Üzemanyagkártya saját gépkocsi munkavégzési célú használatához

Üzemanyagkártya saját gépkocsi munkavégzési célú használatához

A munkavállaló a hatályos belső szabályozások alapján jogosult a társaság tulajdonában álló (illetve bérelt) gépjármű magáncélú használatára. Viszont gépjárművet nem kapna, hanem kizárólag egy, a társaság nevére szóló tankolókártyát, amellyel a munkavégzésre is használt saját gépjárművének üzemanyag-ellátását fedezné a társaság, illetve az országos autópálya-matricát. Keletkezik-e jövedelme a munkavállalónak, illetve hogyan számolható el (mind a munkavállalói, mind a munkaadói adó és járulék szempontjából)? – kérdezte olvasónk. Surányi Imréné okleveles közgazda válaszolt.

A kifizető, külföldi székhelyű jogi személy, egyéb szervezet által biztosított személygépkocsi magáncélú használata, továbbá azzal összefüggésben úthasználatra jogosító bérlet, jegy juttatása adómentes [szja-törvény 1. számú melléklet 8.37. pont]. Ez a rendelkezés azonban – véleményem szerint – a leírt esetben nem alkalmazható, mert a társaság nem személygépkocsit biztosít a munkavállalónak, hanem a társaság nevére szóló tankolókártya használata révén a munkavállalónak költségtérítésnek minősülő, nem önálló tevékenységből származó bevételt juttat, amelyet a társaság személyi jellegű egyéb kifizetésként, a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült ráfordításként számolhat el [taotörvény 3. számú melléklet B)/3. pont].

A személyijövedelemadó-kötelezettség szempontjából két eset lehetséges:

  1. A nem önálló tevékenységre tekintettel saját gépjármű üzleti használata miatt költségtérítés címén kapott bevételből a munkavállaló legfeljebb e bevétel mértékéig tételes költségelszámolással levonhatja a szja-törvény 3. számú melléklete szerint elismert igazolt költségeit, így útnyilvántartás alapján az üzleti utak arányában az üzemanyag-felhasználási és az úthasználati költséget [szja-törvény 25. § (1) bekezdés, 3. számú melléklet IV. fejezet].

Ez azt jelenti, hogy amikor a társaság a kártyával történt üzemanyag-felhasználás költségét elszámolja (például havonta), azt a munkavállaló költségnyilatkozata szerint nem önálló tevékenységből származó költségtérítésként kell figyelembe vennie, az adóköteles rész közterheit (szja, járulék, szocho, szakho) számfejtenie, befizetnie, a 08-as bevallás 305. sorában bevallania, a magánszemélynek pedig a szja-bevallásában fel kell tüntetnie, továbbá a számlákat, számításokat az elévülésig meg kell őrizni  [szja-törvény 46. § (6)–(10) bekezdés,47. § ca) pont; Tbj. 77. § (4) bekezdés; szochotörvény, szakhotörvény].

Személygépkocsi (szja-törvény 3. § 45. pont) használata esetén a tulajdonosnak cégautóadót is kell fizetnie.

Fontos szabály, hogy ha a költségnyilatkozat alapján az adóelőleg-alap megállapításához figyelembe vett költség az év végén meghaladja az igazoltan ténylegesen elszámolt költséget, akkor a költség-különbözet 39 százalékát, valamint az emiatt mutatkozó adóbefizetési különbözet 12 százalékát különbözeti-bírságként az adóévre vonatkozó bevallásban külön kötelezettségként fel kell tüntetni, és a személyi jövedelemadó-fizetési kötelezettség szerint kell megfizetni [szja-törvény 48. § (4) bekezdés]. Nem kell e rendelkezést alkalmazni, ha a költség-különbözet az adóelőleg megállapításánál figyelembe vett költség összegének 5 százalékát, a befizetési különbözet a 10 ezer forintot nem haladja meg.

  1. Amennyiben a munkavállaló a saját vagy közeli hozzátartozója tulajdonában lévő személygépkocsit [szja-törvény 3. § 45. pont] üzleti használ üzleti célra, az üzleti utak költségének megtérítését célszerűbb kiküldetési rendelvény [szja-törvény 3. § 83. pont] alapján elszámolni.

Ugyanis az szja-törvény 7. paragrafus (1) bekezdésének r) pontja értelmében a kiküldetési rendelvény alapján hivatali, üzleti utazás költségtérítése címén a teljesített kilométer-távolság (futásteljesítmény) figyelembevételével az utazásra kapott összeget a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni, feltéve, hogy a térített összeg nem haladja meg a jogszabályban meghatározott, igazolás nélkül elszámolható mértéket.

Az igazolás nélkül elszámolható mértéket az szja-törvény 3. számú mellékletének 6. pontja határozza meg, amely szerint a kifizető által a magánszemélynek a saját személygépkocsi (ideértve a közeli hozzátartozó tulajdonát képező személygépkocsit is) használata miatt fizetett költségtérítés összegéből a kiküldetési rendelvényben feltüntetett kilométer-távolság szerint az üzemanyag-fogyasztási norma és legfeljebb az állami adó- és vámhatóság által közzétett üzemanyagár, valamint a kilométerenként 15 forint általános személygépkocsi-normaköltség alapulvételével kifizetett összeg minősül igazolás nélkül elszámolható költségnek.

Az üzemanyag-fogyasztási norma a közúti gépjárművek, az egyes mezőgazdasági, erdészeti és halászati erőgépek üzemanyag és kenőanyag fogyasztásának igazolás nélkül elszámolható mértékéről szóló 60/1992. kormányrendelet szerint meghatározott üzemanyag-fogyasztási norma.

A kiküldetési rendelvény a munkába járás kivételével a belföldi és a külföldi üzleti utazások esetében egyaránt alkalmazható, az egymást követő utazások esetén folyamatosan is vezethető, és az elszámolt költségtérítés előre meghatározott elszámolási időszakonként (például hetente, havonta) történő elszámolással is kifizethető.

Mindez azt jelenti, hogy amikor a társaság a kártyával történt üzemanyag-felhasználás költségét elszámolja (például havonta), annak összegéből a kiküldetési rendelvény szerinti összeget nem kell figyelembe vennie, csak a meghaladó rész után kell a közterheket (szja, járulék, szocho, szakho) a nem önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó szabályok szerint számfejtenie, befizetnie, a 08-as bevallás 304. sorában bevallania, a magánszemélynek pedig csak ezt a jövedelmet kell a szja bevallásában feltüntetnie [szja-törvény 46. § (6)–(10) bekezdés, 47. § ca) pont; Tbj. 77. § (4) bekezdés; szochotörvény, szakhotörvény].

Ebben az esetben a személygépkocsi magánszemély tulajdonosának nem kell cégautóadót fizetnie.

Forrás: adozona.hu

 

Üzenjen nekünk

Close