Dérer Miklós: Amerikai helyzetkép a választás évének elején

Grafikonok, statisztikák, folyamatábrák

Svájc az idei davosi világgazdasági csúcstalálkozó házigazdájaként – ahogy a GZERO cégnek OECG országokra kiterjedő, és ebből az alkalomból készített felmérése igazolja - példát mutat a többieknek a kormányuk iránti bizalom tekintetében. Az idei összejövetel központi témája ugyanis a „bizalom újjáépítése” (Rebuilding Trust) volt. A politikai stabilitás, valamint a kormányok válaszkészsége és nyitottsága ugyanis hozzájárul a kormányzásba vetett bizalom erősítéséhez. Így talán nem meglepő, hogy az ebben a vonatkozásban kiemelkedően teljesítő Svájc, a világ egyik legstabilabb országa végzett a felmérés élén.

Ugyanez nem mondható el sok más, Davosban képviselt ország kormányzatáról. Mert melyek is a kormányzásba vetett bizalom kockázati tényezői? Gazdasági egyenlőtlenség, korrupció, politikai instabilitás, őszinteség és igazmondás. (az Edelman Trust Barometer 2021-es felmérése szerint globálisan és átlagosan az emberek 57 százaléka úgy gondolja, hogy vezetőik félre akarják vezetni őket. 2023-ban pedig a Pew közvéleménykutató találta azt, hogy az amerikaiak mindössze 15 százaléka bízott kormányában, hogy helyesen cselekszik – ez 7 százalékkal kevesebb, mint 2022-ben.

De az idei januári GZERO felmérés mellbevágó 31.02 százaléka sem sok jót jelent a novemberi választásokat megelőzően a regnáló amerikai adminisztráció esélyei szempontkából. Egyelőre legalábbis.

Ahogy Biden elnök elfogadási indexe is az utóbbi hat évtized legalacsonyabb értékét mutatja GALLUP szintén januári felmérésében:

Tegyünk azért ehhez is hozzá egy korlátozó megjegyzést. Ugyan a jelenlegi értékek – amelyek felmérések tucatjaiban az elnök munkájának értékelését, a gazdasági bizalom indexét és az elnök pártjának aktuális népszerűségét mutatják – nem igazán meggyőzőek, a fenti összevetés mutatja, hogy ezek a számok a választásig terjedő időben, januártól novemberig lényegesen változhatnak, igaz, nem csupán fel-, hanem lefelé is.

Az ország állapotával való elégedettség szintje is döbbenetesen alacsony a választási év kezdetén (ez egyúttal az elnök munkájának értékelését is mutatja), azonban ezek esetében is érdemes felfigyelni a hasonlóan alacsony értékekre Obama, Clinton és az ifjabb Bush esetében, akik szintén második elnöki periódusuknak vágtak elébe, hogy aztán fényes győzelmet arassanak tíz hónap elteltével.

Azt se felejtsük ki a megközelítésekből, hogy így, a választási döntések közeledtével rendszerint és különösen felerősödik az Egyesült Államokban egyébként is egyre erősebb pártmegosztottság, ami legújabban például a hagyományos külpolitikai konszenzusok – (bipartisanship) fontos elemeit is kikezdte. Arra a kérdésre, hogy most, vagy három évvel ezelőtt, a hivatalban lévő elnököt megelőző időben érezték magukat jobban, az egyes pátszimpátiák alapján az amerikai polgárok nagyon eltérően nyilatkoztak a mindenkori választási év januárjában:

A kérdést egyébként először Ronald Reagan választási stábja dobta be legyőzendő Jimmy Cartert még 1980-ban („Are you better off today than you were four years ago?”), és azóta is a hivatalban lévő elnök teljesítményének vizsgálatában ez az egyik legfontosabb sztenderd kérdés. Ha azonban túltekintünk a pártmegoszlás szélsőségein, az összevetés átlagában Biden esetében a válaszolók 48 százaléka nyilatkozott úgy, hogy jobb helyzetben van, és 47 százaléka mondta, hogy rosszabban. Ami ugye azért árnyalja Bidennek az elemzők jó része szerint is eléggé labilisnek tartott esélyeit.

Érdemes megvizsgálni azt is, hogy melyek azok az okok és indokok, amelyek meghatározzák egy elnök elfogadottságát vagy elutasítottságát.

Látható, hogy Biden idei elutasítottságát a különböző politikai kérdésekben és az általános teljesítményében mutatott eredményesség megítélése befolyásolta leginkább, míg Trump esetében már elnöksége elején a személyes stílusa és a jelleme (karaktere) játszott szerepet a negatív megítélésben. Vagyis eléggé különböző szempontok.

Ami a megítélést befolyásoló különböző politikák eredményességét illeti, a gazdaság állapota és az inflációs adatok hagyományosan nagyon meghatározóak. A 2022-es novemberi félidős kongresszusi választások előtt ezek voltak az előtérben, ezekkel kapcsolatban kellett a választóknak dönteniük, hogy kinek, kiknek adják szavazataikat. A kongresszusi demokraták akkor jól kezelték a kérdést. Az ún. Inflációcsökkentési Törvény (Inflation Reduction Act) majdhogy nem a Trump-i MAGA vonalon haladva, nem törődve az európai ellenérzésekkel, iparvédelmi törekvéseket öntött törvényi formába. A közvélemény jól fogadta, bár szkeptikus volt abban a vonatkozásban, hogy vajon csökkentheti-e az inflációt. Mindenesetre a választási eredmények tükrözték az elégedettséget.

Az idén a javuló gazdasági adatoktól is befolyásolva már nem a gazdaság a választók elsődleges gondja, hanem a bevándorlás. És egyre növekvő mértékben. Hónapról hónapra több amerikai nevezi meg a migrációt, mint azt a legfontosabb problémát, amivel országának szembe kellene néznie. (A decemberi 20 százalék januárra 28-ra szökött fel.) Ezzel megelőzte és második helyre szorította a 20 százalékos kormányzatot, mint a 2023-as év során tizenegy hónapig a legégetőbbnek nevezett problémát. (Mindenesetre, már egy ideje ez a két kérdés, a bevándorlás és a kormányzat van az első két helyen.) A gazdaság a maga 12, az infláció pedig a 11 százalékával csak ezek után jönnek a legújabb GALLUP-felmérésben.

Azt mindenképpen ki kell emelni, hogy a migráció az egyetlen olyan kérdés, amely a problémák sorrendjében jelentős megítélési változáson esett át az elmúlt időben.

Egyébként a legutóbbi felmérést akkor végezte a GALLUP, amikor hosszú kötélhúzás után végre szenátorok kétpárti csoportja megegezett egy mindkét fél által támogatandó bevándorlási reformcsomagban. Ez a szenátusi törvényjavaslat azonban a képviselőházban súlyos akadályokba ütközik mivel a republikánusok dominálta alsóház trumpista többsége mindent ellenez, amiben a jelenlegi demokrata adminisztráció is részes lehet. Még abban az esetben is is, ha az átvesz lényeges elemeket a republikánus elképzelésekből, és kompromisszumos megoldás születik.

A kétpárti megállapodásnál egyébként szigorúbb republikánus képviselőházi törvényjavaslatot (az alsóházban republikánus, a felsőházban demokrata többség van) a szenátus nem vette napirendjére, és elfogadása esetére Biden elnök vétót helyezett kilátásba, amit csak kétharmados többséggel lhetne annulálni. Az viszont már időtlen idők óta csak kétpárti megegyezéssel érhető el.

Kiegészítés.

A jelenlegi elnökválasztási esélyek különböző párosítások esetén. Látnivaló, hogy pillanatnyilag Trump minden összevetésben nyerésre áll, és Biden-nek Nikki Haley-vel szemben sem lenne most esélye. Sőt, amennyiben Ifjabb Robert Kennedy függetlenként indulna, bár mindkét esélyestől vonna el szavazatokat, Trump győzelmét nem veszélyeztetné. Jelenlegi helyzet, ismétlem.

Dérer Miklós