kmdsz@mfa.gov.hu
+36 1 458-1274
Budapest, 1062 Bajza utca 44.
Cikkek és elemzések a nemzetközi sajtóból
meduza
Az orosz hatóságok már több mint két éve toborozzák az ukrajnai frontra a börtönökben lévő elítélteket, egyebek mellett csalással és fenyegetésekkel. A rigai emigrációban két nyelven megjelenő Meduza erről közölt már-már kisebb könyv kiterjedésű cikket, mindenekelőtt gyakorló ügyvédek beszámolóira támaszkodva.
A cikk viszonylag rövidebb, angol nyelvű összefoglalója rámutatott: az elítéltek – kezdetben csak Oroszországban, később Ukrajnában is alkalmazott – a háború meghatározó vonásává vált.
Oroszországban egyre nagyobb lendülettel folyik a bűnügyekben elítéltek toborzása, és ezt elősegítik olyan törvénymódosítások, amelyek lehetővé teszik, hogy az illetők a bűnvádi eljárás szinte minden szakában leszerződhessenek, a nyomozás kezdetétől egészen a folyamatban lévő tárgyalásokig. A Meduza országszerte ügyvédeket kérdezett meg arról, hogy hogyan bírják rá a szerződések aláírására a börtönben lévőket, és hogy ők miért választják ez a lehetőséget.
A börtönökből és előzetes letartóztatási központokból a frontra indulók pontos száma nem ismert, de a megkérdezettek szerint a toborzás tempója gyorsulóban van.
Az egyik ügyvéd elmondta: a szerződéslehetőségét válogatás nélkül ajánlják fel akár olyanoknak is, akik ellen a vádpont terrorizmus, hazaárulás, vagy akár gyermekek ellen elkövetett szexuális erőszak, noha ezeket a sportokat korábban kizárták a börtönökben folytatott toborzásból.
Az illető hozzátette: „terrorizmussal sokszor azokat vádolják, akik a háború ellen lépnek fel.”
https://meduza.io/en/feature/2024/11/25/from-trial-to-the-trenches
Die Welt
Putyin eltúlozza a fenyegetést, ám ez csak azt mutatja, valójában mennyire gyenge. Már elkopott lemez, hogy folyton kilátásba helyezi az atombomba indítását, számtalanszor kiderült, hogy ez csupán blöff. Ezért most keményebb elriasztással próbálkozik, láthatóan nem vette figyelembe a nyomatékos washingtoni figyelmeztetést.
Így értékelte a helyzetet Clemens Wergin, lap fő külpolitikai szakértője, illetve Pavel Loksin, a moszkvai tudósító. Szerintük a Kreml ura ismét elszámította magát, habár a szóban forgó rakétát nukleáris robbanófejek célba juttatására fejlesztették ki. Hogy az elnöknek ehhez az eszközhöz kellett folyamodnia, az azt jelzi, már ő sem bízik a nukleáris kardcsörtetés elrettentő erejében.
Nico Lange Kelet-Európa-szakértő azt mondja, a Prigozsin-féle puccs óta ez az első kemény csapás, amely a politikust érte, ezért nem szabadna abbahagyni. Ráadásul Washington világossá tette, hogy nem hagyja magát eltéríteni az eddigi Ukrajna-politikától, vagyis Moszkva képtelen befolyásolni a másik oldalt. Mit sem érnek az általa megvont vörös vonalak. Kénytelen lesz tudomásul venni, ha újabb ATAMCS-rakéták csapódnak be országa területén, vagyis helyes volt zöld jelzést adni e hordozóeszközök kiterjesztett alkalmazásának.
Ugyanakkor az is kiderült immár, hogy a politikus nem tekinti orosz területnek a Krímet és a többi elfoglalt ukrán országrészt, mert simán eltűrte, hogy azokat ilyen rakétákkal lőjék és csak akkor szánta rá kemény válaszra, amikor az anyaországot érték súlyos csapások. Pedig az alkotmány értelmében az érintett körzetek Oroszország szerves részét képezik.
(A cikk csak előfizetőknek olvasható.)
Frankfurter Allgemeine Zeitung
Putyin azért mer szavakban atomrakétákkal dobálózni, mert a Nyugat évtizedeken át próbálta megbékíteni, ám vele csakis az erő segítségével lehet békét kötni – állapította meg a konzervatív újság berlini tudósítója.
Hiba lenne, ha bárki figyelmen kívül hagyná a Moszkvából érkező jeleket, habár a Kreml már annyiszor fenyegetett nukleáris háborúval, hogy minden alkalommal csak könnyebb lesz blöffként leleplezni. Ezzel együtt még sem lehet csak úgy túllépni rajta, mivel az Ukrajna elleni támadás Európa elleni támadást is jelent.
Ám amikor megálljt kell parancsolni a nukleáris latorállamnak, akkor szükség van az atomelrettentésre, az meg természeténél fogva mindig kockázatos. Ugyanakkor a szabad társadalmak nem tehetnek le erről az eszközről, mert másként nem tudnak védekezni egy nukleáris-terrorista agresszorral szemben.
Emellett, ha valaki lemond az elriasztásról, azzal nem gátolja meg a háborút, éppen ellenkezőleg. Csak éppen a nyugati politikusok a Szovjetunió megszűnte óta körbeudvarolták Moszkvát, elnézték a túlkapásait. Amerika mellett a NATO is kereste a kegyeit, a Nyugat pedig folyton kihúzta a bajból, amikor gazdaságilag csávába került.
Ám a Kreml mindezt a gyengeség jeleként értelmezte.
(A cikk csak előfizetőknek olvasható.)
The Independent
Nem szabad engedni Putyin rakétáinak, még kevésbé a szavainak – állapítja meg a vezércikk, amely abban látja az alternatívát, hogy a Nyugat vagy harc nélkül megadja az elnöknek, amit az követel, vagy pedig kimondja, hogy az csupán blöfföl.
A politikus zsarnok, minden ezt támasztja alá. De a történelem azt igazolja, hogy nem szabad automatikusan elhinni, amit mond. Gondoljunk csak arra, mit bizonygatta, hogy nem szándékozik megtámadni Ukrajnát. Vagy hogy folyamatosan a termonukleáris Armageddonnal fenyegetőzik, aztán mi lett belőle? Nem bombázta New Yorkot, Párizst vagy Londont, nem is fogja.
De érthető, hogy megfélemlítési kísérletei bizonyos kormányokat elgondolkodtattak. Ám ezúttal teljesen nyilvánvaló, hogy csupán kamuzik, bárhogy is állítja, hogy a Nyugat megnézheti magát, ha elfogy az államfő türelme. Ha a szövetségesek beugranak, akkor a Kreml a számára kedvező időpontban ki tudja használni a gyengeséget.
Nem hozna tartós békét, ha Trumpnak olyan fegyvernyugvást sikerül tető alá hoznia, amely ukrán területeket enged át az oroszoknak, mert előbb-utóbb ismét felbukkanna a hódítás igénye, és Amerika ugyanazzal a bökkenővel kerülne szembe, mint a leendő elnök vagy korábban Obama, illetve Biden.
(A cikk csak előfizetőknek olvasható.)
Süddeutsche Zeitung
Az hangsebességnél gyorsabb rakéta kilövésével Putyin nem csupán a Nyugatot próbálta figyelmeztetni, hanem saját népének is üzent, mert egyre romlik a közhangulat. Így látja a lap külpolitikai szerkesztője.
Az elnök szívesen riogat és fenyeget, ám ez most új szintet ért el. Azonban akármennyire is gátlástalan, attól óvakodik, hogy megtámadja bármelyik NATO-államot. Ugyanakkor az elsikkadt a közép-hatótávolságú hordozóeszköz alkalmazásának ügyében, hogy Moszkva az indítás előtt tájékoztatta Washingtont. A Kreml is tisztában van ugyanis a kockázatokkal. Pont ezért nem szabad, hogy hagyják magukat megfélemlíteni a Kijev oldalán álló kormányok.
Más oldalról Putyin arról igyekezett meggyőzni az oroszokat, hogy az ország katonailag legyőzhetetlen, illetve, hogy a nyugati fél tehet mindenről. Ez azért fontos neki, mert a társadalom sokat szenved és nélkülöz, ezért elfogadható magyarázatot vár. Nem csupán a rengeteg áldozat miatt. Az emberek abba még csak-csak belenyugodtak, hogy a svájci Gruyére sajt megdrágult, illetve bizonyos dolgokat immár nem lehet kapni. Ennél jóval nagyobb gond azonban, hogy a vajért 30 százalékkal többet kell fizetni, de felment a krumpli és a tojás ára is. A hadigazdálkodás gerjeszti az inflációt, megugrottak a megélhetési költségek. A Kreml a rakétákkal igyekszik mindenkit megnyugtatni, ami nem egyszerű.
Sokkal simább ügy, amikor a Nyugatot kísérli meg blöffjeivel megijeszteni.
Politico
Európa Oroszország támadásai alatt áll, és kérdés, miért nem tesz ezek ellen – tette fel a kérdést az amerikai portál európai kiadásában.
„Egy ideje az orosz titkosszolgálatok agresszív akcióit látjuk. Moszkva a teljes eszközkészletet használja a politikai vita befolyásolásától a kritikus infrastruktúra elleni kíbertámadásokig és a szabotázsig” – mondta el Thomas Haldenwang, aki nemrég mondott le a német belföldi hírszerzési ügynökség élén betöltött tisztségéről.
A Politico rendkívül hosszú cikkében számos konkrét példát sorolt fel a fentiekre, valamint további hasonló jellegű akciókra. Rámutatott: az orosz akciók egészen a közvetlen erőszakig terjednek, és egyre nehezebb szemet hunyni efelett. Ilyenekre is sok példát hozott fel a portál.
Néhány kormány, különösen az északi és a balti államok, megpróbáltak riadót fújni, de az EU és a NATO kollektív reagálása mindeddig figyelemre méltó mértékben béna volt. Európa passzivitásának egyik oka az lehet, hogy a nyugati fővárosokban attól tartanak, hogy belevonódnak egy konfliktusba, amire nincsenek felkészülve. Emellett nem akarnak nyíltan szembe szállni Oroszországgal annál is jobban, mint már teszik, mert tartanak az eszkalálódástól, attól, hogy tovább romlik a helyzet – idézte a portál Daniel Bymant, a washingtoni Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja (CSIS) nem hagyományos hadviselésre és terrorizmusra szakosodott kutatóját.
A hibrid hadviselés orosz formáját egy osztrák biztonsági szakértő szerint Valerij Geraszimov tábornok dolgozta ki, aki jelenleg az orosz fegyveres erők vezérkari főnöke. Gerhard Mangott szerint „soha nem csupán dezinformációról és propagandáról van szó, hanem az eszközök széles skálájáról a szabotázstól a beszivárgáson a pártok finanszírozásán át, egészen a NATO-tagállamok légterének megsértéséig”.
Az orosz destabilizáló kampányt azonban a jelek szerint még a legveszélyesebb esetekben is úgy kalibrálják, hogy ne váltsa ki a NATO kollektív reagálását. Úgy tűnik, hogy a Kreml lassan fokozza a nyomást, és igyekszik kipuhatolni, hogy meddig mehet el.
A NATO egy vezető tisztségviselője a júliusi NATO-csúcson újságíróknak elmondta: megvitatták az orosz hibrid hadviselésre esetleg adandó kollektív reagálás lehetőségét, mert ha nem is minősíthetők ezek az akciók hagyományos értelemben háborús cselekményeknek, a NATO-szerződésben van passzus, amelyre lehet hivatkozni. Az illető akkor úgy vélekedett: ezt a lehetőséget nem lehet kizárni a jövőre nézve. A portál szerint azonban most nincs készség a szövetségben a konfrontációra.
Szakértők emellett rámutatnak, hogy problémás a hibrid hadviselés meghatározása is, emellett a konszenzus szempontjából gondot jelent az olyan államok NATO-tagsága, mint Magyarország és Törökország.
Mindezek ellenére az európai kormányok egyre inkább hajlanak arra, hogy Oroszországnak tulajdonítsák a cikkben említett szabotázsakciókat. Hanno Pevkur észt védelmi miniszter szerint ez az ellenállás első lépése. A politikus azt javasolja, hogy minden ilyen történést a nyilvánosság elé kell tárni, és meg kell mutatni, hogy az elkövetőket az orosz titkosszolgálat bérelte fel.
Az EU és a NATO tagállamai az egyértelmű fellépéstől ugyan vonakodnak, de számos országban tesznek lépéseket az orosz hibrid hadviselés akcióinak megakadályozására. Emellett az európai országok szankciókkal is küzdenek.
Mindezek ellenére a NATO és az EU nem ért el sikereket Moszkva elrettentésében. Az ukrajnai háborúval kapcsolatos szankciók hatása egyelőre korlátozott. Byman kutató szerint Európának sokkal egységesebben és erőteljesebben kellene reagálnia, növelni kellene az Ukrajnának nyújtott katonai támogatást, és így kellene megmutatnia, hogy az orosz törekvések a szándékkal ellentétes eredményt hoznak.
Egy másik idézett kutató hangsúlyozta: növelni kell a katonai kiadásokat, és fejleszteni kell a belső biztonságot, a rendőrséget, a hazai hírszerzést és a szövetséges kormányokkal meg kell osztani az információkat. „Ha elszalasztjuk ezt az alkalmat, Oroszország egyre keményebben fogja folytatni. Elég emlékeznünk, hogy valójában a Szovjetunió hidegháborús szabotázs-doktrínáját utánozza”.
The Washington Post
Hogy Putyin a nukleáris robbanófejek célba juttatására alkalmas rakétát lőtt ki Ukrajnára, azt támasztja alá, hogy próbálja meggyengíteni a NATO-t és azon van, hogy az európai biztonság az ő szándékainak megfelelően alakuljon.
A fenyegetést továbbá az is erősíti, hogy az állami szócsőnek számító Russia Today közölte: a közepes hatótávolságú hordozóeszköz 20 perc alatt képes elérni Londont és Párizst, Berlinbe 15 perc alatt jut el, Varsóba pedig csupán 12 perc kell neki.
Ez a legagresszívabb atomjelzés a háború kezdete óta – mutat rá Robin Dixon, a lap vezető moszkvai tudósítója. Ugyanakkor Európa remeg, mert azt látja, hogy Trump odavan Putyinért és visszafogja az USA NATO-elkötelezettségét. Céljai közé tartozik, hogy Európa ne támogassa Kijevet. Szakértők a rakéta indítását, mint az új fegyverkezési verseny nyitányának tekintik . Azzal együtt, hogy a Pentagon szerint az Oresnyik (Mogyoróbokor) elnevezésű rakéta csupán egy régebbi változat korszerűsített válfaja.
Ugyanakkor egyesek kétségbe vonják, hogy a katonai szövetség képes elrettenteni Moszkvát, mivel Putyin udvarol Orbánnak, aki szilárdan Kreml-barát álláspontot foglal el. Bondarjev volt orosz diplomata viszont úgy látja, hogy az oroszok csupán lélektani hadviselést folytatnak, de az egészen hatásos.
Hozzáteszi: Putyin csak akkor állapodik meg Trumppal a háború befejezésében, ha Ukrajna nem lesz a NATO tagja és Oroszország megtarthatja az elhódított övezeteket.
Ily módon idővel megnyílna az út, hogy az elnök rárontson Európára, akár valamelyik balti állam megtámadásával. Mert ő a világot akarja újrafelosztani, hogy ismét legyen befolyási övezete.
(A cikk csak előfizetőknek olvasható.)
https://www.washingtonpost.com/world/2024/11/30/russia-oreshnik-missile-nuclear-nato-putin/
The Times
Mark Galeotti, a neves brit Oroszország-szakértő úgy ítéli meg, hogy Ukrajna még nem a III. világháborút jelenti, viszont valóban globális küzdelmet ígér, és ebben a Nyugat le van maradva egy körrel, mert még nem alkalmazkodott teljesen az új harcmodorhoz.
A küzdelem nemzetközi jellegét támasztja alá, hogy az oroszok a 10-12 ezer észak-koreai katonán kívül toboroztak több száz jemeni zsoldost is. Merthogy Putyin nem szeretne újabb jelentős mozgósítást, pedig a harcokban havonta mintegy 50 ezren halnak meg és a helyükbe csak 20-25 ezer embert képes állítani.
Azonban jönnek zsoldosok Afrikából és Latin-Amerikából is. Az ukránok oldalán kb. 20 ezer külföldi fogott fegyvert. Segítik Kijevet brit, amerikai és más nyugati különleges egységek is, tanácsadók, kiképzők és megfigyelők.
A Nyugat elleni orosz kémkedés és szabotázs is nemzetközi méreteket ért el. Moszkva kíbertámadásokkal, gyújtogatásokkal a szállítási láncokat próbál zavart és felfordulást kelteni. Ám ez egyben annak a beismerése, hogy Moszkva óvakodik közvetlenül kesztyűt dobni a NATO-nak, mert az a saját öngyilkosságával érne fel.
Ez a globalizált kor első olyan, nagy háborúja, amikor minden mindennel összefügg. A katonai műveletek, dezinformációs kampányok, a felforgató akciók és fenyegetések összehangoltan zajlanak. Mindez egyúttal kényszerűség is, mivel a Kreml sok tekintetben gyengébb, mint a másik oldal.
Zelenszkij közölte: el tudná fogadni saját területek átmeneti elvesztését, ha országát gyorsan felveszik a NATO-ba. aMindz arra utal, hogy már nem biztos benne: a Nyugat képes megfelelni a kihívásnak, illetve hogy saját hadserege vissza tudja szorítani az ellenséget a határon túlra.
(A cikk csak előfizetőknek olvasható.)
Kurier
Igazából Putyinnak félnie kellene Trumptól, mert utóbbi egyáltalán nem az az áldás Moszkva számára, ahogyan azt sokan gondolják, legyen szó Ukrajnáról vagy az orosz elnök világpolitikai szerepéről.
Az amerikai vezető ugyanis tárgyalással kívánja lezárni a háborút, és ha a zöld asztal mellé kényszeríti Zelenszkijt, akkor nyomás alá helyezi a Kremlt, amelynek azonban jelenleg esze ágában sincs a párbeszéd, mert ahhoz túl jól áll a fronton.
Emellett Trump Keith Kellogg altábornagy személyében olyasvalakit nevezett ki az ukrajnai háború felelősének, aki nem éppen tisztelője az orosz politikusnak. Azonnal beállt Biden mögé, aki engedélyezte a hosszú távú amerikai rakéták bevetését oroszországi célpontok ellen. Bejelentette, hogy ha Moszkva nem kapható a dialógusra, akkor még több fegyvert szállítanak Kijevnek. Az oroszok éppen azért bombázzák ennyire hevesen Ukrajnát november 5. óta, mert ezzel akarnak válaszolni Trumpnak.
Putyin számára további gond, hogy ha az amerikaiak prés alá veszik Kínát, az kifarolhat mögüle, pedig ő átfogó szövetséget igyekszik összehozni az USA ellen. A Kreml ura a jobboldali, antiliberális világmozgalom vezérének tekinti magát, de az új elnök ezen a téren is helyen van, emiatt az orosz államfő könnyen gyengének látszódhat, és ez nagyon nem tetszene neki.
(A cikk csak előfizetőknek olvasható.)
https://kurier.at/politik/ausland/putin-trump-russland-usa-ukraine-verhandlungen/402981970
Financial Times
Ha így mennek tovább a dolgok, Ukrajna el fogja veszteni a háborút. Erre figyelmeztetett Dmitro Kuleba volt ukrán külügyminiszter, aki Gideon Rachmannak, az újság fő külpolitikai kommentátorának adott interjút Londonban, ahol előadást tartott.
Az újságíró emlékeztetetett arra, hogy az ukrán politikus négy év után, tavaly szeptemberben mondott le, állítólag azért, mert az egyre romló helyzet folytán fokozódnak az ellentétek a legszűkebb vezetésen belül.
Kuleba a szorult helyzetet arra vezeti vissza, hogy nincsenek meg az eszközeik, amelyekkel meg tudnák fordítani az események menetét. Ugyanakkor a rendezéshez nem azt kell tisztázni, mit kíván Kijev tenni és mit hajlandó elfogadni, hanem hogy mit forral Putyin. Márpedig az ő terve változatlanul az, hogy így vagy úgy, de felszámolja az ukrán államot. És miért fogadna el részeredményt, amikor úgy gondolja, hogy teljesen be tudja kebelezni a szomszéd államot.
Az exminiszter szerencsésnek nevezi, hogy az utóbbi három évben Biden volt az elnök, habár a gondolkodásmódja alapvetően hidegháborús. Retteg az atomháborútól, amire persze Putyin rá is játszik, ezért Washington csak nyögvenyelősen szállított hatékony támadó fegyvereket. Ugyanakkor az interjúalany szerint az orosz és az ukrán államfő is lehetőséget lát Trumpban. Utóbbi azért, mert úgy véli, hogy ha orosz kollégája magára haragítja az amerikai politikust, akkor abból Ukrajna jól jöhet ki.
Arról sem szabad azonban megfeledkezni, hogy ha Európa nem segít Kijevnek, akkor a kontinens lesz a következő célpont. Nem védi meg a NATO, hiszen, ha a leendő amerikai elnök felmondja a szervezet 5-ös paragrafusát, akkor onnantól kezdve Moszkva úgy érezheti: bármit megtehet. A balti köztársaságokat például 24 órán belül elfoglalhatja. A katonai szövetség pedig csak hónapok után tudná kiűzni az ellenséget, közben a három köztársaság nagyjából olyan állapotba kerülne, mint Bahmut vagy a Donyec-medence, amelyet porig romboltak a harcokban.
„A mostani háború addig zajlik, amíg a Kreml azt hiszi, hogy Ukrajnának nincs joga létezni. Aki nem így gondolja, az vagy bolond, vagy Putyin pénzeli” – mondta Kuleba.
(A cikk csak előfizetőknek olvasható.)
https://www.ft.com/content/6137b633-c3b9-4703-8840-6191388e4092
Daily Telegraph
A brit hadsereg egyik volt ezredese szerint Zelenszkij mesterit húzott, amikor jelezte Trumpnak, hogy megfelelő körülmények között kész tárgyalni, mert ha Putyin elutasítja a párbeszédet, akkor Kijev bizonyosan több fegyvert kap Amerikától.
Hamish de Bretton-Gordon, aki előbb a szigetországban, majd a NATO-ban volt a vegyi, biológiai, radiológiai és atomhadviseléssel foglalkozó erők parancsnoka, egyértelműnek tarja, hogy az ukrán vezetés kész engedményekre az új amerikai elnök beiktatása előtt. Azaz készülnek a legrosszabbra, de mindennek az a feltétele, hogy Moszkva hajlandó legyen leülni a zöld asztal mellé. Csakhogy Putyin bőven dönthet a harcok folytatása mellett. Ez esetben viszont a Nyugat felismerheti, hogy teljes mértékben be kell állnia a megtámadott ország mögé, mert t értelmetlen volna a dialógus.
Az is jó ukrán szemszögből, hogy a Kremlt lekötik a szíriai fejlemények is. Lehet, hogy meg kell erősíteni az ottani orosz csapatokat, nehogy elvesszen számukra Tartusz kikötője. Putyin tehát bajban van Szíriában, Kurszknál naponta 2000 embert veszít, iráni szövetségese pedig meggyengült, ezért lehet, hogy eljött a fegyvernyugvás ideje.
A moszkvai nukleáris fenyegetődzések egyre üresebbek, Kína sem ért velük egyet. Azaz esély nyílt egy váratlan ukrán győzelemre, már ha az Egyesült Államok és a katonai szövetség úgy ítéli meg, hogy Putyinnal nem lehet beszélni, ezért minden harceszközt megadnak Zelenszkijnek.
(A cikk csak előfizetőknek olvasható.)
https://www.telegraph.co.uk/news/2024/11/30/this-is-a-political-masterstroke-by-president-zelensky/
És végül egy kakukkfióka:
Berlini Gyors
Olaf Scholz kancellár december 2-án reggel meglepetésszerűen két és fél év után ismét Ukrajnába látogatott. Az SPD-s politikus megérkezésekor a pályaudvaron bejelentette, hogy december végéig további 650 millió euró értékű fegyverszállítást küld az Oroszország által megtámadott országnak. „Itt a helyszínen világossá akarom tenni, hogy Németország továbbra is Ukrajna
legerősebb támogatója marad Európában” – mondta. A kancellár látogatása a szolidaritás jele egy olyan országgal, amely több mint 1000 napja „hősiesen védekezik a kíméletlen orosz agressziós háborúval szemben”. Egyúttal hozzátéve, hogy: „Ukrajna számíthat Németországra. Mi azt mondjuk, amit teszünk. És azt tesszük, amit mondunk”.
Az USA után Németország Ukrajna legfontosabb fegyverszállítója az Oroszország elleni védekező háborúban. A német kormány adatai szerint a 2022. februári orosz invázió óta mintegy 28 milliárd euró értékben szállítottak német fegyvereket és haditechnikai eszközöket Ukrajnának. Ebben az összegben már benne vannak a Scholz által most bejelentett szállítások is. „Németország idén többet tesz, mint az Egyesült Királyság és Franciaország együttvéve.” – mondta a kancellár a hétvégén.
Scholz a látogatása során találkozik Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel is. A megbeszélések középpontjában valószínűleg a fronton kialakult helyzet áll majd, de szó lesz a lehetséges diplomáciai kezdeményezésekről is, amelyeket a Donald Trump vezette jövőbeli amerikai kormányzat tehetne a háború befejezése érdekében. Scholz az elmúlt hónapokban több alkalommal is tárgyalt Zelenszkijjel és Joe Biden amerikai elnökkel, de Donald Trumppal is. Az ukrán elnök nemrégiben nemtetszésének adott hangot amiatt, hogy novemberben Scholz Vlagyimir Putyinnal telefonált.
Németországban az Ukrajna-politika jövő év február végi előrehozott szövetségi parlamenti választások kampányában is fontos téma. A CDU/CSU, az SPD, a Zöldek és az FDP egységesen kiállnak Ukrajna további katonai támogatása mellett, míg az AfD és a BSW elutasítóak ezzel kapcsolatban. A kancellár a témában kettős játékot játszik: egyrészt további fegyverszállításokat biztosított Ukrajnának, másrészt pedig a megfontoltság és a béke kancellárjaként hivatkozik magára a kezdődő választási kampányban. Az erről szóló kritikákat, miszerint a kancellár kihasználja Ukrajnát a saját célja érdekében, Scholz elutasította és kínosnak nevezte a felvetést is.
https://magyarnemetintezet.hu/rovid-hir/olaf-scholz-kancellar-ukrajnaba-utazott
Összeállította és szerkesztette Dérer Miklós