![](https://images.greelane.com/proxy?url=https%3A%2F%2Fwww.thoughtco.com%2Fthmb%2FH5UnfzW8XuH466TLgizu_W4bqLs%3D%2F3888x2592%2Ffilters%3Afill%28auto%2C1%29%2Fpushpin-marking-on-pyongyang--north-korea-map-532551346-5a99638ac673350037052171.jpg&width=750)
Dérer Miklós: A Korea-probléma keletkezése
![](https://images.greelane.com/proxy?url=https%3A%2F%2Fwww.thoughtco.com%2Fthmb%2FH5UnfzW8XuH466TLgizu_W4bqLs%3D%2F3888x2592%2Ffilters%3Afill%28auto%2C1%29%2Fpushpin-marking-on-pyongyang--north-korea-map-532551346-5a99638ac673350037052171.jpg&width=750)
Amikor a huszadik század elején a nyugati világ nagy részén bevezették a nyolcórás napokból álló 40 órás munkahetet, a megváltás erejével hatott a szabad szombat ígérete és az, hogy véget értek a több mint tízórás munkanapok, legalábbis papíron. Az emberek életét alapjaiban átformáló új munkatörvényeket az ipari forradalom termelést megkönnyítő vívmányai tették lehetővé, így a nagy gondolkodók joggal hihették, hogy a jövőben a további technológiai fejlődés további emberimunka-csökkenéssel jár majd. Így gondolta a századelő meghatározó angol közgazdásza, John Maynard Keynes is, aki egy 1930-as esszéjében azt jósolta, hogy 2030-ban már csak heti 15 órát kell majd dolgoznia az embereknek – más kérdés, hogy a tavaly elhunyt amerikai anarchista antropológus, David Graeber bullshitmunka-elmélete szerint ez sok esetben meg is valósult, még ha papíron nem is. A Qubit cikke.Tovább