége szerinti különbségek a számítógép-használat (29,1 százalékpont, míg az OECD-átlag 23,2 százalékpont) és a problémamegoldási készség terén is, mint az OECD-országokban: utóbbi területen Magyarországon az alacsony végzettségű szülőkkel rendelkezők közel harmada (31,8%) nem rendelkezik számítógépes tapasztalattal (az OECD átlag 28%), míg a magasabb végzettségű szülőkkel rendelkezőknél ez az arány csak 2,7% (az OECD-átlag 4,8%).

Megéri tanulni, mert a magasabb szintű készségek komolyan megtérülnek a munkaerőpiacon

Az az eredmény is különös, hogy nálunk a felsőfokú végzettségűek teljesítménye magasabb az OECD-országok hasonló végzettségű felnőttekéhez képest: 4 pont az előnyük a szövegértés területén, és 18 pont a számolási készség terén, és miközben a magyar diplomások harmada eléri a legmagasabb szintet (4. vagy 5.) szövegértésből, amivel megközelítjük a legmagasabb arányt képviselő svédeket (36 százalék), az OECD-országok diplomásainak csupán egynegyede teljesít ilyen jól.

Úgy tűnik, Magyarországon kifizetődő a továbbtanulás, mert a magasabb szintű készségeknek, különösen a jó problémamegoldó készségnek nagy a megtérülése – áll a jelentésben. A kereseteket tekintve a munkaerőpiacon az egy szórásegységnyivel magasabb eredmény átlagosan 9,9 százalékkal magasabb órabérrel jár együtt, a magasabb iskolai végzettséggel pedig 26,1 százalékkal nagyobb keresetre lehet számítani. „A jó problémamegoldási készséget pedig a jó szövegértési és számolási készség alapozza meg. A gyenge szövegértés ugyanis megakadályozza, hogy valaki valóban elsajátítsa az alapvető számítógépes ismereteket, és ha el is sajátítja, az információk kezelésében és megértésében is komoly nehézségei adódnak” – írja a jelentés.

A nyelvtudás is jelentős kereseti előnnyel jár, de a magyar fiatalok és felnőttek idegennyelv-tudásának szintje nemzetközi összehasonlításban is alacsony. Az Európai Unió országaiban a lakosság egyötöde nem beszél egy idegen nyelven sem, nálunk ez közelíti az egyharmadot. Pedig megéri nyelveket tanulni, mert már egy idegen nyelv ismerete is 22,9 százalékkal magasabb keresettel korrelál, két idegen nyelv pedig 32,3 százalékkal emeli a potenciális kereset mértékét. Ráadásul azok, akik jobban teljesítettek a felmérésen, nemcsak jobban fizetett munkákhoz jutnak, de politikailag is aktívabbak, és jobbnak értékelik a saját egészségi állapotukat is – világít rá a jelentés az összefüggésekre. Sőt, a jobb szövegértési és számolási készség a foglalkoztatási esélyeket is növeli: 9 százalékkal nagyobb eséllyel van munkája egy férfinak, ha 10 ponttal magasabb szövegértési eredményt produkált, mint a hozzá hasonló, de alacsonyabb szintű készséggel rendelkező társának, viszont a nők esetében ugyanez a teljesítménykülönbség már csak 5 százalékkal emeli meg a foglalkoztatottság valószínűségét.

A jelentés azt is megállapítja, hogy bár Magyarországon érdekes módon az OECD-átlag felett vagyunk a számolási készség mindennapi használatában, mégis az átlag alatt használjuk ezeket a készségeket a munkahelyünkön. A kreatív problémamegoldási készségek használata terén Magyarország az OECD-átlagtól kissé elmarad, és a magyarok a szociális készségeiket is kevésbé intenzíven használják a munkahelyükön.

A közepes jövedelem csapdája

„Ha ki szeretnénk törni a közepes jövedelem és teljesítmény csapdájából, és dinamizálni szeretnénk Magyarországot, akkor nagyon fontos, hogy megelőzzük a fiatalok leszakadását és a nem megfelelő készségek miatti munkaerő-piaci lemorzsolódásukat, egyfajta preventív szemlélet segítségével. A hátrányos helyzetűek leszakadását egyrészt megfelelő pedagógiai módszerekkel, másrészt a rendszer szelektivitását csökkentő intézkedésekkel lehet megakadályozni” – áll a jelentés szakpolitikai ajánlásai között.

De mit is jelent a közepes jövedelem csapdája? A rendszerváltás után a kelet-közép-európai régióban a tőkehiány és a technológiai szükségletek miatt a külföldi működőtőke-befektetésekre alapozó modernizáció és az exportorientált növekedés lett a gazdasági felzárkózás modellje, ami a 2010-es évekre kifulladni látszott, mert a 2008-as válság után a külföldi működőtőke-áramlás globális szinten is jelentősen visszaesett. A közepes jövedelem csapdája (middle income trap) a külföldi technológiára és az olcsó munkaerőre alapozó növekedés korlátairól szól, amikor a bérek már nem olyan alacsonyak ezekben az országokban, hogy ez versenyelőnyt jelentsen számukra, míg innovációs teljesítményük még nem elég erős ahhoz, hogy a fejlett országokkal versenyezni tudjanak.

A közepes jövedelem csapdájának két megjelenési formája van: az olcsó munkaerőre épülő, exportorientált növekedés erőltetése azután is, hogy a bérelőny elveszett, illetve az elsietett ugrás a tudásgazdaság felé – gyenge egyetemek, csekély emberi tőke és jogállamisági problémák mellett – a költségvetési források elpazarlásával. A jelentés szerzői Magyarországot is ez jellemzi: az innovatív kis- és középvállalkozások aránya elmarad az EU átlagától, míg a sikeres országokban jellemzően jobbak az intézmények és képzettebb a lakosság. A szerzők szerint így a növekedés kulcsa az lenne, „ha egy ország »előreszalad«, vagyis akár gazdasági erején felül áldoz az oktatásra, a gazdasági növekedés pedig jó eséllyel hamarosan fel fog zárkózni hozzá”.

Forrás: qubit.hu