Bakonybél környékén túráztunk

Kicsit korainak bizonyult a reggel fél hétre hirdetett gyülekező, mert csak egy maroknyi kis csapat gyűlt össze a Bakonyba vivő autóbusznál, a Népliget autóbusz-pályaudvaron október 25-én. Pedig kitűnő időt fogtunk ki, a nap gyönyörűen sütött, kicsit hűvös volt ugyan, és a természet, így október második felében, valóban ragyogó színeket tárt elénk.
Az Odvaskő-barlang megállónál szálltunk le a buszról, bő három órás utazást követően. Onnan szép, szinte vízszintes sima szekérút vezetett egy lépcsősor aljába .258 (!) erdei falépcsőt megmászva (nem én számoltam ki, forrás: turistautak.hu) kissé lihegve felértünk az út felett mintegy száz méterre található barlanghoz.

Csak pár méterre mentünk be, mert óvni szerettük volna az ott meghúzódó élővilágot. Óvatosan visszaereszkedve a rengeteg lépcsőn, szinte vízszintesen futó, kissé emelkedő, majd lejtős széles szekérúton haladtunk vagy másfél órát, közben csodáltuk az erdő színpompáját.

Aztán elértük az erdei aszfaltutat, azon mintegy másfél kilométert sétálva Bakonybélbe jutottunk. Ott még várni kellett a buszra, így kávéztunk, illetve megnéztük a bakonybéli apátságot.

Onnan zirci, majd veszprémi átszállással mintegy délután öt órára jutottunk vissza Budapestre.

A túrát tervezte, vezette, a beszámolót és fényképeket készítette: Kató Ferenc